A szociális munkások elbutított, aljas módon manipulált, félrevezetett és uniformizált gondolkodású páriák, akiknek - márcsak elméjük végleges és helyrehozhatatlan infektálódása miatt is - gázkamrában a helye. Ezek az emberek egyszerűen rettegnek, hogy maguk is olyan helyzetbe kerülnek, mint védenceik: a társadalom perifériájra szorult tetves, megsemmisítendő élősködők. A felsőbbrendű ember nem érez félelmet, tehát ezek az emberek szükségszerűen alsóbbrendűek, akiknek beteges - de ami különösen gusztustalan: ennek ellenére egészségesnek beállított - gondolkodásmódját írmagvában kell kiirtani a jövő társadalmából. Az új világba nem kellenek szociális munkások, hóhérok annál inkább. No meg szellemileg és fizikailag is kiegyensúlyozott emberek. Én azt mondom, ami 70 éve működött, most sem lehet hülyeség: kipufogógázt a kripliknek!
És végezetül egy nagy ember gondolatai a "toleráns", "szabadelvű", szociálista idiótákról:
"(...) az adósságot érzem, hogy a régi, ostoba előítéletet és félreértést tovafújjuk magunkról, amely oly soká borította átláthatatlan ködbe a "szabad szellem" fogalmát. Európa minden országában, de még Amerikában is létezik ma valami, ami visszaél ezzel a névvel, a szellemeknek egy igen szűkös, rabságban mozgó, láncra vert neme, amely körülbelül az ellenkezőjét akarja mindannak, ami a mi szándékainkban és ösztöneinkben rejlik, - nem szólva arról, hogy a mi eljövendő új filozófusaink felé ők lesznek csak igazából a bezárt ablak és elreteszelt ajtó. Tömören és komiszul: ezek a nivellálók közé tartoznak, ezek a hamisan "szabd szellemeknek" nevezettek - a demokratikus ízlés s azt kísérő "modern eszmék" ékesszóló és íráshoz torzult ujjú rabszolgái: kivétel nélkül magány nélküli, saját magány nélküli emberek, otromba, derék fickók, akiknek sem bátorsága, sem tisztes erkölcse el nem vitatható, csak éppen nem szabadok, s a nevetségességig felszínesek, kivált azzal az alaphajlandóságukkal, hogy az eddigi régi társadalom formáiban látják nagyjából minden emberi nyomorúság és eltévelyedés okát: melynek folytán az igazságnak van szerencséje a feje tetejére állni! Amit minden erejükkel elérni törekszenek, az a csorda általános, zöldellő legelő - boldogsága, biztonságban, megelégedésben, az élet mindenkinek való megkönnyítésébe; két legbőségesebben agyonénekelt nótájuk és tanításuk a "jogok egyenlősége" és a "részvét minden szenvedő iránt, - a szenvedést magát pedig olyasvalaminek látják, amit meg kell szüntetni. Mi megfordítottak, akik felnyitottuk szemünket és lelkiismeretünket arra a kérdésre, hogy hol és hogyan szökött eddig a legerősebben szárba az ember nevű növény, mi úgy véljük, hogy ez mindenkor a megfordított feltételek közt történt, hogy ehhez állapota veszélyeztetettségének előbb a rettentőig kellett növekednie, a kitaláló- és álcázóerejének (a "szellemének") hosszantartó nyomás alatt túlfinomulttá és vakmerővé kellett fejlődnie, élni akarásának a hatalom feltétlen akarásáig kellett fokozódnia: - mi úgy véljük, hogy a keménység, erőszakosság, rabszolgaság, veszély az utcán és a szívben, rejtőzködés, sztoicizmus, a kísértés művészete és bármiféle ördögi tudás, hogy minden gonosz, félelmes, zsarnoki az emberben lakó ragadozó- és kígyótermészet éppannyira szolgál az ember nevű species felemelkedésének, mint az ellentéte (...)" | |
|
|
