szóval rókasztár, mégha kicsit hosszú is:
hétvégén ugye említettem, hogy egyik cimbora meghívott minket pincepartira. jól kezdődött a dolog, ugyanis felszálltunk az ugyanarra a településre menő, de helyileg hátrányos buszra. +2,5 km gyaloglás a határban, orbitális széllökések, eső light közepette, majd megérkezés. utána meg kitört a vihar. leszarjuk, iszunk. welcome drink, valami mézpálesz féle, egész jó, majd finom helyi nedűből készült fröccsök literjével, némi kobra és monster energialötyivel kísérve :) szülőkkel is egy-egy felest bekaptunk, vacsora előtt-után, majd újra fröccsök dögivel. este ugye írtam, hogy az erdőbe ilyen kis túra a szétázott fű és a sáros vízmosott utak jegyében, kézben 1-2 kozel meg persze cigi, megfázás javallott. visszatérés még ivászat, fröccs + mézes pálesz. lefekvés, ill. próbálás. szarul levés, lebotorkálás az elsőbe, vécé előtt a markomba hányás, majd a vécébe is. minden feltöröl, szép munka, öndícséretek halma. majd hülyefejjel hason kezd el aludni, betakarózva rájön a durva hányinger, és lerókáz mindent a közelébe. haverok hallják, hogy valaki működik, de semmi reakció, merthogy "úgyis felébred majd" egyik jófej, aztán rámtalál, leszedi a lehányt textiliákat, takaró telibe kapva, párna még telibbe. mert ugye nem bírtam már kikászálódni, mikor rámjött a rókakóma. aztán békésen alvás hányásszagba. reggel felkel, sűrű bocsánatkérések közepette.
tegnapi nap mesélte haver (ismét sűrű bocsánatkérések, mert tényleg nem szoktam ágyba hányni, főleg nem máshol!!), hogy miközben a mutterja teszi be a gépbe az összehányt darabot, még ő is kidobta a taccsot... szal gondolhatjátok, aztán meg röhögött egy sort, és minden el volt intézve... visszagondolva, mennyi kajáltam meg szeszeltem, nem lehetett egy kis súlya a kidobott rókaprémnek, szaga meg aztán végképp nem :DDD
| |
|
|
