Én, mint zsűri? Ha a kivégzési módjukat kell megválasztanom, akkor vállalom. A dagadtakat természetesen étkezési célokra használnám fel (hurka, kolbász, disznósajt), ebben Imre barátom, a hét ujjú hentes sietne segítségemre, hogy előmozdítsa az első böllér-valóságsót egy kiadós ganéj-torral egybekötve. A szoláriumozott zselédezsők bőréből hevimetál bőrnadrágot szabatnék magamnak, amiben hétvégén pózerkedhetek a Wigvam-ban egy öccáz forintos Rollingrokk és egy Bomba energiaital társaságában. De addig is maradok a literes Borsodinál, azzal kurva jókat lehet pózerkodni a villamoson és a zsebes büdösbajszúak is félnek tőle, mert nagyot lehet ütni az üvegével.
A rinyáló nejlon-lotyókat a műsorszámuk közepén elküldeném a legközelebbi Tesco-ba, hogy hozzanak egy kartonnal a 74Ft-os, akciós Frish Fassl (vagy valami ilyesmi típus) sörbű a kedves zsűrinek, mer szomjas. "Nézd, kiscsillagom, nekem momentán baromira mindegy, hogy milyen a hangod, ha egyszer szart énekelsz. Amíg a szádba öntik ezt a moslékot és ilyen tetű műsorokban van pofád megmutatni magad, addig számomra csak egy tehetségtelen picsa maradsz, úgyhogy most usgyi, mint a vadlibák, mer szomjasak vagyunk!"
Így megy ez. | |
|
|
