Bajuszúr kritikája:
érdekes anyag
első közelítésre van a Cipészdal az egyik oldalon és a többi a másikon
Rögtön hozzá is teszem, hogy szerintem a Cipész a legjobb szám, talán mert nem akarjátok keverni annyira stílusparódiával
Mintha picit megijedtetek volna attól, hogy komolyak is lehettek, és ezért a számok nagy része bohóckodós -ami nekem néha túl sok, főleg a gitárjáték billenti ki az arányokat, a nagyon szépen polírozott gitár néha már annyira kommersz, hogy azt hiszem, egy szalonzenekar játszik kis dilis szövegeket, amik igazából nem is lényegesek, csak lehessen rájuk lötyögni a bálban
Ez annak is köszönhető, hogy a sok kórus és szólam ellenére a számok többségében az ének nehezen érthető és követhető - a keverés nem segíti, sokszor kétoldalról ordít a gitár és bár hallom a szöveget, de alig értem
Azt érzem, hogy a szövegek felülete mókás, de kis idő mellett megérthető is lehetne, azonban a sok stilus kipuhítja - nem segíti, nem támogatja, hanem egy picit eszközként használja - emberi hang
Kicsit kínosan érzem magam, mert közben nagyon profi dolog, nagyon kidolgozott, csupa sztereo trükk, igazán egy népszerű dolog lesz, azonban én öregebb vagyok, ezért ami egy fiatal embernek érdekes retro melódia, az nekem egy kicsit fárasztó kommersz csomagolás - azt hiszem ez a nagyon profi gitárosnak köszönhető leginkább
Szóval nekem az előző album progresszívebb, ez a mostani profibb, de unalmasabb - nyilván én egy kicsit kifordultabb szemszögből nézem a dolgokat - azt hiszem a rajongók és a szakma viszont imádni fogják, a melódiák "kiszámíthatósága" miatt.
Ami igazán tetszik, az a Cipészdal és a K.Laci bá.
A Reklám szép.
Viszont a Cipészdal jobb is lehetne, pláne, hogy a legjobb zeneileg. A kisérő ének néhol szerintem túl sok. A gitár túl hangos az ének alatt és kicsit puhított - emlékszem, ez az oroszos lírát játszottátok keményebben, szárazabban - jobban tetszett úgy.
Ha házalni kell egy számmal, szerintem ezzel tegyétek.
Szóval ingen vegyes a kép - a nagy profizmusra izmozás szerintem kigyengítette a lényeget - most egy gitárművész szólóalbumának érzem inkább, ami persze távolabbról nagyon jó kis anyag, nagyon minőségi
számomra
csak az a nehéz, hogy a CSPG nem egy gitárközpontú zkar, erőssége a basszus a szöveg és a ritmus volt - ezen a lemezen a ritmus és a basszus táncpaneleket alkalmaz, az ének háttérbe szorul és a kiséret - gitár és vokál néha túl hangsúlyos
összkép: helyes, néhol közhelyes
az előző albumot izgalmasabbank éreztem
mindemellett
és hatalmas munka és nagyon értékes anyag, amihez csak gratulálni tudok
öt csillagból négyet adnék
| |
|
|
