Utóbbi pár hét koncertjei:
Destroy Vienna festival: Érdekes vállalkozásnak indult, amit gondolom arra alapoztak, hogy két-három másik fesztivál miatt amúgy is rengeteg kontinensen kívüli banda van ilyenkor Európában, ráadásul a helyiek is turnéznak és akkor miért ne lehetne őket erre terelni. Lehet pár év múlva egy utazó punk cirkusz lesz ebből az egészből, minden nagyobb fővárosban külön fesztivállal.
Pár hónappal ezelőtt, amikor hívtak minket még teljesen más volt a fellépők listája, aztán mindenféle szervezési meg egyéb kanyarok miatt sok változás történt és látszólag lett egy Oi!-osabb vonala. Hangulatában teljesen osztrák fesztivál, viszonylag sok ember, szinte semmi vagy null-kontakt mozgás, minden koncert pontosan kezdődött, bár körülöttünk katasztrofális bénázásokat adtak be (csak a kaja, szállás, pénz témákban), de végül minden rendben alakult. Nulladik nap az Arena kiskocsmájában voltak koncertek, de itt is megjelent annyi ember, hogy semmire sem fértem be, a legendás és exkluzív újra összeálló EXTREM-et így kintről hallgattam, az AUTOR-t pedig kicsit néztem kívülről ablakon keresztül. A koncertünk (NORMS) jópofa volt, a sokkal szimpibb új generációs osztrákok arcok lökdösődtek, mi is élveztük.
Másnap CAMO-ból csak pár számot láttam, azt hiszem épp egy NEGATIVE APPROACH feldolgozásra érkeztem, jópofa volt meg minden, de nem az én cipónyi hagymalevesem. A brazil LASSO elvérzett a nagyszínpadon, mert alapjaiban fasza hardcore-t játszanak, ami tényleg egyszerűen visszavezethető a SUB válogatáshoz, meg franc tudja olyan spanyol bandákhoz, mint a HHH meg az ANTI-DOGMATIKSS, de az ének sem tetszett, meg tényleg túl nagy tér volt ez ennek a zenének. KORIDOR szokásos minőségi munka, bár az ő zenéjük sem tetszik, de tényleg nagyon ügyesek, a feszültséggel teli hangulatot, amire mindent építenek, végig fent tudják tartani, az emberek is imádják és néha engem is magával ragadott.
CŒUR A L'INDEX kb a fesztivál legjobb koncertjét adta, miközben nem annyira passzoltak a képbe. Ebből a nagy ALVILDA rajongásból kimaradtam, és ezt a bandát is csak félszer hallgattam meg bandcamp-en, de itt nagyon megvettek. Nem is Oi!, hanem angol twee bandák jutottak eszembe, GIRLS AT OUR BEST!, TALULAH GOSH, DOLLY MIXTURE. VOLE szokásosan adott egy profi koncertet, de az ő zenéjüket sem szeretem, valaki mintha meg is jegyezte volna, hogy na ez már az ötödik műfaj egy számon belül. Persze nagyon egybeolvadó és egymáshoz közeli műfajok, de akkor is összességében fura, és nem biztos, hogy a legjobb értelemben. Ezután már csak a szerb STATICO-t néztem meg, akik ugyanúgy a kiskocsmában játszottak, most az ajtón belül álltam én is, nagyon tetszett bár nem tudom hogy csak a hangulat miatt vagy amúgy is, de mint élmény nagy volt. Zeneileg kicsavart elég intenzív hardcore-t nyomnak (nálam is) idősebb arcok.
Második nap GOLPE szórakoztató volt, de semmi extra, igen olaszok és én is imádom az olasz hardcore-t, de szerintem ez pont hogy inkább amerikai gyökerű hardcore, mert nem olyan zaklatott, széteső, naivan kísérletező, mint a legjobb korai olasz bandák. Biztos nagyon jófej az énekes, meg szorgalmasan turnéznak, de se otthon ülve, sem egy koncerten nem annyira érdekes őket hallgatni. DELETÄR naponta zuhanyzós d-beatet nyomott, ami a nagyszínpadon dettó kipukkadt, alapból nincs bajom azzal ha valaki ír egy számot és azt eljátssza 10-12szer egymás után 20 percen keresztül, de ez most nem ütött akkorát, azért fasza volt látni, de semmi extra. A CHAIN CULT-ba csak belenéztem, de ez a bontogatós, lépegetős, kalandozós, témázgatós gityózás nem az én bogrács gulyásom, amúgy is csak egy maréknyi post-punk bandát vagyok képes már elviselni és ők nem esnek ebbe bele. A 60+-osokból álló THE KIDSet vártam is meg féltem is tőle, de végül tök jó volt, igazi rock and roll, minden manírral együtt (Zenekari zászlót kb az egyikük 13 éves unokaöccse tervezhette még 1998ban paintben). A közepén kicsit leült a buli, amikor gondolom az első lemez utáni dalokat vették elő, de aztán visszahozták. “Vicces”, hogy anno a lemezüket egy itteni hirdetés alapján vettem meg, nem gondoltam hogy valaha majd látom őket, de azért nagy hatást sem gyakoroltak rám. Mindenesetre klassz, hogy nyomják. Kicsit még belenéztem a DENIM-be, de velük tavaly már játszottunk Linzben és ugyanazt nyomták, ami engem nem érdekelt túlzottan.
Másnap még gyorsan lenéztünk a Kripta matinéra. Engem leginkább az MPSS érdekelt, ami nagyon tetszett. Azt nem tudom mennyire véletlenül jön ez össze, vagy teljesen tudatos, de pont az a fiatalkori dühből táplálkozó naiv hupákolás, amit imádok, és amit ha 30 éve vesznek fel egy lehugyozott kazettára, akkor ma többszáz eurókat fizetnének érte discog-on. Ami egyben azt is jelenti, hogy amúgy ez szörnyű zaj, ami lehetne még zajosabb, és leginkább az esetlensége teszi érdekessé, ami tök törékeny dolog, mert sokkal feszesebben lehet már teljesen más lenne, de tényleg nagyon tetszett és nagyon örülök, hogy vannak most itthon ilyen bandák. GERINC alatt beugrottam jegyet szedni, és őket már láttam pár hete Mezőkövesden, ezért nem annyira figyeltem, mert faszságokról beszélgettem a másik jegyszedővel, de tök egyben lévő, ötletes korrekt banda, amit rövid idő alatt hoztak össze. Nem az én világom, de na. Mivel a GOLPE-t láttam egy nappal előbb, haza is léptünk, ennyi koncert után.
Izero Fesztivál: Már régóta szemeztem ezzel a fesztivállal, akik kb a K-town felhozatalát szokták lefölözni és szűrni, de sikerül úgy hogy abból majdnem mindig a legjobbakat hívják el és még beszerveznek más érdekeseket is. Sajnos nem volt se PUBLIC ACID, se KRIEGSHÖG, de így is nagyon erős felhozatalt sikerült összehozni. Előzetesen azt hallottam, hogy ez európa egyik legjobb fesztiválja és hát tényleg. A Lengyel-Német-Cseh határ találkozásánál egy kb 1300 népességű kisvárosban, erdős, hegyes környezetben, végig 30 fok alatti hőmérséklet, nagyjából 300-400 embert engednek be, plusz a zenekarok akik olyan 100-150en lehetnek mindenkivel együtt, tágas, jó az infrastruktúrája, kedvesek a szervezők, minden gördülékenyen megy, szóval szuper volt. Alapból két színpad van egy raklapokból összerakott kinti, meg egy benti, ami egy kicsit nagyobb tér, mintha egybe nyitnák a Kriptát. A holland TRAUMATIZER alatt érkeztünk meg és pakoltunk ki, lenyomtuk a koncertünket (NORMS), amit élveztünk aztán mint seggfej énekes minden pakolást hátrahagyva a többiekre, rohantam át a SIHIR-re, akiket tavaly kihagytam, de a nagylemezüket meg nagyon szerettem. Alig fértem be az amúgy is baromi sötét benti helyre, így szart se láttam, de fasza volt, amit hallottam, jó szétesett és öntörvényű hardcore. Az AG-3at sajnos kihagytam, ezen a napon még az amerikai PYREX-et néztem meg, akik nagyon megleptek, mert előzetesen azt hittem tojásleves lesz gazdagon, infantilis rock and roll-al, de ez kb visszafogottan torzított hardcore volt, erős nuke york hatásokkal és igazat adok tanult kollégámnak, hogy HOMOSTUPIDS hatásokkal is. Faszán nyomták, és tényleg annyira meglepett hogy mennyire jó, hogy másnap spiccesen még a közös kiadónk vezetőjének is megírtam, hogy na ez a banda odatette magát. Tömegnyomor közepéről itt is megnéztem az estet záró KORIDOR-t, akik hozták a formájukat, nagyon örülök, hogy ilyen népszerűek meg ennyire ütik a vasat és mindenhol játszanak.
Másnap belenéztem a TWISTED TEENSbe, ami egyaltalán nem tetszett, nekem ez dög nélküli rock and roll, amit bájosnak, aranyosnak vagy esetlennek sem érzek, csak olyan random. Ők is, mint kb mindenki jól játszottak, de meh. CATASTROPHE nagyon tetszett, csak egy ponton már túl sokat játszottak, amikor bemondták, hogy még 4 számuk van, hangosan elszóltam magam, hogy “mi van, ne már”. TRAIDORA érdekelt, de lapos volt, és túl metálosak a riffek. Nagyon energikus és egyben van, de elég hamar eluntam és inkább lófráltam, ami annyira elhúzódott, hogy a finn PLASMA koncertjének nagy részét lekéstem. Kint játszottak, kevésbé kaotikus klasszik finn hardcore-t (kb.: LAMA, PYHÄKOULU), ami egy nagy mezőn nem tudott feszes maradni. Ez egy kicsit mindenkinek a hibája, én is végignézhettem és figyelhettem volna jobban. A fegyelmem eddig tartott és inkább a kajálás, lógás, baszódás háromszögben vesztem el, a BOMBARDEMENT-be belenéztem, de a kis hely ellenére majdnem ugyanazt tudom elmondani, mint a héttel előtti DELETAR-ról. Be se fértem rendesen így egy ponton meguntam és kimentem, de amúgy korrekt d-beat volt. FUCKIN’ LOVERS nagyon nagyon nagyon tetszett, mert hát fasza zaj nem zene punk, amit imádok és annak ellenére, hogy mennyien írják ki magukra vagy le magukról hogy raw punk meg zaj, általában tisztán hallani minden riffet és kb semmi zaj nincs a lemezeken, na de itt tényleg csak sípolás volt, meg össze-vissza csörömpölés, a közönség végig dobálta a zenekart sörösdobozokkal, a zenekar köpködött meg számok között mutogatta a középső ujját, olyan iszonyatosan rövid volt, vagy annak tűnt, hogy az is üdítőleg hatott. POISON RUIN sosem tetszett és 2 éve már láttam őket, amikor bécsben játszottunk velük, így most a kinti koncert nagy részében a színpadtól távol ültünk a fűben és Marcikával beszéltük át nagyon részletesen, hogy mi ennek a bandának a titka, miért áll hozzájuk így közönség, meg Marci mit hiányol belőlük. Mivel ez a beszélgetés jobban érdekelt, meg is lepett, hogy milyen gyorsan vége lett a koncertjüknek. Végül még kicsit belenéztem a TOTAL NADA-ba, de mivel csak a terem végébe fértem be, ahonnan semmit se láttam, a színpadon meg sokat szívtak technikai problémákkal, inkább kimentem és mivel már csak olyan bandák voltak, akiket vagy láttam már vagy látni fogok a napokban inkább lefeküdtem.
Kripta:
Kis magán: épp egy karrierváltó - vizsgázós időszakban vagyok, így a fesztivál alatt is amikor épp nem valami faszságban vettem részt akkor próbáltam tanulni és hétfőn reggel mentem is vizsgázni, onnan pedig haza hogy főzzek az esti zenekaroknak. A SCHIRCHE OIDE-t nagyon vártam, mert a tavalyi demójuk olyan véletlen noisecore felvétel lett, ami nagyon ritka, de engem mindig megvesz és gondoltam ezt élőben is érdekes lenne látni. Mi (CAYÍR) kezdtünk, most kicsit szétesettebb volt, mint általában, pedig annyira nem voltunk szétesve, mint néha (általában), de élveztem. Végülis ez hardcore punk, abban nem csak lehet, hanem néha kell is a mellényúlkálás. Aztán SCHIRCHE OIDE, akik kb lenyomták eddig az év legjobb koncertjét, amit láttam. Ha valaki meghallgatja a demójukat nem fog mást hallani, mint amilyen az élő produkció volt, de nekem nagyon tetszett, totális kaotikus csörömpölés, de fasza részek, lendületes dübörgés, naiv báj. Szerintem ez a műfaj esszenciája, mert befogadó, vagyis lehetőséget nyújt mindenkinek hogy résztvevője legyen, és közben emberi is, mert nem akarja elrejteni a hibákat a zene mögül, hogy igen néha elbaszunk dolgokat, de a kihívások ellenére (pl itt hogy nincs monitor - “nem baj, akkor jó szórakozást”) amit akarnak azt megcsinálják mind azzal a tudással és eszközökkel, amilyük van. Majd CATASTROPHE, akik szinte ugyanazt nyomták, mint az Izero-n, talán most nem tűnt olyan hosszúnak, de fasza volt CHAOS UK / ENT split élőben. Ja és nagyon nagyon tetszett az este, hogy mennyi új önkéntes volt a Kriptában, a hangosítóban és a pultban is, tök fontos az ilyen részvétel, mert ettől közösség a színtér, nem csak egy maréknyi fanatikus mániája és a koncertjeik látogatói, hanem önszerveződő színtér.
Kripta: Jegyet szedtem, ami mindig jó ha valaki annyira szeret üldögélni, mint én. Végre láttam a KETAMIN-t, akik élőben sokkal jobbak, mint videó felvételeken. Itt sem tudom eldönteni mennyire véletlen és mennyire tudatos, de az a lényeg, hogy most fasza volt. Ez az alig torzított basszus, torzítot gitár japán iskola, de néha meg dél-amerikai demo kazis hupákoló death metal, vagyis amikor hazafele NECROBUTCHERt hallgattam az tökre hasonlított rájuk. Meglepően sokat játszanak, de tetszett. ENERGIA 80 most tetszett a legjobban, végig egy zajorkán - nagyon találó így a kísértetház hardcore megnevezés, eddig többször jutott róluk eszembe a SHOPPERS, de most ezt kiradírozták. Izeron kihagytam a HEZ-t, mert tudtam, hogy itt majd látom őket és totál bomba volt. Gitáros papucsban, de hihetően nyomta így is, látszik hogy összeszokott brigád, még a dobos csapkodása is klassz volt, pedig esetlennek hatott, áradt az energia a színpadról, a közönség is beindult, még a sofőrjük/kísérjük is bevetette magát többször a pogóba, összességében a lemezen hallható DESTINO FINALE koppintás élőben elő sem jött (mondjuk minden második zenekar visszhangot rak az énekre, és sokan írnak nagyívű riffeket). Nagyon jó volt ez is.
| |
|
|
