Punk Portál >> Fórum >> Kultúra >> Versek
Bejelentkezés - Regisztráció - Elfelejtett jelszó - Segítség
Slodo úr és mások munkássága

Elejére << Előző < 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 ... > Következő >> Végére

© xsipixválasz erre | adatok | e-mail - 2009-04-06 02:25:20 (647)
ha ilyen formában tanítanák a verseket a suliban lehet,jobban mentek volna

http://www.youtube.com/watch?v=J6tlDmqSX2s&feature=related

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2009-04-04 15:15:46 (646)
Laár András: Forróvízvisszatérô vezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez

Hallga csak!
Nem a beléndeklehű éj
Küldi ránk lomha pillangó képében
Iszonyú mérgű ostorát?
Vagy a szél, mint rozsdás vastövis
Tépi épp sebesre a levegô sápadt vásznait?
Esetleg kékellô lábnyomom eme földi porban
Messzecsörgedezô patakként fürdeti
Juharfa képében megbúvó
Éjjeli árnyak süvöltô jajszavát?
Vagy ez csak a forróvíz visszatérô vezeték
A fűtési ellenáramú vezetékhez?

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2009-04-04 13:44:44 (645)
*mindig

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2009-04-04 13:28:40 (644)
A víziló is ronda és büdös a szája, de mégsem mondja minig, hogy " Jegyeket bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni".
[előzmény (643)]

© buda_válasz erre | adatok | e-mail - 2009-04-03 23:43:28 (643)
A kalauz.
Ha este fáradt
s már nincsenek sokan a kocsiban,
leül a padra, míg a villamos fut
a téli fák közt gyorsan és vigan.
Bámul a földre ingó otthonában,
az életére gondol tán, lyukas
emlékeit csörgetve a kezében,
s olyan, mint egy ember, mint egy utas.

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2009-01-15 13:31:01 (642)
Semmi baj, nem történt semmi... :)
[előzmény (641)]

© Rovarválasz erre | adatok | e-mail - 2009-01-15 11:15:42 (641)
bocs, de ennél közhelyesebb izé nincs. a vers is közhelyes, meg a vers szeretése is :-)
[előzmény (640)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2009-01-14 23:33:04 (640)
Márai Sándor: Halotti beszéd„

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

________________________________________
/Possilipo,1951.Nyár./

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-23 04:30:45 (639)
Nemes Nagy Ágnes: Férfi, Nő

A férfi

Kiszívtam ép foga közül a nyelvét,

mint csonthéjából gyönge osztrigát.

Körülöleltem csípőjén a földet,

és azt hittem: odaadta magát


A nő

Fölém hajolt, mint sűrű felhő.

Villódzott, míg a számra lelt.

Forró keze bőrömre simult,

és azt hittem, hogy megölelt.

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-05 10:36:45 (638)
azért nem mert például arany jánost kurva nehéz tetten érni, talán egyedül a bolond istókban elevenedik meg valamennyire az alakja, ez a másik típus,
[előzmény (637)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-03 15:27:44 (637)
Minden költészet önreflexió, vagy rosszul értelmezem a fogalmat?
[előzmény (636)]

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-03 08:55:50 (636)
ja ez ilyen önreflexió vagy micsoda, nem egyértelműen jó vagy rossz dolog, mindenesetre nekem szimpatikusabb ez a nyers líra, mint tóth árpád nőies farigcsálása, ami szintén önreflexió.
[előzmény (634)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-03 08:46:49 (635)
Az a súlyos, hogy a kötetének előszavában (Első versek a címe) Karinthyvel arról leveleznek, hogy milyen költészet jelentheti a líra megmentését. Karinthy ugyanis azt kritizálja (rengeteg dícsérő és bíztató szó mellett), hogy érződik a versein, hogy írás közben azt gondolja "én most egy verset írok", nem adja át magát teljes mértékben az ihletettség állapotának, mintegy "megregulázza" saját magát. Dédapám erre azt válaszolta, hogy ő ezzel tisztában van és szándékos, mert nem kíván a fellegekben járni, míg az olvasó a földön van, és tisztában van azzal is, hogy hiába érzi magát emelkedetten, tudja jól, hogy az olvasót oda nem fogja tudni felrepíteni. Ezen illúzió miatt távolodik el egymástól az alkotó és a befogadó, ezért válik öncélúvá a líra. Ezzel viszont elveszti azon értékét, hogy az emberekhez szóljon, megnyugtassa, felvidítsa az embereket, esetlegesen utat mutasson nekik. Ez a futurizmus lényege, szerinte ilyen úton kell járnia a jövőben a költészetnek.
Ők már 1914-ben a költészet hanyatlásáról leveleztek... Majdnem pontosan egy hónapra rá szarajevói merénylet. Gulácsy Lajos (ő illusztrálta a kötetet! - mondanom se kell, zseniális képekkel) összeroppan, dédapámnak pedig több kötetéről nem tudok, szerintem abbahagyta az írást....
[előzmény (633)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-03 01:08:21 (634)
Nekem is tetszik, sajnos én nem ismerhettem őt, mert elvitték az oroszok... De dédanyámat még ismertem, és nagyon nagy arc volt!
[előzmény (633)]

© Horst Fuchsválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-02 23:18:34 (633)
zseniális!
[előzmény (627)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-11-02 22:09:46 (632)
Ez jó egyébként, akartam dícsérni már előbb:)
[előzmény (629)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-10-31 18:27:26 (631)
Ugye szép?

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-10-31 18:27:17 (630)
Most írtuk ezt a remekművet msnen egy cimborámmal:

Picsogva omlok össze hajdan
Mikor lesz, hol, mi a vajban?
Kókadt réce, mi lett véle?
Kinekünk már gyere véle!

Katymaty Mihály sóban forog
Kutyák, macskák, kismókusok
Egyre fordul hozzám képe
Hunyászkodjunk! Mér, nem kéne?

-

De kéne bizony, kéne mint az állat,
Úgyis kötélvéget köt rád az állam.
Akkor mondjad: széjjelköpve bárcsak
Beakolbólítana smasszer pofáncsap!

Az én püffeteg ólom kutyának
Se való mérőón a világnak,
Ne próbáld magadat képzeld Márknak
Jelzésérték ha eléred másodiknak!

© buda_válasz erre | adatok | e-mail - 2008-10-30 14:56:55 (629)
SZERETEK ÉN...


Szeretek én, miként még ember
Sohasem szeretett talán.
Szeretek én szent szerelemmel.
De kedvesem nem földi lyány.

Szeretek én egy istenasszonyt.
Egy számkiűzött istennőt:
A szabadságot. Fájdalom, hogy
Csak álmaimban látom őt.

De álmaimban igen gyakran,
Majd minden éjjel megjelen.
Mult éjszakán is egy virágos
Mezőben együtt volt velem.

Letérdepeltem s elmondék egy
Égő szerelmi vallomást,
S földhöz hajoltam, hogy virágot
Szakítsak, s néki adjam át.

Ekkor hátam mögött termett a
Hóhér s lesujtá fejemet...
Épen kezembe hulla, és én
Azt adtam át virág helyett.

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-09-08 10:23:00 (628)
Adrian Mole: A csap

Ébren vagyok, mert csöpög a csap.
Reggelre tó lesz a csap alatt.
Felázik a szőnyeg felmosórongy nélkül
És amíg újat vesz, apa belekékül.
Mert úgy hajt majd szegény, hogy tán meg is gebed,
Hát rohanj a ronggyal apa, siess! Ne légy balek!

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-08-28 15:21:31 (627)
Na jó, meg még a legelső vers a kötetben:

LOVAG ÁDÁM - FURCSA VERSEK

Az én verseim furcsa versek,
nincs formájuk,
kuszák, nyersek.
És a kiknek
rossz a májuk:
okleveles vers-itészek,
mondják, hogy ez nem muvészet!
Nem is versek,
kusza sorok,
árva rímek,
nevetésbe fuló sirás,
elkacagott szenvedések.
Nem veszek komolyan semmit,
nem komoly dolog az élet,
nem komoly dolog az irás,
és olyan nevetni való
az ütemre szedett,
rimbe szabott férfisírás...
Kacagva megyek majd a sirba,
hacarászva baraczkot adok
a halálnak,
s bár húrjaim fájnak
s minden betü szivem vére,
az én lirám neveto lira:
Pipacsot tegyenek a sirra!
A rim nekem móka, játék,
az üteme bolond szivem
furcsa rendetlen verése
s mint a misén a kis gyerek
belenevetek a litániás szenvedésbe!

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-08-28 15:01:36 (626)
Dédapám verseskötetéből:

LOVAG ÁDÁM - ÖNGYILKOSOK: SZÖKÖTT KATONÁK!

Robogó kerekek, szilaj paripák,
tömött sorok, ragadják az élet
hadseregét egy szebb igéret
országa felé és mindenkin át

gázol a roham, ki gyáván megáll
nézni a holdat vagy köldöke mélyén
tűnődni a létnek furcsa rejtélyén
tarka lampionok világánál...

Ki ne merjen állni senki a sorból:
Mert áll még a harc és még messzi a cél!
Álomból, csókból, versből, könnyből, borból

nem fakadhat az élet joga soha:
Aki részét a harcból kivenni fél -
szökött katona: gonosz vagy ostoba!

© CheLepkeválasz erre | adatok | e-mail - 2008-08-26 23:19:27 (625)
Karinthy Frigyes: Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tõle,
Õ is súgni akart: csók lett belõle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem õ égõ csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy õt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bûn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerõse,
Mindenkinek utódja, õse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgõt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsõjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-08-07 14:07:18 (624)
Imádom ezt a verset... Ez a kép meg nagyon passzol hozzá szerintem. A csajszinak is ez a kedvenc verse. Ez a kép Kapocslcson készült.

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-08-07 14:05:10 (623)
Nem tudhatom

hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-08 15:03:07 (622)
Az ilyenek miatt hagytam ott a magyar szakot.
[előzmény (621)]

© Rovarválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-08 14:55:20 (621)
amúgy van ilyen irodalomelméleti módszer, és majdnem így néz ki, ha megcsinálod egy versen.csak az nem poén, sajnos.
[előzmény (616)]

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-08 13:14:04 (620)
Dudva: Csubi és Gézu a két pe-KING

Asszitük hogy ,nagy falat,
(lesz) megtalálni a Nagyfalat
és hogy a túra meging,
mert sehol sincs Peking,
csak az a sok kínai
és a hajtás kínjai,
de most mégis mintha
csak begurul a bringa
és a milliónyi ember
nézi ferde szemmel
hogy a furcsa páros
beveszi a várost.

http://szeged-peking.blog.hu/ - hogy értsétek minek az apropójából íródott

© gyerekválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-03 13:02:28 (619)
Infos ismerőseim azt mondták, hogy vannak benne hibák azért, de nagy ötlet és igazából ügyesen csinálták meg... Én nemtom, nem értek hozzá...
[előzmény (618)]

© Deravenválasz erre | adatok | e-mail - 2008-07-02 20:00:34 (618)
Láttam már hasonlót, de ilyen részletességgel még nem :-)
[előzmény (616)]



Elejére << Előző < 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 ... > Következő >> Végére