Szerintem itt egy kis érdekes olvasmány... Egy városombeli lány házidolgozata. Mi hogy állunk a kisebbségekhez,de ők miben különböznek tőlünk.... :
A RASSZIZMUS
Az én házi dolgozatom hétköznapi dolgokról szól, legalábbis számunkra hétköznapi, mások számára kemény rasszizmus, ami a mi házunk táján történik.
A történet egyszerű: majd 25 éve kezdtünk építkezni a telkünkön. Abban az időben még csak két cigánycsalád lakott az egész faluban. Mire felépült a ház én is megszülettem, az akkori polgármester (szép kis hálapénzért) beköltöztetett 20 cigánycsaládot a környékünkre.
Jó pár évig nem is volt velük semmi baj. Rendesen köszöntek, udvariasak voltak, az itteni embereket nem zaklatták, vagy lopták meg.
Sajnos a szüleim elváltak, így mi édesanyámmal tovább költöztünk. Apám nem akart a lakásban egyedül lenni, ezért továbbállt ő is. A ház üresen maradt, a cigányok pedig beköltöztek… A telekről a gyümölcsfákat kivágták tüzelőnek, a disznóólat és a kazánházat
lebontották. Az öntöttvas radiátorok eltűntek, a ház ajtóit letépték, ablakait betördelték.
A falakat összemocskolták, kilukasztgatták, szépen folyamatosan lelakták a házunkat.
Albérletet nem fizettek, de kiköltözni sem akartak!
Nagy nehézségek árán tudtuk csak kilakoltatni őket, így tíz év elteltével újra a saját házunkba költözhettünk. Innentől kezdve nem volt unalom az életünk, s mondanom sem kell, hogy a szomszédi tisztelet, udvariaskodás, becsület is tovaszállt. Szép lassan, nem kis munka árán tudtuk csak lakhatóvá tenni az épületet. A régi kazánház pincéjéből elvitettük a 2 konténer szemetet, sikerült elég hamar kiirtani az ezzel járó patkánykolóniát is. A házhoz tartozik egy hatalmas telek is, amin a visszatértünkkor nem kevés gaz, burjánzott. Tényleg rengeteg munka árán végeztünk mindezzel, így nemsokára egy szobában, de a mi házunkban várhattuk a telet! Nos, innen kezdődik igazából az én kis történetem:
Kora tél volt és édesanyám megbetegedett. Miután még nem ismertük a környéket, ketten elmentünk az orvoshoz, a bátyám még iskolában volt, így ismét üresen maradt a ház…
Visszafelé jövet már majdnem a háznál jártunk, mikor azt láttuk, hogy a szomszédos család
Az újonnan vett radiátorainkat rángatják fel a pincénkből és hordják át a saját udvarukba!
(A kerítést akkorra még sajnos nem sikerült helyreállítanunk, de szerintem az sem lett volna akadály, ha új kerítés áll a cigányság útjába!) Anyám teljesen kikelt magából és nagy ordítozások árán visszahurcolták a fűtőtesteket az eredeti helyére. Persze elhordtak minket mindenféle parasztnak. Még nekik állt feljebb!
Teltek múltak az évek, apám is visszatért a családhoz, a bátyám befejezte a tanulmányait,
én pedig kollégiumba költöztem. A tanulmányaim befejezéséig szinte nem is tudtam miféle változások történtek, míg haza nem költöztem a szakmunkásvizsgáim után.
A cigánygyerekek felcseperedtek és a ’hagyományaikat’ folytatva ők is gyerekeket szültek.
Ezzel még ugyebár nem is lenne semmi baj, de amíg ők addig kaptak egy kis nevelést a gyerekeiknek ezt már nem adták át! 2 éves kortól a gyerekeik meztelenül, mezítláb, rohangálnak az utcán, ez alatt a szülők csencselnek, kétes holmikat árusítanak, guberálnak, vagy éppen lopnak, amikor nem kocsmáznak. Gyerekeik pedig a nagyobb gyerekekkel csapatokba verődve töltik mindennapjaikat és tőlük lesik el a viselkedési normáikat, ami a káromkodásban, kéregetésben, lopásban, és agresszióban ki is merül. Ha ezek a gyerekek felnőnek, ők is példaképeik lesznek a kisebbeknek…
Az én korosztályom huszonéves, akiknek már van 3-4 gyereke, a legidősebb gyerek kb.7-8 éves, ha csak 3 gyerekkel számolunk családonként, akkor ez már 12 lurkó 1 utcában, meg még az önjelölt ’tanárjaik’, akik 8-15 évesek és az óvodák, iskolák helyett az utcán tanulják meg az élet különböző fortélyait, ezt tanítván a következő generációnak.
Ők, ha nem kapnak gyümölcsöt, vagy cigit, leütik az utcán az embert, vagy megdobálják. Tudom bután hangzik, hogy egy csapat gyerek meg tud verni egy felnőtt embert az utcán, de sajnos sok lúd disznót győz! Nálunk az a helyzet, hogy a vasútállomásra nem sétálhat ki az ember anélkül, hogy egy csapat cigánygyerek ne rohanna utána és vagy dobálóznak, vagy szitkozódnak. Este a kutyáik támadják meg a gyanútlanul arra sétálót, éjszaka pedig a szüleik garázdálkodnak a környéken!
Gyakran történt olyan, hogy anyámnak kellett elkísérnie az állomásra, hogy az utcakölkök ne dobáljanak meg öklömnyi kövekkel. (Sajnos később már édesanyámat is megdobálták…)
A kertünkbe beszökdösve a gyümölcsfáinkat letördelték, a termést, a veteményeinket el lopták és a kutyáinkat hergelték, ingerelték.
Eleinte még lehetett szólni a szüleiknek, hogy neveljék meg a gyerekeket, talán még egy kis ’nevelést’ is kapott előttünk a bűnös, de mára már mi vagyunk megfenyegetve. Ha merünk panaszkodni a szülőknek, hogy a gyerek megint megdobált, vagy lopott – mi a megoldásuk?
Letagadják, hogy nem az övék a gyerek! Aztán minden kezdődik elölről, mármint hogy ki tud nagyobb kárt okozni nekünk, vagy a házunkban…
Se a szülők, sem a rokonaik nem tesznek a büntetésük érdekében és a kölkök mára már teljes mértékben elszemtelenedtek. Hazafelé jövet a 6 éves cigánygyerek nyomdafestéket nem tűrő szavakat ordibált utánam, hozzátette még azt is, hogy itt nem mehetek végig az utcán, mert MAGYAR VAGYOK és ez itt ’cigányutca’, itt cigányok laknak. Aztán 10 kis rohadék rohant utánam a vasútállomásra káromkodva, dobálózva. Hiába tettem bármit is, csak hergeltem őket. Sem a fenyegetésből, sem a kérésből nem értettek, végül a rendőrséghez fordultunk és bementünk a polgármesteri hivatalba is a gyermekvédelmi osztályra, de mondanom sem kell, hogy nem történt semmi! Felhívtuk a budapesti kisebbségi önkormányzatot is, ahol ugyan megpróbálták elérni a mi önkormányzatunk kisebbségi vezetőjét, de nem tartózkodott az irodájában, így meg is rekedt a dolog. Bárhova próbáltunk fordulni mindenütt süket fülekre találtunk. Ha a cigányokkal próbáltuk személyesen megbeszélni a dolgokat, az tovább mérgesítette az eddig is kényes helyzetet.
Utolsó lépésként feljelentést írtam a rendőrségnek és talán most már történik is valami az ügyünkben. Anyu két és fél órát volt bent a rendőrségen, állítólag engem is behívnak majd kihallgatásra. Bíróságra fogják adni az ügyet, aminek már most tudom a végeredményét, a cigányok pedig, akik már gyűlölnek minket, majd kiirtják az egész családomat. Megfenyegettek a saját udvarunkban, betörtek hozzánk, megdobáltak. Apám kora reggel megy dolgozni, este jön haza, a bátyám állandó éjszakás, anyu itthon van, háztartásbeli. Csak egyszer figyeljék ki valamelyiküket… Ezek után mondja azt nekem valaki, hogy a családom nem próbált meg mindent!
Már régen nem mi vagyunk a rasszisták, hanem a cigányok! Mi békében élnénk, de ők élvezik, ha piszkálhatnak, megfenyegethetnek minket. Mi a hatóságokhoz fordultunk, őket ez provokálja, meg az is, ha mi ellenszegülünk az ő szórakozásuknak! A helyzet pedig csak egyre mérgesedik…
| |
|
|
