-------------------------------------------
AZ UDERGROUND HAZUGSÁG
-------------------------------------------
Nem tudsz megbotránkoztatni. Untat már mindaz, amit művelsz, a farkad tetoválásától kezdve a szarevésig. Nemcsak az, hogy láttam már minden ilyen „gesztust” azelőtt, de az is, hogy mások ezt jobban művelték.
Egy főiskolai ismerősömre emlékeztetsz. Márk volt a neve. Sápadt és borotválatlan volt, mosogatólé színű haját taréjban hordta. Márk anarchista volt. Védjegyként tekintett magára és több száz épületre fújt fel ügyetlen karikatúrákat taréjt viselő anarchistákról. Bőrkabátja hátulján az „anarchia” szó állt, melynek az „A” betűje fehér festékkel, ocsmányul volt rápingálva. Márk szerte a városban felbukkant hasonszőrű elégedetlen srácokkal, akikkel papírzacskóból piáltak, pitiáner módon vandálkodtak, miközben az Egyesült Államok megdöntését tervezgették.
Sajnálatos módon Márk szülei jómódúak voltak, akik vagy negyvenezer dollárt tartottak a tőzsdén csupán a kis bébi-anarchistájuknak. Egyszer láttam, hogy Márk sírós picsává változott, amikor elkavarta kedvenc hardcore bandájának demó kazettáját. Suttyó kinézete ellenére gazdag srác volt, akinek megvolt mind az ideje, mind a pénze, hogy szegénynek állítsa be magát. Akárcsak a barátainak. És mindenki, aki „alternatívnak” tartotta magát, ugyan ilyen volt. Engem te rájuk emlékeztetsz.
Mint Márk esetében is, a te undegroundod csupán felső tízezer körében tapasztalható jelenség. Te csak egy piercinges, festett hajú, láncdohányos, ostorcsattogtató KAMU vagy, egy kis hülye picsa, akit még nem rúgtak elégszer seggbe. A fekete szemkontúr-ceruzád, a guminadrágod és az aszimmetrikus frizurád csupán egy pubertás kori jelmezesdi. Egyszerűen csak nem tudod elviselni a háttered által kínált kényelem nyomását, így hát a nyomorúság szörnyű bűnébe esel. Nincs, aki imádná a valódi nyomor kínálta létet, amit napról-napra fogyasztanak és lélegeznek be. A szegénynegyedekben a kihívó kinézet valódi erőszakot szül. Mégis, egy olyan kékvérű ficsúr, amint te, aki ilyen könnyelműen excentrikus, radikálisnak gondolja ezt az egészet.
A „kreatív közösség” valójában nem a legkreatívabb emberekből áll. Az ilyeneknek, mint te, van a legtöbb szabadidejük alkotni, azoknak, akiknek a szülei tolerálják, és néha, finanszírozzák is ezeket a mocskos kis célokat. Amit általában művészetként könyvelnek el, az csupán a ráérő emberek agyalása.
Kilóg a lóláb, „Eladtad magad!” Nos, egyedül a gazdagok tehetik meg azt, hogy NEM adják el magukat. Igen, van egy pár olyan csodálatra méltó ember is, aki annak ellenére is visszautasították a kápét, hogy meglengették azt előttük. Őket hívják „mazochistának.” Ha még mindig nem hagytál fel ennek az olvasásával, akkor te is mazochista vagy. Mire végzek ezzel a pár sorral, át fogod gondolni a fegyveres szervekhez való hozzáállásodat is.
Te tipikusan egocentrikus módodon eljátszod, hogy az első csatasorban állsz, hogy te vagy, aki megszabadítja az elnyomottakat a tudatlanság láncaitól. Egy szánalmas hadjáratot folytatsz, hogy a magad képére formáld a világot. Elég hülye vagy ahhoz, hogy elhidd, bármin is változtathatsz. Azt hiszed, ha mindenki olyan lenne, mint te, akkor a társadalom is egy csodálatos hely lenne. Mégis, csak a fejedet tudod vakarni, amikor a valóban elnyomottak nem akarnak semmit sem tőled. Sosem harcoltál még semmiért sem, kivéve azért, hogy jogod legyen infantilisnek lenni.
Ha a hazafiasság a gazemberek utolsó mentsvára, akkor a politikai retorika az idióták menedékhelye. A politika csupán egy személyes olcsó, reszkető megnyilvánulása a szublimálásnak. Szemben állsz a hatalommal, de ez olyan, mintha visszautasítanál minden naptejet és így megégsz. Miközben a globális felmelegedés, a globális nagyvállalatok ellen és a globális forradalomért kiáltasz, én belenézek a te üres szemgolyóidba. Az egyetlen anarchia, ami épp folyamatban van, az az agysejtjeid lázadozó kisülései. Az „A” „atom hülyét” jelent.
Nyafogsz a „szexualitásod” miatt, hogy a tested egy politikai harcszíntér. Te csak egy egyszerű kis rágcsáló vagy, unalmas testi funkciókkal, amiket szeretnél piedesztálra emelni. A kihívó hiúságoddal és becstelenségeddel a személyes interakcióidban felfeded a valódi éned, hogy ugyanolyan romlott vagy, mint azok a vezetők, akiket úgy megvetsz. Végül is ugyanott kötsz ki, hogy az elnyomókat majmolod. Sajnálatos módon, tulajdonképpen téged még nem nyomtak el.
Nemcsak hogy hazug vagy, de képmutató is. Csak addig nyűgöz le az erőszak, amíg saját magad nem szembesülsz vele. Romantizálod a traumát, de te még nem szenvedted el azt. Ösztöndíjat követelsz attól a kormánytól, amelyiket el akarod pusztítatni. Bálványozod a primitív kultúrákat, de felvágnád az ereidet, ha a CD lejátszód tönkremenne. Elítéled a vallást, mégis felvilágosultnak tartod magad. Annyira vagy álszent, mint azok az erkölcstanítók, akiket megvetsz. Gyűlölöd a gyűlöletet, nem tolerálod a türelmetlenséget és összeesküvést szítasz a konformitás ellen.
Az egész ismerősi köröd képmutató. Hogy a feministák nem degradálják, tárgyiasítják és sztereotipizálják a férfiakat? A szocialisták nem elitisták? A környezetvédők nem vezetnek autót? Azt kívánom, hogy egy patkány jól seggbe harapjon és, hogy elkapd a pestist, de valószínű, hogy azt is csak egy önkifejezési formának tartanád.
Amíg a politikai korrektség faszát szopod, addig a rózsaszín kis segglyukadat szétdurrantja az esztétikai korrektség. Lehúzod a wc-n az önbecsülésedet, míg megpróbálsz megfelelni a bohó ízlés által diktáltaknak. Teljesen őrületbe kerget az a gondolat, hogy mások nem tartanak klassznak. Inkább nyelnél bálnagecit, minthogy kiderüljön rólad, hogy oda vagy a diszkóért, a Chicken McNuggets-ért vagy a Love Connectionért. Egyszerűen megdermeszt a félelem, hogy valaki rájön, mennyire keveset is tudsz mondani valójában. Saját butaságod képében vonaglasz.
Az undeground fogja vagy, a saját kreatív retardáltságod túsza. A fejedből kipattanó ötletek eleve halva születnek. Lázadásod úgy van kiadagolva, mint amikor a TV előtt elfogyasztásra váró ételt porciózod. Majmolod a hatalmat minden egyes szegfűszeg illatú lélegzeteddel. Semmi más nem vagy, mint egy társadalmi és gazdasági ectoplazma, egy piaci cél, egy mappa a Central Castig-nél. Parazitaként élsz, mert tagadható intézmény nélkül sejthalált halsz. Próbálkozz csak elkerülni a mainstreamet, de végül csak annak a tárgylemezén kötsz ki, mint egy orr-piercinges amőba.
Ez nem egy mainstream iránti apológia, nem, egy kicsit sem. Azok, akik megpróbálják megvédeni, akár a Húsvéti Nyusziban is hihetnének. A mainstream modellek darabosak és az idő is eljárt felettük, akár csak a te modelljeid felett. Túl könnyű célpont. Mintha egy nyomorék mankóját próbálnád ellopni. Ezt meghagyom az olyan gyáváknak, mint amilyen te vagy.
Az igazi őrültek maguk vannak. Az igazi úttörők azok, akik hangot adnak tudatuk legmocskosabb bugyraiból és nem félnek attól, hogy bárhonnan is ezért bírálatot kapnának. Azok a cselekedetek, amelyeket az utca embere zárt ajtók mögött visz véghez, nem tartozik egyetlen előadóművész repertoárjába sem. Az emberek velük született furcsaságai sokkal félelmetesebbek és szórakoztatóbbak, mint bármi, amit a professzionális sokk-keltők valaha is elő tudnak húzni az ingujjukból.
Megrökönyödök azon az elképzeléseden, hogy a világ beavatottakból és normális emberekből áll. Én felforgatom a felforgathatót, és hat láb mélyre temetem az undergroundot a saját képmutató szarjában. Én kéretlenül kitetovállak, piercinget lövök beléd és rituálisan feláldozlak.
Adj teret a legbetegebb fantáziáidnak, de ne hívd azokat művészetnek. Kend be szarral Barbara Bush-t, de csak, ha úgy akarod. Ha valóban radikálisat akarsz, nyírd ki magad. Egyel ugyan kevesebb olvasónk lesz, de ugyanakkor a világ is jobb hellyé válik.
Jim Goad
Forrás: https://www.jimgoad.net/goadabode/issue%202/undergnd.html | |
|
|
