Nos, az, hogy valaki rocker, kényes kérdés. Hiszen az anyag szerveződik folyamatosan, hiszen a gravitációs térben nem maradhat kis anyag, hiszen a kis koncentráció kis sűrűséget hoz, mely az anyag szétoszlását, esetleges eltűnését jelenti. Éppen ezért is szerveződik az anyag. Állhat rap-masszába, tüc-tüc-masszába, metál-masszába, vagy rock-masszába. Ezek a masszák folyamatos és konstans harcban állnak egymással, s azért harcolnak, hogy minél nagyobb teret töltsenek ki.
Az anyag úgy ad erről tudomást, hogy különböző formákat ölt: a rap-massza segge kilóg, gatyája lobog, a tüc-tüc massza felzselézett hajú, oszt majd kibassza a pláfont, a metál-massza fekete, boszis, a rock-massza pedig lehet sokféle.
Mai előadásunkban, gyerekek (6-8 évesek, az egyetemen :-)))), a rock-masszáról lesz szó. A rock-massza gyökerei egészen az I. Világháborúig nyúlnak vissza, mikoris megszületett a jazz-rezonancia. A második Világháború meghozta a rock 'n' roll rezonanciát, s megkezdődött a differenciálódás: voltak, akik csak könnyedén, nem periodikusan adtak ki rezgéseket, s voltak, akik kőkemény, periodikus rezgéseket adtak ki. Az előbbiből lett a pop-massza (mely a '70-es években még jónak is volt nevezhető, ma már inkább a "fos" jelzőt aggatjuk rá, persze nem-rokker körökben, mert a rockerek igencsak elítélik ezt a geciládafasszopónyálmelegbuzista-masszát, vagyis a POP-rezonanciát /pl.: V-tech-anyag, Hooligans-ál-rockerek/). Az utóbbi a rock-massza lett. Azonban a műfajon belül is megfigyelhető az anyag megoszlása: lett a dirt-rock (oldschoo-rockerek, pl.: P-Mobil, Magyargária), vagy a hard rock (pl.: Kiss), vagy a művészi, tiszta rock (pl.: Pink Floyd, Queen). A rock megkeményedéséenk vehetjük a metált, mely sokkal jobban kihangsúlyozza a hősiességet, a hősi motívumokat.
Megindult egyfajta romlás a rock és metál műfajon belül napjainkban (is). Ez a sátánista rock. Ez annyit jelent, hogy a zenészek (?) konstans ordítást hallatnak, a "halál", "pokol" stb. szavak benyögése mellett. Egyes rockerek ezt mélyen elítélik, egyesek nevetnek rajta, s kevesen hallgatják is (bár a dobhártya biztosan annyi, s még talán a sátánka is megidéződik :-)))).
Az igazi, tiszta, őszinte rock-nak köze nincs a sátánizmushoz. Szerencsére minden jóravaló rocker ezt az igazi, gyökeres rockot preferálja.
Más kérdés, hogy az anyag átalakult kicsit, s vannak olyanok, akik nem is szeretik ezt a rezonanciát, csak azért csinálják, öltöznek be, mert trendi. Ők megkóstolhatják valakinek, vagy édesapjuknak azon szervét, mellyel életük kialakulását elősegítette. :-)))
Jómagam rockernek mondható vagyok. De anyagcserét hajtok végre arra nézve, hogy minek tartanak. Én imádom a rockot, metált, de nem öltözöm úgy. Én belül érzem a zeneiséget, és a rock-művészete sokkal inkább katarzist ad, mint vadságot. Bár volt már olyan, hogy egy széket is összetörtem, de ez csak egy kötelező kellék
Véleményem szerint a rockerek aranykora a '70-es, '80-as évek volt. Mára már nagyon kevés a P-Mobil, Edda, vagy Metalica kaliberű rock, illetve metálbanda.
Végül: csináljatok egy, két, tíz metálbandát!
| |
|
|
