| Jaja! Nekem volt sok! De azért nem árt kifogni olyan kis szelídeket, mert volt egy, amitől a szobámba is féltem bemenni... Egyszer elszabadult, beköltözött a szekrény mögé és csak enni járt ki.... De azt még a helyén a terráriumban is kész életveszély volt etetni. Megfogni gyakorlatilag lehetetlen volt. Kimúlt a szekrény mögött, több mint fél évig ott élt. Szerencsére ez volt a legrövidebb életű, biztos, mert állandóan hergelte magát. A többi (volt úgy 4-5, illetve a kicsik, akik mindig jöttek, hol 8-an, hol 10-en:)) teljesen szelíd és aranyos volt, még a kertben is lehetett sétáltatni őket, mert mindig jöttek utánam, ha kicsit eltávolodtam, meg ugye vállon ülni is szerettek.:) |
