ne egy sztori:
mikor kicsi voltam, édsanyám hívott egy bérmikulást, aki jó pénzért odaadta a csokit, meg mindent. Valószínüleg a jólelkű szülők mindenhol megkínálták egy kis házipálesszel, mert mire odaért hozzánk már alig állt a lábán..
Csöngettek, édsanyám jelezte, hogy ,,nekem szól", biztos látta a mikulást. én kinyitottam az ajtót, a mik. annyit kérdezett, hogy jó voltál kisfiam hohohohoho, majd betántorgott a lakásba, és leült a fotel mellé (pedig bele akart ülni). megkérdeztem, hogy igazi-e? Mondta, hogy persze, északról jött, és viszi az ajándékokat, és hogy nyugodtan meghúzhatom a szakállát. Megtettem. Az egész a kezemben maradt. A Mikulás kijelentette, hogy bassza meg.
Én azóta csak a rénszarvasban hiszek. | |
|
|
