Köszi Kajbasz, ma is tanultam valamit. Rá is kerestem.
Részlet Krisz Ferenc: KERÉKPÁROZÁS - A KERÉKPÁROS-KÜLÖNPRÓBA
RÉSZLETES FELDOLGOZÁSA c. könyvéből
( http://mek.oszk.hu/02900/02942/html/ )
A másik hajtókar felerősítési módot az ú. n. "ékes csapágynál" találjuk. Itt a hajtókar, a főtengelyre merőleges irányban, keresztül van fúrva és a főtengelyben is van egy megfelelő alakú bemarás, úgyhogy éket tudunk keresztüldugni a kettőn. Ezt az éket azután egy a végen levő kis csavarral szokás biztosítani. Itt is jegyezzük meg, hogy az éket kell úgy bereszelni, hogy szorosan illeszkedjék, és azután satuval beszorítani, mert a végén levő csavar gyenge a beszorításra, az csak biztosításra való. Ennek a kis éknek a kiszerelése meglehetősen kellemetlen művelet. Legjobb, ha a biztosító-csavar lecsavarása után a satuval préseljük ki a helyéről. Ha satunk nincs és kalapáccsal kell kivernünk, akkor nagyon gondosan fel kell támasztanunk a főtengely végét, hogy az ütések valóban csak az éket terheljék és ne a golyós csapágyban feszegessék a főtengelyt, mert ennek súlyos törések lehetnek a következményei. Viszont a kiszerelésnél eléggé nehéz kalapácsot és pontosan egyenesen irányított energikus ütést kell alkalmaznunk, mert máskülönben csak begörbítjük, illetve beszögecseljük az éket, de nem indul meg és akkor valóban nehéz a kiszerelése. Összeszerelésnél rendszerint új éket kell használnunk, mert a csavarmenet rendszerint még akkor is tönkremegy, ha a meglazításnál az anyát a csavar végéig kicsavarva, rajtahagyjuk és ólom-alátét közbeiktatásával kalapáljuk. Komoly segítség itt csak az ólom-, illetve gumikalapács volna, de ez még a kerékpárműhelyekben sem szokott lenni. | |
|
|
%202007%20v%C3%A1z_n.jpg)
