üdv.
most kaptam kézhez az "összes-t", bár egyelőre nem jutottam benne túl messzire, de néhány dolgot már sikerült megállapítani, amivel kapcsolatban régebbi olvasmányaim alapján kétségeim voltak (valszeg, mert kevéssé emlékeztem mátrrájuk). Először is: Lovecraft nem volt szolipszista. Ez már a gyűjtemény első kötetének első regényéből, az Árnyék az időn túlról címűből is nyilvánvaló (amely nálunk a Rombold a fasizmust topikban is említést nyert), ahol egyértelműen "objektív időről" beszél, és ennek keretében a teljesen fizikai értelemben vett időutazásról, és semmi köze a metafizikai idő-felettiséghez. Sőt, Lovecraft "objektivizmusával" odáig megy, hogy az épületek, a bútorok és a rémek méretét méterben adja meg, holott nincsen semmi viszonyítási alapja (úgy, mintha látna pl egy embert az idegen környezetben), saját testmagasságát (aminek az egyetlen viszonyítási pontnak kellene lennie) is relativizálja, amikor rájön, hogy ő egy 3 méter magas "szörny", mivel az asztalokat nem alulról látja (ahelyett, hogy azokat mérné a saját magasságához). Egyébként a szolipszizmus nézőpontjából az is következne, hogy igazából teljesen mindegy, hogy az idegeneket csak álmodja vagy valóban kivetítették magukat a tudatába, ugyanis a kettő között nincs különbség, és a valódi illúzió nem más, mint az Alanyon kívüli "objektív világ". Amúgy nem tudom, Lovecraft mennyit merített hindu vagy tibeti buddhista doktrinákból, de az átfogalmazása kicsit emlékeztet az Erich v.o.n. Däniken-féle ufó-agyrémre (ami a darwinizmus mellett egész' logikusnak tűnik), és számomra csak a pesszimista-fatalista felhangja teszi szimpatikusabbá. Az Északi-sarkon élő "Dicső faj" egészen nyilvánvalóan a hüperboreus árják rasszával azonos, amely ráadásul valóban (szószerinti értelemben véve is) földön túli (mivel a Sarkcsillagról ereszkedtek le a világ tengelye mentén - tudtommal ekkor még a Föld "forgástengelye" egybeesett a "keringési tengellyel", így a Sarkponton az év minden órájában sütött a körülötte keringő Nap). Itt viszont véget is ér a hasonlóság, bár az árják is kétségtelenül képesek voltak "tudatkivetítésekre", de a könyvben leírt információhalmozásról nekem a horizontális tudatkiterjesztés témája jut eszembe (a vertikális emelkedés helyett), de ez már a beavatási Kismisztériumok területe, amibe nem akarok (és nem is nagyon tudnék) belemenni. Lovecraft amolyan titán volt (ahogyan a nagy, de őrületben vagy akármilyen betegségben szenvedő és elhalálozó egyének - általában), úgy tűnik, akármennyire is írtózott a modern világtól, a szemlélete modern maradt, az ő Dicső faja sem volt képes elszakadni a fizikai lét bilincsétől (akármennyire is nyomorúságos volt ez a szörny-lét). Ez az, amit a "naiv keresztényeknek" sikerült megérteni, Howardnak viszont nem (bár számomra kétséges, hogy a radikálisan monarchista szemléletével ateista lett volna) és ebben nagyon hasonlít Nietzschére. Részemről ezt biggyesztettem volna oda előszó gyanánt, Kornya úr megállapításai a "rémtörténet" és a "horrorsztori" különbözőségéről alig többek a felszínes szócséplésnél, értelmesebb lett volna inkább 19. és 20. századi horrorirodalmat megkülönböztetni (már csak a szóhasználat miatt is, hiszen a "rémtörténet" kifejezésnek mi más felelne meg jobban az angolban, mint a "horrorstory"), egyrészt a kor - valamelyest - eleve szavatolja a magasabb minőséget, másrészt viszont ami ma klasszikusnak számít, az akkoriban ponyva volt (pl Horace Walpole a maga idejében - de ami lényegesebb: kasztjában - nem hinném, hogy sokkal több volt egy mai Robin Cooknál). | |
|
|
