Hát srácok, most lapoztam át magam Kunderától a Lassúságon, és rettentő csalódás volt, mind eddigi Kundera élményeimhez képest, mind pedig abból a szempontból, hogy ellentétben a címmel, alig szól magáról a Lassúságról. Pedig beleszerettem a címbe, nekem vesszőparipám ez a mai rohanó világ, korán felnőtté válás, meg ilyenek. De milyen jól indul minden, a kocsikról, és a pattanásig feszült sofőrökről ír, és mennyire magával ragadt már ez a pár mondat, én is hasonlóképpen gondolkodom az autókról, számomra két olyan dolgot szimbolizálnak, amiket utálok ebben a társadalomban, a sebességet, gyorsaságot, és az anyagiasságot. Szóval már az elején meg lett volna az egy hullámhossz, de sajnos elég hamar a szexre terelődik a hangsúly, és amilyen finoman lettek kifejezve Kundera gondolatai a Lét elviselhetetlen könnyűségében, olyan tolakodó és öncélú itt, amikor két-három fejezet szól konkrétan a segglyukról és a seggbebaszásról. Annyira semmi értelme, még ha kilyukadna valahova, az emberi élet (amiről egy valamira való regénynek szólnia kell) a segglyuk felől megközelítve, vagy valami, de nem, Kundera szavakban kifejezedő önkielégítése csupán.
Most megint megpróbáltam felidézni az olvasmányélményt, de még most sem találtam kapcsot a cím és a történetek, a prágai tavaszt nyögő cseh bogaras sztorija, az olvasónapló, az önértékelési problémákkal küzdő "segglyuk" lázadozása és sztárszeretőre vágyakozó némber szerencsétlenkedései között. Esetleg valaki talán összerakta a kirakóst...
Persze vannak benne megfontolandó gondolatok megbecsülés szerzéséről, irodalomról, férfiakról, nőkről, az élet játszmáiról, de hol van ez a szépirodalomtól, vagy a Lét elviselhetetlen könnyűségétől. | |
|
|
