ha egy bizonyos szintet elér a dolog visszatartó ereje, akkor azt mondom, kényszermegoldásnak jó. de _kizárólag_ ahelyett, hogy tényleg semmi ne történjen, és szabadon megússzák az állatkínzók. de hosszútávon ebben nem látok megoldást. (függetlenül attól, hogy az a pár pofon adott esetben tényleg jó helyre került-e.)
illetve felvet a dolog kérdéseket. pl. nem igazán látom, mi alapján szelektálnak. területi alapon? vagy hallották a mari nénitől, hogy a szomszéd geci a kutyával? vagy pl. mi van, ha vérszemet kapnak, és nekimennek valakinek, aki láthatóan nagyon szegény, és azért nem eteti a kutyáját, mert egyszerűen annyira nincs miből? ill. lehet, hogy bele találnak futni egy olyan maffiába, ami 2 perc alatt az ő torkukat is elvágja.
vagy -abszurdisztán, 2008- esetleg a rendőrség velük kezd el foglalkozni, és kapnak valami csoportosan, előre megfontolt szándékkal, stb. súlyos testi sértés, rablás, ilyesmi miatt jópár évet. |
