nézzük az érveket:
szeretek dohányozni, de..
nem naponta 20-25x, illetve pl. egy kocsmában sörözve/borozva beszélgetve akármennyit, de amúgy ritkán esik jól, de akkor télleg jó.
sokszor vagyok ugyanakkor tőle rosszul.
aztán.
unom, hogy a nikotinfüggőségem és a pszichés rászokásom irányítja az életem. állandóan hol a cigim, nálam van e, viszem e, itt rá lehet e gyújtani, úú, el fog fogyni, hol egy hely, ahol lehet venni. elfogyott, basszameg, hol vehetek minél előbb, idegbeteg vagyok, nincs nálam pénz, most mi lesz, stb.
szóval szinte nem is én iránytom a saját életem. pl hiába mondom azt, hogy most 3 órát nem gyújtok rá, mert csak. olyan nincs, minimumm egy óránként rá kell, mert kell.
12 évig nem érdekelt, hogy az egészségemet károsítom e vagy sem. mikor azzal ilyesztegettek, hogy rákos vagyok, akkor is cigiztem, pedig az első, amit mondtak az volt, hogy szokjak le. amikor tüdőgyulladásom volt és fuldokoltam a köhögéstől, akkor is dohányoztam.most viszont gyomorfekéllyel riogatnak és télleg szarul vagyok. és a cigi ilyenkor rosszat tesz és nem akarok rosszabbul lenni.
szóval addig lesz nagy a pofája mindekinek, míg rosszul nem érzi magát. | |
|
|
