AZ Internacionálét én sem szégyellem. Csak rossz időben hangzott el, és azt.
Ennek ellenére nem ez a negativ emlék jut róla az eszembe, hanem az , maikor édesapámmal 87-ben együtt néztük a diszszemlét, a nagy szép szovjet tankokat, a lelkes úttörőket, és a vörös hadsereg mosolygó katonáit.
Perecet majszoltam. Amikor aztán délután a Közlekedési MÚzeúmban megláttam azt a szép, nagy vöröscsillagos mozdonyt, akkor már tudtam:
az INTERNACIONÁLÉ az enyém is, én kommonista vagyok.
Egyébként a mocskso kommunistát én is megkaptam jobbos tanároktól anno...
szerintem még a zsidó titulust is hozzárakták, csak azt már nem hangosan...
egyszer viszont LEBURZSUJOZTAM az igazgatót, illetve hangosan sikerült odasúgnom egy diáktársamnak, hogy 'nézd a reakcióst, 40 évig hazudott nekünk és a dolgozó népnek'. Ez úgy történt, hogy szavaltam az ünnepségen (József Attilát természetesen), és a mikrofont nem kapcsoltam ki.
Hálistennek az igazgató nem észlelte, mit mondtam, mások igen, de nem csesztek le, csak mosolyogtak a tanárok...
legalább tudták, mikor kell kussolni.
|
