E fejezet végén még szót kell ejtenünk egy igen különös grimoire-ról, amely voltaképpen irodalmi fikcióként kezdte meg pályafutását, mint H. P. Lovecraft fantasztikus történeteinek egyik igen gyakran visszatérő motívuma. Lovecraft írásaiból fokozatosan kibontakozik az olvasó előtt egy sötét és baljóslatú mitológia, ősi istenek két csoportjával; az egyik oldalon a jóságos Öreg istenek (Elder Gods) állnak, akikről nem sok szó esik a történetekben, a másik oldalon viszont az annál többet emlegetett rosszindulatú démoni Ősök vagy Ősi létezők (Ancient Ones vagy Great Old Ones), akik közül név szerint is megismerhetünk néhányat. Ezek közé tartozik Cthulhu, a sötét mélységek lakója, aki egy visszataszító tengeri szörny alakjában jelenik meg, Yog Sothoth és Azatoth, mindketten a káosz urai, valamint Shub Niggurath, a kecskebak, akit “ezer ifjú vesz körül". Az Ősök mellett Lovecraft sok történetében szerepel egy grimoire, amelynek segítségével meg lehet idézni ezeket a démoni lényeket. A grimoire címe Necronomicon, vagyis a Halott nevek könyve. Egy levélben, amelyet 1927-ben írt Clark Ashton Smith-nek, Lovecraft leírja az általa teremtett grimoire történetét is. A könyvet Kr. u. a VIII.. században irta Abdul Alhazred, az "őrült arab", aki a jemeni Sanáaban született. Vándorlásai során Arábia egy sötét és ismeretlen, démonok által lakott vidékén megismerkedett a Cthulhu- és Yog Sothoth-kultusz félelmetes tanaival és rítusaival, majd öregkorában mindezeket leírta egy könyvben, amelynek az Al Azif címet adta. Ezt a könyvet fordították le 950-ben Bizáncban görögre, és ekkor kapta a Necronomicon címet. 1228-ban egy bizonyos Olaus Wormius latinra fordította, de 1232-ben IX. Gergely pápa parancsára a tiltott könyvek listájára került. Az eredeti arab változatnak már Olaus fordítása idején sem sikerült fellelni egyetlen példányát sem, az utolsó ismert görög nyelvű kötetet pedig Salemban égették el 1692-ben. A latin verziót többször is kinyomtatták a XV., XVI. és XVII. században, de mindig igen csekély példányszámban, így alig egy-két kópiája maradt fenn napjainkra. Ezt a megmaradt néhány kópiát viszont Lovecraft szerint "hét lakat alatt őrzik, hogy megóvják a világ rendjét és épelméjűségét".
A Necronomicon igazi karrierje azonban - amiért tulajdonképpen mindezt leírtuk - jóval Lovecraft halála után vette kezdetét, akkor, amikor bizonyos okkultista körök kezdtek felfigyelni a Lovecraft által teremtett sötét mitológiára. Ez az érdeklődés odáig fokozódott, hogy néhány csoport saját tanításaiba és rítusaiba is beépítette e mitológia bizonyos elemeit. Így például az Anton Szandor LaVey által alapított kaliforniai sátáni gyülekezet, a Church of Satan (A Sátán egyháza) két lovecrafti rítust is kidolgozott, amelyek leírása megtalálható a Lavey által kiadott Satanic Rituals (Sátáni rituálék) című könyvben; az egyik a Ceremony of the Nine Angels (A kilenc angyal ceremóniája), a másik pedig a Call to Cthulhu (Cthulhu hívása) címet viseli. Lovecraft mitológiájának ilyen irányú adaptációját egyes okkultisták azon nézete is elősegítette, miszerint Lovecraft egy ismeretlen hatalom által vezérelve - hasonlóan egy írómédiumhoz - bizonyos emberfölötti (vagy alatti) lények reálisan létező titkos kultuszait írta le novelláiban, természetesen erősen átformálva és romantikusan kiszínezve.
Néhányan azt az állítást is megkockáztatták, hogy a Necronomicon nem csupán irodalmi fikció, hanem egy valóban létezett (vagy létező) grimoire áll mögötte. Ez a feltevés alapos kutatásokra ösztönözte Lovecraft okkultista csodálóit, amely végül oda vezetett, hogy ez idáig legalább hat, egymástól jelentősen eltérő Necromomicont adtak ki a különböző feltevésekből kiinduló rekonstrukciós kísérletek eredményeként. Ezek egyike az Al Azif címet viselte és L. Sprague de Camp írt hozzá előszót. Egy másik, amely George Hay, Robert Turner és David Langford közreműködésével készült, Necromomicon címen jelent meg, Colin Wilson előszavával. Mind közül a legfantasztikusabb azonban az a Necromomicon, amely New Yorkban jelent meg 1977-ben, egy bizonyos Simon kiadásában, ezüsttel díszített fekete kötésben, látványos szigillumokkal és félelmetes szellemidéző formulákkal. Ez a könyv Lovecraft sötét mitológiáját a sumer démonológiával és Crowley Magick-jével próbálja meg egységbe olvasztani. Kitűnően illusztrálja a meghökkentő egyezéseket az alábbi táblázat:
LOVECRAFT
CROWLEY
SUMER
Chtulhu
Hatalmas Fenevad
CTH/\H 666-tal jelölve Ctha-lu
Az ősök
Sátán, Teitan Tiamat
Azathot
Aiwass Azag-thot
Dunwich horror
Chorozon Pazuzu
Shub Niggurath
Pan Shub Ishniggarab
Mélyűr
A Mélység Absu, Nar Mattaru
IA!
IO! IAO! IA (IAH, EA, Vizek Ura)
A vésett ötágú szürke csillag
A Pentagramm AR, UB (Göncölszekér, az árja népek pentagrammja)
Vermis Misteriis
A Kígyó Erim (Az ellenség, a tenger mint káosz, féreg, vagy kígyó) | |
|
|
