én egyébként egy éven keresztül próbáltam elhitetni magammal, hogy van értelme még a punknak, és nem halhatott meg, de a véleményem mára már végképp megváltozott. a 70es 80as években nagy dolog volt punknak lenni ugyanúgy külföldön mint Magyarországon, itt talán mg nagyobb. az emberek már magától a szotol féltek. és bár a punkok akkor is és most is egyenruhát hordanak, akkor még ért az valamit, ma már le sem szarja senki, mi van rajtad. ennyit arrol hogy a punk meghalt.
a másik meg, hogy lassan kezdek ellenszenvet is érezni a punkkal elvileg a punk egy szabad eszme, mégis ha valaki besorolja magát, mégha a punkba is, az már rögtön határok közé szoritja öt. nekem nincs szükségem hogy punknak hivjam magam, ahhoz hogy meglegyenek a saját (akár radikális) gondolataim, véleményeim. aztán ott van az örökös lázadás. undorito dolog. pesrze a kommunizmusban más volt, mert ott radikálisan korlátozták a szabadságot, de ma azért annyira már nem borzasztoak a körülmények. azért vagyok ellene a lázadás dolognak, mert ha majd életed végén visszagondolsz hogy mit értél el, eléd tárul, hogy addig küzdélt a jobb életért, mig bele nem haltál. én inkább élvezem az életet ugy, ahogy van. | |
|
|
