A lista
Folyamatosan bővül!
A lista tudományos kutatásaink eredményeként született, melynek célja a jelenkori és közelmúlt történelmének tudományos célú megismerése. A lista a most publikáltakon túl további 97 nevet tartalmaz. Jelenleg jogászokkal vizsgáljuk, hogy ezek a nevek milyen feltételekkel hozhatók nyilvánosságra.
Bácskai Tamás | Boros Imre | Csurka István | Esterházy Mátyás | Fazakas Szabolcs
Gergely Gáspár | Járai Zsigmond | Keresztes Sándor | Medgyessy Péter | Molnár Gál Péter
Morvay Péter | Novák Dezső | Pokorni János | Salgó László | Som Lajos | Szalay Gábor
Tar Sándor | Vikidál Gyula | Utry Attila
Bácskai Tamás, közgazdász
Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika szerzője. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa. Érintettségéről a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erősen antiszemita érzelmű csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a beszervezést. Úgy érezte, "meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára". Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt fogságban.
Boros Imre, országgyűlési képviselő, volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE-programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége és lát napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő.
Csurka István, a MIÉP elnöke
A rendszerváltás előtt népszerű író, sikeres színpadi szerző. Az MDF alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-ből, és megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyűlésbe. 2002-ben a MIÉP már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat.
Esterházy Mátyás, fordító
Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító műve, a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet következő könyvében, a Javított kiadás című műben dolgozott fel 2002-ben.
Fazakas Szabolcs, EP-képviselő (MSZP), volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás előtt miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel. "Én ebben semmi kivetnivalót nem látok" - véli. Aki a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára - mondja Fazekas - az együttműködés természetes volt, sőt ez munkaköréhez is tartozott.
Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztő
A Csömöri Hírmondó felelős szerkesztője, mikor az átvilágító bírák 2003-ban nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben megjelölt határidőn belül lemond, de erről szóló nyilatkozatát az előírás ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végző testületnek. A vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró titkos megbízotti múltját.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
1988-ban a Tőzsdetanács első elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a '80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: "többszöri nyomásra" aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó "útijelentéseit" megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint "ez a tevékenység mai mércével is vállalható" és leszögezi, hogy "nem hajlandó közösséget vállalni sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat".
Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet
1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyűlésbe, de vatikáni nagykövetté történő kinevezése után lemond mandátumáról. 1994-től 1998-ig ismét parlamenti képviselő. Keresztes Sándor elmondása szerint 1956-os bebörtönzését követően elutasította az együttműködést a hírszerző szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel. Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, "a népköztársaság ellen irányuló szervezkedésről", arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály, amely őt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban vétkes volt-e. A beadvány létezéséről az Alkotmánybíróságon nem tudtak tájékoztatást adni.
Medgyessy Péter, országgyűlési képviselő (MSZP), volt miniszterelnök
A rendszerváltás előtt előbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltást követően bankár, majd két évig a Horn-kormány pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A szocialista-szabad demokrata koalíció választási győzelme után, 2004. augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfővé választása után a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt) tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kormányfőről kiderül, hogy a III/II-es osztály D-209 számon nyilvántartott tisztje volt. Medgyessy Péter beismeri szt-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsősorban a szovjet KGB ellen dolgozott.
Molnár Gál Péter, kritikus
A neves színikritikusról, a Demokratikus Ellenzék egykori tagjáról 2004-ben internetes fórumokon terjed, hogy a rendszerváltás előtt jelentéseket adott a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról. A színművészről készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és Frenreisz Károly kikéri a Történeti Levéltárból, ezekből kiderül, hogy Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani."
Morvay Péter, újságíró, szerkesztő
A Hetek című lap külpolitikai rovatvezetője. Még egyetemi hallgatóként 1985 és 1987 között ad jelentéseket a III/III-as ügyosztálynak diáktársairól, illetve különböző rendezvények látogatóiról. Morvay már 1990-ben nyilvánosságra hozza múltját, és az újságírókra is kiterjedő átvilágítás során az átvilágítóbírák az erről szóló nyilatkozatát is bizonyítékként kezelik. Miután azonban posztjáról nem mond le, a törvény előírása szerint 2003-ban ismét nyilvánosságra kerül érintettsége.
Novák Dezső, edző
Az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarugója, kilencszeres válogatott. Varga Zoltán, a Ferencváros egykori labdarugója 2004 nyarán azt állítja, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek bizonyítják, hogy volt csapattársai közül ki adott jelentéseket az állambiztonságnak. Ennek hatására Novák Dezső elismeri, hogy a hatvanas években "Nemere" fedőnéven ügynök volt. A történet szerint óracsempészet miatt állították elő, majd felkínálták számára a beszervezés vagy a büntetőeljárás közötti választási lehetőséget. Szerinte a csapatból mások is jelentettek, hiszen az általa adott "használhatatlan információkról" tartótisztjei rögtön tudták, hogy nem igazak. A Nemzeti Sportnak elmondta, hogy havi egy-két alkalommal kellett jelentést adnia, de soha senkiről nem írt, vagy mondott olyat, amiből az illetőnek kára származott volna.
Pokorni János, tervező elektromérnök
1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendőrök választás elé állítják: vagy letölti a hátralévő 9 év börtönbüntetést vagy hajlandó jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt frakcióvezetőségéről.
Salgó László, az Europol aligazgató-helyettese
Rendőrtiszt, 2002-től országos főkapitány. 2004-ben a köztársasági elnök rendőr altábornaggyá nevezi ki. Az országos rendőrfőkapitány III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó először cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak. Lamperth Mónika belügyminiszter megerősíti, hogy Salgó a III/III. elemzőtisztje volt.
Som Lajos, zenész
A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban hogy ő is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt tagadja. A Klubrádiónak adott interjújában elmondja: 1976-ban a Piramis egy nemzetközi koncertturnéra készült. Ekkor - állítása szerint - az állambiztonsági szolgálat emberei megzsarolják: vagy ír hangulatjelentéseket, vagy nem engedik el az együttest a turnéra. Som erről tájékoztatja zenésztársait, akik arra kérik, írja alá a papírt. Som azt mondja: nem volt hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták ellene. Az előzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára utasítására kerül ki.
Szalay Gábor, országgyűlési képviselő (SZDSZ), volt államtitkár
A rendszerváltás előtt mérnökként és vállalatvezetőként dolgozik Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta országgyűlési képviselő. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek végétől az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttműködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay így nyilatkozik: "Soha semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési formanyomtatványt sem írtam alá, de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális együttműködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem végezhettem volna a munkámat." Szalay Gábor később távozik államtitkári posztjáról.
Tar Sándor, író, elhunyt 2005-ben
A legújabb kori magyar próza ismert és elismert alakja. 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Műszergyár műszerészeként dolgozik. Tagja a Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta, megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és Irodalomban. Kenedi János, akiről jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: "Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme."
Vikidál Gyula, rockénekes
A rendszerváltás előtt több rockzenekarban énekel, emellett színházi előadásokban is szerepel. Levéltári információk alapján vetődik fel, hogy az egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól. Vikidál Gyula sokáig tagadja, hogy jelentett volna, később azonban nyilvánosan beismeri érintettségét, és bocsánatot kér. "Úgy döntöttem, szembenézek egykori zenésztársaimmal és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom a múltat."
Utry Attila, író
A miskolci Rónai Művelődési Központ igazgatója, Szabó Lőrinc irodalmi díjas, a magyar kultúra lovagja. A Magyar Nemzet 2005 februárjában azt állítja róla, hogy a Történeti Levéltárban őrzött 6-os karton szerint 1968-ban szervezték be, titkos megbízottként, "Ipoly" fedőnéven. Írókról, költőkről adott jelentéseket. Utry állítása szerint hamisítvány a 6-os karton, írásban soha sem tett jelentést. Ugyanakkor elismerte, hogy szóban jelentett rendőröknek, amelyeket "időnként magnóra rögzítettek”". Állítása szerint arról sem tudott, hogy őt fedőnéven nyilvántartották volna.
Kik ők?
"A lista" azoknak a nevét tartalmazza, akik
önként beismerték, vagy nyilvánosan elismerték kapcsolatukat az állambiztonsági szolgálatokkal,
aláírták a beszervezési nyilatkozatot, és arról nyilatkoztak a médiában,
újságíróként az átvilágítóbírák döntése értelmében érintettnek minősülnek, vagy
más módon együttműködtek az állambiztonsági szervekkel, és erről nyilatkoztak a médiának.
Ez a lista nagyon hiányos. A szlovák vagy lengyel listákon több ezer név szerepel, a miénken csak ennyi szerepelhet. A lista nem lehet teljes, mert a politikusok és a titkosszolgálatok mindmáig meg tudták akadályozni, hogy a névsor nyilvánosságra kerüljön. Tudjuk, hogy még sok név forog közszájon, sok név felbukkant a sajtóban. Ez a lista csak azoknak a nevét tartalmazza, akik múltját a média már nyilvánosságra hozta. A téma körültekintést igényel, mert ártatlanul senkit sem kívánunk meghurcolni. Ezért a nem egyértelmű ügyekre, személyekre később visszatérünk.
Ügynökriasztó
Kiszabadul-e a szellem a palackból, nyilvánosságra kerül-e az ügynöklista? Nem tudjuk. De azt látjuk, hogy egyre nehezebb titokban tartani a múltat. Pártok, szervezetek, civilek és politikusok vitatják, amin már 15 évvel ezelőtt túl kellett volna esnünk. Mégis: egyre több a jel, hogy mozog már a palack dugója, a köz titkait egyre kevésbé tarthatja markában egy érdekelt kisebbség. Biztosak vagyunk benne, hogy "az ügy" még sok fejleményt tartogat. Ha Ön szeretné, hogy soron kívül értesüljön a legújabb eseményekről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Az érdeklődésért cserébe gyors, pontos, megbízható tájékoztatást ígérünk.
Bevallom...
Ügynök voltam, de elegem van a hallgatásból. Nem akarok reggeltől estig rettegni. Nem akarom minden nap félve kinyitni az újságot. Nem akarok arra várni, hogy "leleplezzenek". A saját sorsomról én akarok beszélni. Már akarok beszélni róla. Hogy békém legyen. Hogy legyen már vége a lidércnyomásnak.
Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hány volt ügynöknek járnak a fejében ilyen gondolatok. Azoknak próbálunk segíteni, akik nem akarják megvárni, míg rájuk szakad a plafon. Teret adunk az önvallomásoknak. Megnyitottuk a bevallom@politicalcapital.hu e-mail címet. Várjuk, hogy az egykori ügynökök írjanak. Mi közzétesszük. Ez a dolgunk.
Megfigyeltek...
Elegünk van az ügynöktörténetből. Azt akarjuk, hogy legyen vége, hogy derüljön már ki, mi is történt velünk. Tudni akarjuk, hogy ki figyelt meg bennünket, ki adott jelentést arról, hogy mit mondtunk, mit írtunk, mit csináltunk a konyhában és a hálószobában. A megfigyeltek joga és lehetősége, hogy elmondják, hogyan kutakodott a gyalázatos hatalom az életükben. Megnyitottuk a megfigyeltek@politicalcapital.hu e-mail címet. Szeretnénk, ha a kartonok szereplői megírnák: mi történt velük, hogy jöttek rá, hogy lesnek rájuk, mit tettek önnön védelmükben. Közzétesszük, amit írnak. Hogy tanuljunk belőle. Hogy legyen már vége.
A szavak becsülete
Becsületről beszélni az ügynökügy kapcsán - enyhén szólva is szokatlan. A Political Capital mégis erre vállalkozik. Nem a besúgó, a beszervező, a jelentést író ügynök becsületéről lesz szó, mert a becstelenség nem évül el. De lehetne szó a megfigyeltek, a meggyötörtek, az életükkel károsodottak becsületéről, amivel még adós a magyar társadalom. Ezt mi nagyon szeretnénk visszaadni, de erre nem mi vagyunk hivatottak. Mi a történet eddig alábecsült szereplőivel tudunk és akarunk foglalkozni. Megpróbáljuk visszaadni a szavak becsületét. Tovább>>>
Ügynökeink
Szemben más közép-kelet-európai példákkal, Magyarországon, a rendszerváltást követően, nem került napvilágra az előző rendszerrel együttműködő ügynökök, besúgók névsora. Az állampárti rendszer ügynökei egy-egy botrány kapcsán nem is elsősorban egykori ügynökként, hanem foltos múltú jelenlegi szereplőkként jelennek meg. Az ügynökség lényege nem is annyira az, hogy milyen szinten fonta át a magyar társadalmat a rendszer által kiépített hálózat, hanem az, hogy az egykori együttműködők milyen hatást gyakorolnak a jelenre. A nyilvánosság elől elzárt, jelenleg is titkos ügynöklisták létezésének következménye az a politikai játszma, mely immár 15 éve folyik a pártok között, a közéletben. Elemzésünk arra kíván rávilágítani, hogy milyen szerepe van a magyar politikában annak a ténynek, hogy az ügynöklisták jelenleg is el vannak zárva a nyilvánosság elől, illetve annak, hogy az egykori ügynökökről szóló információk felett elsősorban a politikusok és a titkosszolgálatok rendelkeznek. Azt kívánjuk bizonyítani, hogy másfél évtized elteltével már korántsem a múlt tisztázása áll a viták középpontjában, hanem az egyes ügyek mai politikai jelentése és jelentősége. Tovább>>>
A hálózati ember
Rainer M. János a téma neves szakértője, számos könyv és kutatási publikáció szerzője. Szíves engedélyével közöljük az "A hálózati ember" című könyvének bevezetőjét, amely sok segítséget ad a téma jobb megértéséhez. Tovább>>>
---------------------------------------------------------------- ----------------
| |
|
|
