Különben azt sem értem, hogy abból, hogy valaki kiáll egy népcsoport mellett, az következik, hogy szereti őket: nem lehetséges, hogy egyszerűen csak törekszik az emberhez méltó állásfoglalásra? Kevés okom van szeretni a cigányokat, kerülni is van ennyi... De ebből még korántsem következik az, hogy ki akarom irtani vagy paterolni őket a világból. Lehet, hogy egy reménytelen romantikus vagyok, de én hiszek a megoldás lehetőségében. Én felvázoltam, hogy miben látom ezt, milyen úton képzelem el, s igaz, elismerem szép (vagy nagyon csúnya) csillag együttállásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton a társadalom. De te egy olyan lehetőséget vázoltál fel, ami rengeteg véráldozattal, sőt háborúval járna minden bizonnyal, s a végén még azt is kimondtad te magad, hogy ez sem vezetne megoldáshoz. Elismerem, legalább ezt beláttad, de akkor minek ágálsz még mindig ugyanaz mellett? Nem lenne ésszerűbb egy kicsit kussban lenni, visszavonulni és kigondolni valami egyéb, kevésbé visszataszító alternatívát? Te olyan vagy, aki belenyugszik abba, hogy nincs megoldás? Ja, hogy eddig ilyen nem jutott eszedbe? Lehet, hogy azért, mert az kötött le eddig, hogy a magad által is elvetettet védted, s eközben mellesleg még hülyét is csináltál magadból (ez a legkisebb baj).
Van itt egy olyan kérdéskör, amiről viszonylag kevés szó esik, éspedig az, hogy a társadalom hajlamos bebetonozottnak tekinteni az aktuális állapotát. Pedig nagyon sokszor bizonyította már be a történelem (olvasd a tankönyveket!), hogy az elit állandóan elbízza magát, és nem számol az uralni vélt társadalom erejével. Kéretik a változás jelenségéhez így hozzáállni! |
|
|