BRIDGE TO SOLACE HÍREK
Sajnálattal kell közöljem, hogy a december 28-i Petőfi Csarnokba tervezett Bridge To Solace koncertet le kellett mondanunk, csakúgy, mint szinte az összes koncertünket augusztus után.
Először is szeretnénk mindenkinek megköszönni, akik írtak és érdeklődtek a zenekar hogyléte felől. Támogatásotok nagyon sokat jelent a zenekarnak és személy szerint nekem is, mivel jelen esetben én vagyok az egyetlen oka, hogy a zenekar félig-meddig fantomként volt jelen a zenei életben az elmúlt hónapok során.
Éppen ezért szeretnék őszintén szólni pár szót a körülöttem és körülöttünk kialakult helyzetről.
Hat éve már, hogy pánikbetegséggel kűzdök, és ebben az időszakban nem is foglalkoztam komolyan a betegségemmel, lévén megpróbáltam a magam módszereivel ezt leküzdeni, ami többé-kevésbé sikerült is.
Szeptember elején azonban minden eddiginél intenzívebben jelentkeztek a tünetek, hektikus életvitelemnek (intenzív turnézás, elfoglaltságaim a Kultiplexben és a BPRNR szerves részeként mind egész embert és 48 órás napot kívánnak, mindehhez aludtam napi 4-5 órákat) köszönhetően.
Ennek eredményeképpen két hónapig kényszerszabadságra kellett mennem, a Kultiplexes munkámat novemberben tudtam folytatni. A tüneteimbe részletesen azért nem mennék bele, de sajnos nem egy kellemes az egész folyamat, amely folyamatos szorongással, halálfélelemmel és alváshiánnyal járt. Voltak hetek, hogy a lakásból sem volt kedvem kilépni, de ha lett volna, akkor sem biztos, hogy sikerült volna.
Mára sokkal jobban lettem, hála egy több hete tartó gyógyszeres és relaxációs terápiának, de még nem eléggé jól ahhoz, hogy felálljunk a színpadra és a legjobbunkat nyújtsuk, illetve a legjobbamat nyújtsam, hiszen a többiek nem töltötték annyira reményvesztett helyzetben az idei őszt, mint én. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a zenekarom tagjainak, családomnak, páromnak, közeli barátaimnak, a BPRNR tagságának, Kultiplex-es kollégáimnak és a lemezkiadónknak amiért kiálltak mellettem az elmúlt időszakban és átsegítettek a holtponton, anélkül, hogy szimplán lemondtak volna rólam.
Hogy pár szót a zenekarról is szóljak: sajnos a tagváltás sem volt olajozott, hiszen Farkas Peti barátunk végül nem tudta vállalni a sok utazással és lemondással járó próbálást, így újfent gitáros után néztünk, akit meg is találtunk, de erről majd máskor, másképpen.
Ami szintén sajnálatos, hogy olyan emberek és zenekarok kezdtek minket rugdosni, kárörvendeni és teóriákat gyártani, akiknek az elmúlt évek során segítő kezet nyújtottunk. Sokan vannak, akik szimplán odaszarnak, ahonnan esznek, vérszagra gyűlik a dögevő is, de ennél bővebben belemenni a dologba nincs értelme, az elmúlt időszak jó volt arra, hogy átértékeljem az életemet, céljaimat és jelenleg csak az számít, hogy száz százalékos állapotban visszatérjek a zenekar élén, megújult tagsággal és egy jó lemezzel.
A visszatérő koncertek februárban lesznek, 15-én a Superbutt vendégeként Székesfehérváron, majd február 23-án a Kultiplex utolsó nyitvatartási napján egy speciális felállásban játszunk, amire biztos mindenki szívesen emlékszik majd vissza, ez utóbbi koncert amúgy ingyenes lesz. Bővebb infók erről szintén később, megéri azonban kíváncsinak lenni.
Amit jelenleg még érdemes elmondanom, hogy március elején stúdióba vonulunk, hogy felvegyük harmadik nagylemezünket, amely The Spirit Burial Ground címmel fog megjelenni. Pár új számot már feldemoztak nekem a többiek és Ádi megint írt egy-két nagyon jó dalt. Bővebb infok szintén hamarosan.
Zárszóként szeretném megköszönni a szervzőknek, akik lekötötték az őszi dátumainkat és ezúton is sajnálom, hogy nem tudtunk játszani. Végül, de nem utolsósorban pedig köszönöm azoknak, akiknek valami többletet jelent a Bridge to Solace és szerettek volna minket látni az év során! Nélkületek nem lennénk senkik és semmik…
Köszönöm, hogy időt szakítottatok arra, hogy elolvassátok ezt a pár gondolatot, találkozunk februárban, illetve 28-án, amely az év bulija lesz, és amely miatt vérzik a szívem, hogy ki kell hagynunk…
Üdvözlettel
Jakab Zoltán / Bridge To Solace
|
