erre varjatok gombot ROVAT
- Zita egy 38 éves, vékony testalkatú, festett vörös hajú nő, elsőre így semmi extra. aztán ahogy teltek-múltak a napok és egyre többet beszélgettünk vele, egyre inkább ismertük meg, úgy kezdtek el a dolgok kikristályosodni. Pár nap múlva mintha csak egy rehabról jött, végletekig kiélt arcú, nulla nőiességgel rendelkező, egyáltalán nem szép, deszkaszerű képződmény, aki szellemileg egy 8 éves gyerek szintjén lévő primitív, ostoba, éjsötét, agyhalott valami.
- Zita több alkalommal járt már Dániában az AndreasAgro által (pl. kapálós meló, takarítás stb.), saját elmondása szerint 17 különféle helyen lakott már. egyszerűen nem bírtuk felfogni, hogy miért jött ki újra és újra, ha ezekből az egy-két hetes munkákból az oda-vissza repjegy és a kaját levonva egy fityingje nem maradt, mire hazatért. ja, és mint kiderült, egy idő után szinte majdnem minden munkából elzavarták, mert nem bírták tovább a rengeteg hülyeségét
- Zita ha még nem említettem volna, vasággyal együtt kb. 40 kiló, magyarán bárminemű fizikai munkára gyakorlatilag képtelen,ráadásul fél a tehenektől, és a disznóktól, a tetejébe pedig egy kurva szót nem tud angolul, tehát teljességgel esélytelen bármire is - ez mondjuk az AndreasAgro hibája, hogy ilyen kaliberű embert egyáltalán felvesz / alkalmaz. sanszos, hogy valaki ismerőse, esetleg valakit leszopott, azért került ki…
- Zita állandóan az anyukáját emlegeti. nem titok, hogy sokáig a szüleivel lakott falun, de érdekes módon a meggylevesen kívül kb. semmit nem tud főzni. 38 évesen azért ez elég aggasztó, nem? (egyszer mesélte, hogy valami rokontól örököltek csodaszép, antik bútort, mire a nagyját az apja fűrésszel felvágta tüzelőnek, a maradékból meg tyúkólat csinált – úgy látszik, volt kitől örökölni ezt a rengeteg IQ-t)
- Zita nem szereti a magyar férfiakat, mert elmondása szerint ’nem ég szemükbe a tűz’, aminek valódi magyarázata az, hogy két mondatot váltanak vele, és már akkor lejön nekik, hogy olyan sötét és korlátolt a csaj, mint a lépcsőház. mesélte, hogy eddig csak külföldi barátai voltak. svéd csávóról például kiderült, hogy kurvára nem svéd, hanem magyar, csak éppen svédországba dolgozik. nagy ’szerelme’ az olasz csóka mondta, hogy utazzon ki hozzá: ennek több se kellett, aztán kirepült, de még a táskáját sem nyitotta ki, egyből megbaszta, aztán az aktus után hazaküldte a francba, hogy neki most az USA-ba kell mennie – ezt ő mesélte így!! görög sráccal semmi sem volt, állítólag pénzt akart küldeni, de ő meg nem fogadta el, nyilván. amikor kijött, éppen egy Henrik nevű fiatal dán srácért volt oda, de kb. semmiféle fizikai kontaktus nem történt kettőjük között, talán a társkeresőn ha böködték egymást, de szentül meg vagy győződve, hogy el fogja venni feleségül, és már a menyasszonyi ruháját is megvette Debrecenbe – erre varrjatok gombot! csávó egyszer írt egy sms-t (basic english), amit nem tudott elolvasni; annyi állt benne amúgy, hogy találkozna vele. mi simán elhitettük vele, hogy még ma biztos eljön érte, csak meg akarja lepni, az meg persze bevette. még a gyárból is hazaküldtük, hogy csinosítsa ki magát stb. estig reménykedett, hátha jön…
- Zita a dán társkeresőn később összebarátkozott egy másik Henrikkel, és most már őt akarta férjének, tök komolyan. aztán a gyárba egy napra betévedő egyik szerelőt nézte ki. mi kicsit csaltuk: mondtuk, hogy ő is Henrik, és amikor nem volt, akkor elkérte a számát tőlünk, simán bevett mindent. úgy gondolja, mindenki csak őt akarja, nem vitás.
- Zita reggelente általában félórákat töltött a fürdőszobában, pedig jól tudta, hogy hárman várunk rá; még véletlenül sem kelt fel előbb, hogy piperészkedjen meg ilyesmi, amit egy nő szokott. sőt, amikor már munkába se kellett mennie, kvázi semmit nem csinált egész nap és övé volt a ház, akkor is szigorúan abban az időben kellett tusolnia, amikor nekünk is szükségünk volt a fürdőszobára. logikus, nem?
- Zita állandóan májkrémes-uborkás-majonézes kenyeret evett, de nem ült le, hanem leguggolt a konyha sarkába, és ott falta be. (előtte persze megmelegítette a mikróba, de a le nem járt időt sosem állította vissza a normális időre, hogy még véletlenül se tudjuk, mikor kell a szünetből visszamenni. megjegyzem, roppant nehéz művelet igényel az az egy gombnyomás). emellett a lehető legkisebb csészében - minimum nyolcszor újratöltve - legalább egy liter tejet tolt corn-flakesszel, de úgy, hogy a még fel nem ázott pelyhet, durva mozdulatokkal kanállal törte össze, ki tudja milyen okból kifolyólag.
- Zita szinte láncdohányos volt, de érdekes módon, mindig csak félig töltötte meg a cigiket. egy alkalommal Robinak mondta, hogy kimegy vécére, valójában csak cigizni akart. Robi véletlenül meglátta, akkor meg ’jajj, jajj’ kiabálás közepette futott a vécéig, és magára zárta.
- Zita megkért, hogy kérdezzük már meg a főnöktől, hogy had netezzen már az irodai gépeket. mi megtettük – persze tudtuk, hogy halott ötlet -, mire szemrehányóan csak annyit mondott, hogy nem érti, pedig más helyeken megengedte a gazda (farm, krumpliszedés stb.)
- Zita az előzőekben tárgyalt étrendjének okán állandóan fosott, és ezt mindannyiszor bejelentette. ha munkába voltunk, akkor szólt, hogy ő most ki szeretne menni, mert fosni fog – mintha csak valami fegyenctelepen lettünk volna. próbáltunk segíteni neki, hogy ne igyon annyi tejet, mert valószínűleg a napi egy-másfél liter túlfogyasztás okozza, mire másnap hanyagolta. megörült, hogy ez segített, majd mintha mi sem történt volna, másnap megint azt itta. és persze újra fosott.
- Zita állandóan a bejáratnál guggolt és úgy cigizett, mint aki közben csendesen a fűbe szarik. annak ellenére, hogy a szünetekben mindig hívtuk, hogy üljön már le a kinti műanyag asztalhoz, ahol vagyunk, valahogy derogált neki a társaságunk.
- Zita több alkalommal hívtuk, hogy jöjjön velünk Varde-ba vásárolni. visszakérdezett, hogy van-e vöröskeresztes shop, mondtuk, hogy van. fellelkesült. aztán nem jött. mikor hazaértünk, meglátta milyen klassz cuccokat vételeztünk. mondtuk, hogy a vöröskeresztesből van. rácsodálkozott, hogy Varde-ba is van ilyen. nyeltünk egyet.
- Zita szerette a vöröskeresztes shop-okat, mert anyukájának tudott venni haza dögnehéz és tök haszontalan díszvackokat, aminek órákig tudott gyermeki lelkesedéssel örülni. sőt, néha a boltokban még dán kisgyerekeket is simogatott, miközben magyarul beszélte hozzájuk, hogy milyen szépek – kicsit se nézték hülyének.
- Zita megkérdezte, hogy mi lesz a vikingfesztiválon. mondtuk, hogy vikingek meg fesztivál. megkérdezte, hogy ugye igazi vikingek, mire azt válaszoltuk, hogy nem, mivel azok már nincsenek, helyette emberek öltöztek be. örült, hogy jön majd velünk, és akkor láthatja a viking királynőt. hogy hol lesz, Bork Havn volt a válasz. térképen még meg is mutattuk neki, de ő csak egy ’Brok’ nevű települést talált ott. még vagy háromszor elmondtuk, hogy Bork Havn a neve, de nem tudta megjegyezni, és csak ’Brok’-olt. előtte lévő napon direkt szóltunk neki, hogy másnap délután indulás, végül nem jött. aztán utána persze duzzogott, hogy nem szóltunk.
- Zita a vonalkódos etikettet kézzel akarta megrajzolni. miután szóltunk, hogy elromlott a nyomtató, és várni kell, hogy megjöjjön az öreg és megszerelje, valaki poénból beszólt, hogy filccel kell valakinek megrajzolnia. ő elhitte, hogy tényleg, és önként vállalta.
- Zita elhitte, hogy a legújabb dán divat szerint a fiatal nők fehér férfi boxeralsót hordanak, amit előzőleg összefirkálnak mindenféle cool ábrákkal (pillangó, virág, szívecske). ebből is látszik, hogy Szilvi nagyon hihetően mesélte, de szinte hihetetlen, hogy minden orbitális, ipari nagy baromságot kérdés nélkül elhitt, amit csak mondtunk neki.
- Robi éppen egy régebbi csalását mesélte, hogy toborozott hülye embereket Izlandra vulkáni hamu söprésére. mi hozzátettük, hogy nem hisszük el, hogy tényleg léteznek ennyire ostoba emberek, hogy bevesznek ilyen hirdetést. azt felelte erre, hogy nyugodtan higgyük el, hogy hárman-négyen kapásból jelentkeztek, adtak is pénzt, hogy vegyem meg a repülőjegyet. Zita agyáig nem ért semmi, így a sztori végén visszakérdezett, hogy ’és megérkeztek az emberek Izlandra?’
- Zitának vettünk az egyik vöröskeresztbe egy zenei cédét (Kajsa – Angel eyes [maxi]), mivel a borítón hasonló ostoba vörös csaj pózolt, mint ő. amikor megmutattuk az ajándékát, ő egyből azt hitte, hogy valami pornóDVD, mi csak ráhagytuk.
- Zita egy hétvégén benne felejtette a szobája kulcsát a ruhájába, amit éppen mosott. persze a következményekbe nem gondolt bele, és leállította gyorsan a gépet – amit nekünk kínlódva sikerült csak újra aktivizálni -, de hogy mi a francért zárja be a szobáját egy mosás időtartalmára, mikor otthon marad, az örök rejtély.
- Zita fodrászként dolgozott régebben, ezért Szilvi tanácsolta neki, hogy miért nem rak fel egy hirdetést a Dániai Magyarok Csoportjába FB-n, hátha tud egy kis mellékest szerezni. megírta a szöveget, mire visszakérdez, hogy melyik telefonszámát adja meg: ’az otthoni vonalas jó lesz?!’
- Zita kért kölcsön egy téli sapkát, merthogy a gyárba huzat van. amikor néhány alkalommal szerelők jöttek a gyárba a gépeket ellenőrizni, hirtelen lekapta a fejéről. akkor nem volt huzat.
- Zita látta, hogy mindenki megköszönti Soren-t születésnapja alkalmából, erre egyik nap ő is vett neki egy üveg italt, és elkezdte magyarul felköszönteni. Soren persze semmit sem értett belőle. egyébként számos alkalommal kezdett el magyarul dumálni dánoknak, különféle hétköznapi helyzetekben; szerencsétlen pára nagyon nem kapcsolt, hogy fogalmuk sincsen azoknak, miről vartyog.
- Zita másfél hónapja lakott itt, és már éppen elmenni készült, amikor nekem kellett megmutatni térképen, hogy nem Jütland KELETI oldalán vagyunk, hanem a NYUGATI részén. valamiért azt hitte, Vejle mellett lakunk, pedig ott volt előtte a Google Maps, és csak be kellett volna írnia a keresőbe a város nevét. úgy látszik bonyolult dolgok ezek.
- Zita megtudja - amit már a főnök régóta kifigyelt -, hogy nem jó munkaerő. Jan elmondja, hogy akkor többet nem kell jönnie, de a házba még maradhat pár napig, nem kell egyszerre kiköltöznie. ő persze vadul bólogat, de egy kurva szót sem ért abból, majd amikor Jan befejezte, ő elfut a francba, mert azt hitte, hogy azonnal csomagolnia kell...
...amúgy most pénteken távozott tőlünk, de ha nem segítünk neki, hogy hívja fel a céget, hogy keressenek neki egy másik, ergó következő melót itt, akkor a szerencsétlen repült volna haza. elvileg takaríani fog egy öregek otthonába valahol 300km-re keletre, de már most fogadnék hogy 1-2 héten belül onnan is elküldik, mert annyira ostoba, hogy az valami kifejezhetetlen...
| |
|
|
