már megint olyasmiről beszélsz, amiről láthatóan a leghalványabb fogalmad sincs. kapásból csakis a katolikusok "cselekvéselméletére" gondoltam, nem úgy általában a keresztényre.
ugyanis -szemben mondjuk egy liberálissal, szocival, vagy anarchistával - pl. egy jezsuita azt mondja, hogy nincs tévedhetetlen lelkiismeret (ahogy neked nyilván van, hiszen a másik topikban elmondtad hogy majd te magadnak megválasztod az erkölcsödet). a lelkiismeret (conscientia) szerintük két részből áll (szt. tamás, kolnai aurél): van a synteresis (ez állandó, és abszolút erkölcsi parancs) és van a phronesys (arisztotelésznél 'prudens'), ami gyakorlati cselekvés, és amely (épp az általad ostorozott eredendő bűn tana miatt) sosem lehet tévedhetetlen, mert a cselekvéseink kontingensek: előre nem tudhatjuk, helyesen cselekszünk-e. a lényeg azonban nem a fogalmakon van, hanem azon, hogy a katolikus "cselekvéselmélet" szerint az ember esendő lény, és nincs biztos tudása (gnózis, ahogyan az minden liberális-marxista-materialistának, ha már így nevezted magad - van.) nem véletlen, hogy a katolikusoknál van pl. gyónás is. és akkor hadd higgyem már azt, hogy az ember esendő, és nem tudhatja előre, jót cselekszik-e vagy sem, helyesen vagy sem (bár tudom, jó-rossz, helyes-helytelen ma már nem létezik). de jönnek a felvilágosult urak, és ők megmondják a tutit, mert ők bizony tudják mi az abszolút igazság, valamiféle recta ratio alapján. és akkor tessék: azt hiszem el, amit látok. én speciel azt látom, hogy nem mindig cselekszünk helyesen...
de pl. nem tudom, láttad-e már az antarktiszt, mégis majdnem biztos vagyok benne, hogy "hiszel" a létezésében. haha.
milyen értelmetlen szabályokról beszélsz? azokat nevezed értelmetlen szabályoknak, amik lehetővé teszik (kéne tenniük), hogy az ember együtt tudjon élni a másikkal, hogy legyen közösség, és társadalom (ami ma nincs)? érdekes, hogy a vallás meg "egy nem létező istentől származtatott erkölcsi szabályok" elnyomnak (kb. mint a gyalog galoppban, segítség, elnyomnak, elnyomnak!!!), és gátolják az "egyéni szabadságot", a lelkiismereti szabadságról nem is beszélve, érdekes módon ez csak azt eredményezi, hogy atomizált egyéneket találsz akik lépten-nyomon egymásba botlanak, majd a fenenagy kiteljesedett szabadságukban millióféle más közösséghez kezdenek tartozni - szcientológusok lesznek, okkultisták, turanisták, anarchisták, hárdkórosok, stb.
aztán mindegyik közösség előad valamilyen etikai imperativuszról szóló kiáltvány-megfogalmazást, aminek jó részét - kimondatlanul persze - épp a vallásokból veszik át. pl. szolidaritás az ma már nincs, és nem is kell, nincs teneked felelősséged a másik ember iránt, megteszi ezt helyetted a jóléti állam redisztribúciója. de alkalmanként retorikában azért előkerül, mint valamiféle "baloldali érték".
nekem nincs zsigeri ellenszenvem a biológiával szemben, csupán legalább annyira nevetségesnek tartom, ha egy biológus könyvet ír "god delusion" címmel, mintha egy teológus írna egy könyvet "the gravitation delusion" címmel.
az értelmiség gőgje pedig elég nyilvánvaló. a legjobb az, amikor rendkívül öntudatos középosztálybeli fiúk és emancipuncik társalognak nagy vehemenciával arról, hogy az állam elnyomja őket, miközben ösztöndíjakból éldegélnek, amit az egyetemeken keresztül nagyon gyakran az államtól kapnak. teljes mellszélességgel kiállnak az egyenlőség mellett, az "elnyomás" ellen, miközben ők meglehetősen jó körülmények között élnek. na de a sajátjukból nem adnak! na azt már nem. nekik nagyon is jó, hogy lehet az egyetem (állam) zséjéből lébecolni, meg hogy otthonról is van zsé, az értelmiségi szülőktől, eszük ágában sincs abból adni. az "igazságosság" pedig náluk azt rejti, hogy elveszik a gazdagoktól, és odaadják a szegényeknek. csak míg robin hood legalább marginális figura, ők nagyon nem azok. |
