Vida Viktor: Indymédia (idézet)
,,A hontalankérdés hatalmi kérdés is. Amíg emberek élnek utcán, utcára téve, addig nincs az a szar meló amivel ne lehetnél elégedett. Nincs az a nyomorult állapot, amibe ne törődhetnél bele. Addig nincs az a felsőkategóriás, agyonképzett menedzser aki ne rettegne, hogy az utcán végzi. Azok között. Addig minden szakszervezeti mozgolódás vicc. De a kapitalista demokráciánk is. Egyetlen épkézláb érvet hallottam a rendszerváltás idején a kapitalizmus ellen. Egy magas beosztású újságíró, a Kádár rendszer szimpatizánsa mondta. Az a sok nyomorult hajléktalan az NSZK-ban, ez volt az érv. Addig azt hittem az NSZK maga a mennyország.
Ülök a Móriczon a hatoson, várom, hogy elinduljunk. Egy öregasszony üvöltözni kezd elöl egy alvó férfival. “Ne aludjon itt a kocsiba'! Jön a vezető, aztán leteszi!” Fölszáll a vezető, most annak kiabál: “Vezető! Tegye le!” Néhány srác röhögni kezd a villamoson, egymást heccelik: “Na, leülök egy kicsit ide aludni!” “Te, aztán el ne aludj!”
Leszállok a Blahán, itt egy éve rend van. Két rendőr bökdös egy földön alvót. Nem bunkók vele. Nem is valami elszántak. Minek baszogatni egy félig alvó, félig alkesz embert. Semmije sincs csak az a földdarab amin fekszik – épp azt akarják kiszedni alóla.
Versenyre alapozott társadalom. Felveszlek, kirúglak. Magasabb munkerő-mobilitás. Pályakezdő diplomások. Papírgyár egyetemek. Szétvert szakmunkásképzés. Életfogytig tartó tanulás. Privatizált közszolgáltatás. Hat palack víz lesz, csókolom, áfás számlát kérnék róla! Rögtön, most bontják róla a nejlont, még a raklapon van! Inverz IT-társadalom építés, valahova a mínuszba. (Nehogymá Indyt olvassanak!)
A minap vacsorázni siettem volt gimnáziumi haverokhoz. Ügyvéd lett az egyik, a másik marketingszakember. A Blahán egy hajléktalan feküdt a mínusz 7 fokban egy agyonplakátolt oszlop tövében a földön. Fölötte lila plakát: Jézus. What if God is one of us? - vagy mi. Csináltam pár képet, kicsit égett az arcom közben, hülyén éreztem magam. Odaléptem, hogy egy ötszázast nyomjak a kezébe zavaromban. Azon filóztam, van-e annyira magánál, hogy átvegye? Ébren volt, megemelte a fejét, kezébe vette a pénzt, egy mozdulattal megcsókolta és az egyik ujjával felém bökött. Elképesztően józan és elegáns mozdulat volt. Valami jóérzés végigfutott a hátamon. Aztán siettem a veres heteshez, késésben voltam. Egy jót játszottunk a haverokkal, valami új társas, tetszett nagyon. Négyen vagytok egy szigeten, és saját városokat, saját utakat kell építeni külön-külön, erőforrásokat megszerezni, a másikat megszívatni. Versenyezni. Győzni a másik fölött.
A Food Not Bombs!-ot az Egyesült Államokból ültettek át jóemberek a rögmagyar talajba. Az egyik legéletképesebb, leggyorsabban terjedő aktivitás jelenleg Budapesten. Ha hinni lehet a foodnotbombs.net-nek akkor az egész világon az egyik leggyorsabban terjedő mozgalom. Amikor megjelent a Fegyver Helyett Kenyér! a Lehet Más a Világ! hálózat honlapján, örültem neki, de kicsit mosolyogtam. Most meg osztok. Amit tudok az egészről az egy filmre, meg egy amerikai alapító atyára támaszkodik, aki a Dinamó Galériában a Gerilla Propaganda Nonstop Workshopon beszélt Toxic Bandi jóvoltából. Mondjuk a filmben ott őket az USA-ban mindig elvitték a rendőrök. Minket Pesten még nem. Bár már látom a Nemz. Bizt. Hiv. honlapjának legújabb jelentését a szélsőséges erőkről. Még ételt is osztanak! Jó lesz vigyázni! "
|
