ellenőrök a metróban hali haj de jó
bérlet másik nadrágomban hali haj de jó
ez a két sor úgy érzem igencsak jelentős eszmei mondanivalót sugároz. különösen a második, melyből két következtetést rögtön levonhatunk. az első ami nem kapcsolódik szorosan a BKV-hoz ám kötelező rögzíteni a punk öltözködési szabályzatban, hogy a jó punknak két nadrággal kell rendelkeznie. szóval adjunk a higiéniára kéremszépen. a másik fontos dolog pedig, hogy egy true punk vesz bérletet. a számnak ez a része tanító jellegű.
MÁS
és jöjjék a személyes. utoljára fősuliban vettem bérletet. abban az esetben ha elkapott az ellenőr és nem tudtam kimagyarázni. így kihasználtam az Akácfa utcai bérletbemutatás plusz 500 forint lehetőségét így egy hónapra biztosítva is vagyok (megvan a regenrálódásra a lehetőség) és kevesebbet is fizetek mint a helyszíni bírság. ezt a procedúrát egy-egy baráti társaság közös bérletbe invesztálással tovább fejlesztheti, hisz ha a csoportból csak egy tagot kapnak el neki még így is olcsóbb a dolog mintha csak ő vett volna. ez olyan mint egy biztosítás. aztán kirepültem a főiskolából bele a nagybetűs életbe a több mint kétszer akkora bérletárba. hát ezt pláne nem volt kedvem megvenni. ekkoriban Veszprémbe jártam dolgozni. a visszaúton mindig aludtam kihasználva az 1 hónapig használatos jegyek minden előnyét ezáltal. majd fölkerültem Pestre. Blicceltem. Volt egy barátnőm. Baszogatott, hogy vegyek már bérletet. Vettem. Aznap szakítottunk. Ez volt tavaly októberben. Az elkövetkező több mint egy évbe kétszer fajult helyszíni bírságig a dolog. Egyszer márciusban a deákon, és egyszer nemrég mikor a Kontrollra vettem meg a jegyet újbóli megnézés céljából. Mondanom sem kell, hogy ez a második tipikusan a megkísérteni a szerencsét élő példája. (vagy ez a mondás máshogy van?) ebben az egy évben nemegyszer, nem kétszer, nem háromszor és nem négyszer találkoztam ellenőrökkel ám igazolványom hanyag felmutatásával mindig átestem a rostán. Volt persze arra is precedens, hogy közölték velem az én papírom nem jó és legközelebb vegyek bérletet de azért elengedtek. Rövid fless. Még tavaly nyáron történt, hogy egyszer fölszállt a buszra amivel mentem egy nő. Mutatom az igazolványom. Mondja nem jó. Mondom jó akkor én leszállok. (Ugyanis ez a lehetőség mindig ott van a bérlettel nem utazók előtt a fizetés elkerülésére, csak így kicsit hosszabb az út.) Második alkalommal siettem. Újra jött a nő. Nem mutattam semmit csak adtam ezerötöt, hogy hagyjon. És most vissza a jelenbe. Miután először megnéztem a filmet megmozdult bennem valami. Egyenesen megsajnáltam ezeket a társadalom perifériájára szorult embereket. Úgy éreztem tennem kell valamit.. Vennem kell bérletet. Ám másnapra ez az érzés tovaszállt. Ám ezután az incidens után minden megváltozott. Megfogadtam, hogy majd januárban veszek, mert akkorra el tudom intézni bent, hogy visszakapjam a fele pénzem, de ezt a hónapot már kibliccelem ha a fene fenét eszik akkor is. De történt ekkor valami. Találkozót beszéltem meg este a Ferenc körúton. Leszállok a metróról. Bemondják a jól ismert már ezerszer hallott de mégsem megunt szöveget. "Megkérjük tisztelt utasainkat, hogy jegyeiket és bérleteiket készítsék elő, mert a kijáratnál ellenőrök dolgoznak." Én aznap cseréltem le az igazolványomat. Az új kisebb és habár olyan mint a rendőröknek csak nem olyan színű már korántsem éreztem magam olyan magabiztosnak vele. Pénz meg nem volt nálam a helyszínire. De föl kellett mennem, mert a találkozó időre volt megbeszélve. Úgyhogy nagy levegő és elindultam. A torkomban dobogott a szivem míg vitt magával a lépcső. Aztán erőteljes lépéssel átnyargaltam az ellenőrök sorfalán. Akkor döntöttem el. Másnap reggel a Lehel térről, mint boldog (?) bérlettulajdonos távoztam. |
