nem tudom mért de nekem kezd olyan lenni a Coheed And Cambria mint másnak a Star Wars. Jönnek a képregények, számozzák az albmokat, elvileg öt van tervezve, és mesteri az egész zenekarhoz a körítés (amit mellesleg ugye ők találnak ki), és akkor ugye ott van a zene amitől lefosom a bokámat, meg ugye az egésznek a hangulata. és ha szerelmes vagy és olvasod a szövegeket, teljesen át tudod érezni. van amikor félek is hogy ez az egész EMO dolog majd egyszer tönkreteszi az életemet, mert tuti nem jó ha nagyon beleéli magát az ember ebbe a világba. de majd meglátjuk mi lesz...
soxor gondolkoztam hogy lesznek e olyan zenekarok mint amiket néhanapján apám hallgat itthon. felrakja a lemezjátszóra, és annak ellenére hogy akkoriban nem ismerték sokan, látom az arcán hogy ez neki kurva sokat jelent és boldog amikor hallhatja. hát nekem ilyen lesz a Co&Ca. lesz egy csomó szép emlék amivel össze tudom majd kapcsolni ezt a zenét. szóval majd ha jön az unokám, és amikor nagypapi felteszi neki a kuhíd lemezt, akkor remélem hogy azt fogja látni az arcomon ,hogy igen, biztos vannak olyan dolgok az életben amikért érdemes élni... |
