Ha érdekel a teljes történet és nem részinfókból akarsz tájékozodni:
33 nap volt elsö Janos Pal (65) pápaságának ideje.
Született mint Albino Luciani 1912 Oktober 17-én Canale d´Agordo faluban.
(Születése idején még Forno di Canale néven volt ismert, 1964-ben kapta a mai
nevét)
1935 Julius 7-én San Pietroban avatták pappá, 1937 ben már helyettes rektora volt
a Bellunoi szemináriumnak. Lényegtelen de érdekes, hogy a rektor "véletlen" rokona
volt (pater Felice Capello). 1946 November 23-an doktorált (magna cum laude).
1947 ben Girolamo Bortignon püspökhöz került generálvikár tisztségben.
1958-ban két nappal karácsony után XXIII Johannes pápa avatta püspökké a St.Peter
dómban.
1969 szept. 17-én meghalt Kardinal Urbani és Paul pápa dec.15-én Lucianit tette
a helyére, igy Velencébe került, azaz az olasz hiererchiában egy nagyon komoly
helyre.
(most már érhetö a felvett pápai neve Johannes Paul I ??? )
Luciani 1962-ben tünt föl mint a normális templomi moráltól eltérö alak.
Két alárendelt papja beszállt ingatlanspekuláciokba és vesztettek. A kár több mint
két milliárd líra volt, többnyire kisemberek pénze. Luciani nem hivatkozott az
egyházi
immunitásra mint az az utobbi 2000 évben divat volt hanem összehivta 400 papját,
nyiltan elmondta mi történt és hozzájárulásukat kérte, hogy eladva a püspökséghez
tartozó értékeket kártalanitsák az átvert embereket. Ettöl függetlenül az egyik
papot
lecsukták az ügylet miatt. Az egész egyházat felforgatta a problémamegoldás
morális
alapu módszere és nem kevés ellenséget is szerzett ezzel.
Velencei püspökként lemondott a neki járó yachtról és a normál vizibusszal járt,
vagy
ha sürgös volt a tüzoltóságot esetleg a carabinierit kérte meg hogy szállitsák.
Az volt a nézete, hogy a világi javak halmozása nem az egyház feladata. Papjait
akik
más véleményen voltak hamar áthelyezte olyan helyekre ahol ezt megtanulhatták és
saját példával járt elöl. Körutjai a kórházakban legendások lettek. Egy családnak
akit az egyik háztulajdonos pap akart kilakoltatni pedig csekket küldött. A kópia
máig
is bekeretezve lóg. "Felfedezte", hogy nem csak a 3. világban van szegénység hanem
a kapu elött is és segélyzési akciokat szervezett. Egy véres tettekbe torkolló
sztrájkkal
kapcsolatos közvetitési kisérlete alkalmábol kioktatta a feleket a 10
parancsolatrol és
az emberi méltoság tiszteleben tartásárol. Ennek következtében többen annak a
kivánságuknak adtak hangot, hogy jobban szeretnének egy püspököt aki inkább a
turistáknak prédikál.
Az 1962es 2. Vatikáni Konziliumon is a liberális oldal felé hajlott, a
születésszabályozás
bizonyos módszerei iránt sem zárkózott el. A konzervativ körök ezen a szinoduson
kisebbségbe kerültek. A vatikáni konzervativ apparátus mindent megtett az
elért eredmények megsemmisitésére.
Paul VI. pápa viszont kedvelte nagyon, és támogatta is. Öt küldte 1971-ben
a püspökök világszinódusára. Téma volt a papi szolgálat és az igazságosság a
világban.
Itt már nemzetközileg is feltünt a nézeteivel. Beszédében a következöket
emlitette:
>"Konkrét segitségnyujtás modelljeként a szegény országok számára azt javaslom,
hogy
>a gazdag templomok saját magukat adóztassák meg és egy százalékát a bevételeiknek
>a vatikáni segélyszervezetnek adják. Ezt az egy százalékot nevezzék 'testvéri
résznek'
>és ne mint alamizsnát adják hanam mint kiegyenlitést amivel tartoznak azért az
>igazságtalanságokért amit a fogyasztói társadalmak tesznek a fejlödö országokkal.
>Egyfajta jóvátétel a szociális bünökért, melyeket mindnyájan tudatositsunk
magunkban"
Ez a fajta hozzáállás sokaknak nem tetszett. föleg nem azoknak a vatikáni
hierarchiának akik Mussolini ota egyfajta metamorfozison mentek keresztül és
semmiben nem különböztek egy nemzetközi konszern -vagy éppen maffia -vezetésétöl.
Luciano elsö összeütközése a "Vatikán Corporation"-al Velencében kezdödött.
A papság tagjai tradicionálisan a Banca Cattolica Veneto pénzintézetet preferálták
mert
ott olcsó kölcsönöket kaptak. A papok bankjának is nevezték. 1972 közepén vége
lett az idillnek mert egyik naprol a másikra a papoktol is normál kamatokat
követeltek.
A kispapság a püspöknél panaszkodni kezdett és ö utánanézett a dolognak.
A Banca Cattolica 1946 ota 51%-ban ai IOR (Instituto per le Opere Religiose)
köznapi
nevén a Vatikánbank tulajdonában volt. A Püspökségek kb. 5 %-ot tartottak a
részvényekböl, plusz a garanciát, hogy nem kerül privát kézre a bank. A Banca
Cattolica
az alacsony kamatok ellenére egy nagyon jól jövedelmezö bank volt. A bank
vagyonának
jórészét észak-olaszországi birtokok alkották. Az eladási garanciának hirtelen
vége lett.
A Vatikánbank elnöke Paul Marcinkus (USA/Chicago)
eladta Roberto Calvi-nak még azokat a részvényeket is amiket a püspökségek
biztositékként helyeztek letétbe a bankban. Calvi a milánoi Banco Ambrosiano
fönöke volt.
Az eladásban belejátszott egy "tanácsadó" is, Michele Sindona. Calvi érs Sindona
nagy
protekcioval rendelkezett Vatikánban. Calvi hirhedt volt féllegális és illegális
üzleteröl
amihez a vatikáni bankot is felhasználta mint területen kivüli pénzintézetet.
Luciani a püspökség összes pénzügyét átirányitotta a Banco San Marco -ba és a
Banco Cattolica nevének megváltoztatását követelte, mivel a bank már "nem
katolikus".
Még azévben 1792-ben a pápa utban egy kongresszusra megállt velencében és
végighallgatta a panaszokat. Hat hónappal késöbb 1973-ban Lucianit Kardinálisá
tette.
Máig sem tudni, hogy ez elhalgattatási kísérlet vagy segitség volt a klérus másik
fele ellen.
Luciano barátja Rómában Giovanni Benelli volt aki egy nap érdekes hirrel jött
hozzá.
Látogatója volt az FBI-tol. New Yorki Maffiakörökböl indult egy szál a Vatikán
felé
amit elkezdtek felgömbölyiteni de megfeneklett Rómában. Hamis értékpapirokat
kerestek ugy 14,5 millio $ értékben. Ezek elsö osztályu hamisitások voltak egy 950
millios "üzletböl" és minden jel arra mutatott, hogy a Vatikánbank magas
tisztviselöi is benne voltak az ügyben. William Lynch az FBI-tol arra tippelt hogy
a megrendelö egy Paul Marcinkus nevü püspök. (a Vatikánbank fönöke)
Aki a püspököt befeketitette az "San Francisco grófja"-nak nevezett Mario Foligni
(tiszteletbeli doktora a teologiának) volt akit mint nagystílü csalót ismertek.
A papirok egy tranzakcióhoz kellettek volna ami során Marcinkus és Sindona
a Bastogi céget felvásárolták volna. A Bastogi csoporthoz bányák, vegyipar és nagy
birtokok tartoztak. A püspök e célra Sindona segitségével a Bahamákon anonym
kontókat nyitott saját használatra. A vádakat a kúria minden vizsgálat nélkül
visszautasitotta és semmiféle kooperáciora nem voltak hajlandók az USA
ügyészséggel annak ellenére hogy vatikáni cégpapiron irt levelekkel bizonyitották
feltevésük valódiságát. Az FBI végül is begyüjtötte a hamis papirokat és egy
csomó embert le is ültettek, de a vatikáni személyekhez nem fértek hozzá.
Az ügyröl 1982-ben könyv is jelent meg (Richard Hamer: The Vatican Connection).
Luciani maximálisan helytelenitte az üzleteket amiket Marcinkus a haverjaival
csinált és zavarta a konzevativizmus is (pl. a Humanae Vitae enzyklika) amivel
a második vatikáni zsinat eredményeit gyakorlatilag eltörölték.
A pápaválasztás kezdetekor a neve fel sem merült. Paul pápa halála után
a 111 fös választási gyülés mégis egy kis meglepetéssel szolgált. Az elsö
menetben 23 szavazatot kapott. Támogatói jórészt a 3. világból igy
Latin-Amerikábol és Afrikábol jöttek. Luciani jól beszélt latinul, németül
(a világháboru alatt német katonákat gyóntatott), franciául, portugálul
és angolul, járt Braziliában, Burundiban és beutazta (Kelet-)Europát is.
A második menetben 30 szavazattal a második helyen végzett, a
harmadik menetben 68-al már az elsö helyen állt és a negyedikben
99 szavazattal megkapta a kellö többséget. Minden idök egyik legrövidebb
pápaválasztása volt. (Karol Wojtyla is kapott az elsö menetben néhány szavazatot.)
Az uj pápa kellemes mosolyával, állandó jókedvével tetszett a népnek,
belsö ténykedései azonban sokaknak rossz érzéseket okoztak. Nagyon komolyan
vette vatikáni feladatait és 100 napon belül át akarta alakitani a belsö
rendszert.
Kardinal Villots-ot felmentette a "Cor Unum" elnöki tisztségéböl és Kardinal
Gantint ültette a helyére. A "Cor Unum" az egyik legfontosabb csatorna amelyen
keresztül a gyüjtött pénzek a szegény országok segélyezésére folytak.
Néhány nappal késöbb tippet kapott az olasz devizahatóság (U.I.C) és körlevélben
értesitette a bankokat, hogy az IOR azaz Vatikánbank nem belföldi cég, igy
a nemzetközi szabályok szerint kell eljárni az üzleteléskor. Az "Il Mondo" lap
néhány igen kényelmetlen kérdést tett fel ezzel és a milánoi maffiával
kapcsolatban.
Luciani többször feltünt Marcinkus irodájában is. Többen fogadásokat kötöttek
mikor lesz ö is lapátra téve. Luciani kezdett bizonyitékokat gyüjteni nagyhatalmu
püspöke ellen. Kardinál Benellivel is beszélt aki informálta az olasz nemzeti bank
Banco Ambrosiano elleni vizsgálatárol. A Banco Ambrosianoval Luciano már
találkozott a Banco Cattolica körüli sötét ügyekkel kapcsolatban. Calvi is
kezdett ideges lenni, mert ha Marcinkust eltávolitják, az utód értesülni
fog a sötét ügyletekröl a Banco Ambrosiano és Vatikánbank között.
Bennelli az informácioit a titkos P2-szabadkömüves társulat tagjaitol szerezte.
A P2 egyébként a Vatikánban is nagyon elterjeszkedett annak ellenére,
hogy szabadkömüvességi tagságért exkommunikáció járt.
Mino Pecorelli az "Ovservatore Politico" hirügynökség vezetöje 1978 szeptemberében
nyilvánosságra hozott egy listát 121 névvel akik P2 tagok voltak. Ebben a
listában megtalálható volt a Vatikán minden hierarchiájábol néhány név, még
Kardinálisok is szerepeltek. Pecorelli is tagja volt a páholynak, de összerugta
a port a nagymesterrel Licio Gelli vel. A listán szerepelt Marcinkus püspök
és bizalmasa Monsignore Donato de Bor is a Vatikánbankbol is. A vatikán
hivatalosan nem reagált, de a listán szereplöket idegesitette, hogy Luciani
elkezdett mindenütt személyesen megjelenni. A 10000 szoba nagyrészében
addig pápa sohasem járt. Sokaknak nem tetszettek a személyes "gyónások" sem.
Az USA-ban is voltak problémák. A chicagoi Kardinális Cody ellen már évek
óta érkeztek panaszok. Pénzügyei zavarosak voltak, eljárása a papok irányában
több mint kérdéses. Többek közt feltünt, hogy egy bizonyos Helen Donald Wilson
hölgyet százezrekkel támogatott és unokahugának nevezte. Késöbb kiderült, hogy
szó sem lehet rokonságrol. Cody Wilsont már fiatalkorában megismerte és a
100000$-os életbiztositásában mint kedvezményezettet tüntette fel.
Ez még nem is zavarta volna annyira a hivöket mint egyéb pénzügyei.
Kansas City St. Joseph templomnak 30 millio $ adósságot hagyott hátra.
New Orleans-ban örömünnepet ültek mikor Chicagoba ment ahol hamar elérte
azt amit még egy püspöknek sem sikerült: a papokat szakszervezetbe tömöritette
maga ellen. A.C.P. Associacion of Chicago Priests tiltakozását elengedte a füle
mellett és a kevés kis demokráciát a templomon belül felszámolta. 10 év alatt
kilépett a papok egyharmada ! Paul VI. pápa sem igen birt vele, nehezen is
lehetett belekötni a vatikáni hierarchiában mert mint a leggazdagabb amerikai
püspökség feje komoly hatalommal rendelkezett. Eves bevétele 250-300 millio $
körül volt. Rendszeres vatikáni utjai során nagyon is intelligensen használta
fel a pénzt.
Mikor a Chicago környéki templomok elkezdték a pénzeiket visszatartani és
követelni,
hogy számoljon el a bevett összegekkel akkor 6 év után elöször nyilvánosságra
hozott
egy mérleget. Ebben azonban hiányok voltak. Teljesen hiányoztak az
ingatlanügyletek
és az értékpapirügyletek. Arra sem tudott magyarázatot adni, hogy a temetöi
bevételek
amelyek évek óta 50 millio $ körül voltak miért csökkentek 36 milliora és hol van
a
hiányzó pénz. Viszont vatikáni kardinálisok mint nagylelkü ajándékozót ismerték.
Cody volt a feje az ugynevezett Chicago-Connectionnak amely a Vatikán legfontosabb
külföldi érdekeltsége volt. Az értékpapir üzletei a Vatikánnak nagyrészt a
Continental Illinois
bankon keresztül folytak amelynek felügyelöbizottságában Michele Sindonas barátja
Raymond C. Baumhart jezsuita páter ült. (David Kennedy mellett :-) )
A Vatikán ezen a csatornán keresztül a saját embereinek melléfogásait is
orvosolta.
A Reno-i püspök egy alkalommal néhány "szerencsétlen" inveszticiot csinált és a
Vatikán
kérésére Cody a bankár ismeröseivel orvosolta a problémát, biztositva ezzel a
saját hátát is.
Paul pápa több kisérlet után lemondott arrol, hogy reagáljon a Cody elleni
panaszokra,
de Luciano ugy döntött hogy rendbeteszi a dolgot. Mivel Cody-t nem lehetett
kirugni
a pápa élve jogával egy egyenrangu co-püspököt akart mellé tenni aki
kontrollálhatja is..
Akinek ez nemigen tetszett az Michele Sindona volt. Mint sziciliában született
USA-ban
élö svájci állampolgár küzdött éppen a kiadatása ellen amit egy milánói biróság
akart
elérni a Franklin Bank csödjében játszott szerepe miatt.
Szeptember 28-án Marcinkus kollegája Jean Villot volt a pápánál audiencián.
A téma a Vatikánbank volt. Luciano elmondta neki, hogy Marcinkus azonnali
leváltását
ohajtja és helyette Monsignore Giovanni Angelo Abbo-t nevezi ki. Ha a probléma
Cody-val megoldodott Marcinkus számára is keres megoldást valószinüleg Chicagoban.
Monsignore Abbo-nak nagyon jó ismeretei voltak a vatikáni pénzügyekben, külön
átadásra vagy magyarázatokra nem volt szükség.
Luciano Villotnak még a következöket mondta:
>"Egyéb változások is lesznek az Instituto per le Opere Religiozeban, amelyek
azonnal
>életbe lépnek. Mennini, de Strobel és Monsignore de Bonis le lesznek azonnal
váltva.
>Bonis helyére Monsignore Antonetti lép. A másik kettö utódja ügyében még
>Monsignore Abboval beszélek. Kivánom, hogy minden üzleti ügy a Banco Ambrosiano
>csoporttal megszünjön és az nagyon gyorsan történjék. Ugy látom ez nem történik
meg
>addig amig az ügyek a ma vezetö személyek kezében vannak."
A leváltandó személyek mutatták, hogy a pápa tisztában van a dolgokkal.
Monsignore de Bonis, Marcinkus, Mennini, de Strobel ezer szállal kötödött
Calvi és Sindona üzleteihez. Ezen kivül valamennyi szerepelt a P2 páholy listáján.
A pápa este 12:30-kor elhagyta a dolgozószobáját és jóéjszakát kivánt Pater
Mageenak
és Pater Lorenzinek. Másnap hajnali 4:30 ra elhunyt. Valószinüleg méreg végzett
vele.
Viczenza növér talált rá 4:30 kor amikor a reggelit vitte a dolgozószobába.
Kopogásra
senki sem válaszolt igy benyitott a hálószobába is.
A pápa asztalán ekkor ott áltak a gyógyszerei (alacsony vérnyomás ellen), kezében
lapok voltak feljegyzéseivel. A fiokban a végrendeletét tartotta, mellette feküdt
a
kesztyüje, papucsa és szemüvege. Az elsö kardinális aki megjelent a szinen Villot
volt.
Távozása után mindezek a tárgyak nyomtalanul eltüntek. Villot felhivott telefonon
néhány püspököt és csak ezután szólt az orvosnak. Dr. Renato Buzonetti helyettes
föorvosa a vatikáni egészségügyi szolgálatnak jelent meg. Buzonetti gyors
vizsgálatot
tartott és a halál okának akut Myokardinfarktot diagnosztált, a halál idöpontjának
23 orát adta meg. Még ez elött felhivták a balzsamozókat a Signoracci testvéreket
akik
már két pápának tettek szolgálatokat. A vatikáni szolgálati kocsi már reggel 5
orakor
a Signoracci család háza elött állt ! Es ez még a halál okának hivatalos
megállapitása elött !
A Vatikán szigoruan elzárkozott egy boncolás elöl. A pápa öccse és korábbi orvosa
aki nemrég még ekg-t is csinált egyaránt azt állitották, hogy a pápa egészséges,
szivének
semmi baja nem volt. Még a konzerválás után is lehetségesnek tartottak egy
boncolást,
mert ha a mérgezést már nem is, de a sziv egészségét még meg lehetett volna
állapitani.
Dr Barnard, szivspecialista, azt is megjegyezte, hogy szerinte lehetetlen
Myokardinfarktot
diagnosztikálni boncolás nélkül 10 perces vizsgálat alapján. Dr Seamus Banim a
londoni
St. Bartholomew kórház szivspecialistája a diagnozist egyenesen hibának nevezte.
Dr Derek Barrowcliff patologus szerint laza kézrátétellel 7 órával korábbi
elhalálozási
idöpontontot megadni lehetetlen. Személyes orvosa szerint abszolut semmi nem
indokolná
bármely formáját egy szívbetegségnek. Dr Da Ros Lucianit minden második-harmadik
héten meglátogatta és szerinte a pápa kitünö egészségnek örvendett.
A sajto, mindenek elött a Corriere della Sera elég nagy hangot is adott a
dolognak.
Minden követelés ellenére egy gyors temetés után egy gyors pápaválasztást
tartottak.
Utodnak egy kivülállót választottak, aki konzervativ volt és nem piszkálodott bele
a pénzügyekbe. Véletlen elöny hogy politikailag ki lehetett használni lengyel
származását.
Wojtylas kezében ott voltak a dokumentumok amiket nem lehetett eltüntetni.
Cody leváltása, a bankvezetés cseréje, a P2 páholy listája. Ö azonban ignorálta
elödje
intézkedéseit és minden maradt a régiben.
Miközben a világi biróságok a Banco Ambrosiano és a P2 szabadkömüves páholy
ügyét világraszóló bortánysorozatok keretében intézték a vatikáni szekcio
halllgatott
és a bizonyitottan sáros föpapoknak nem kellett számot adni tevékenységükröl.
Mi több, JP II nemcsak hogy eltürte a páholyok létezését, maga is támogatott
egyet.
Az Opus Dei nevü titkos társaságról már Luciani is irt az Il Gazzettino-ba 1978
juli 25-én.
Wojtyla teljes mértékben támogatta ezt, amely az extrém jobboldali szárnyát
tömöriti
a katolikus egyháznak. (1928-ban alapitotta a spanyol Josemaria Escriva).
Dr. John Roche az oxfordi egyetem tanára és ex-tagja az Opus Deinek az
organizáciot
mint "rosszindulatu titkos testvériséget orwelli célokkal" karakterizálja. Woityla
elsö
dolgai között volt az Opus Dei alapitójának sirja elötti imádság.
Az Opus Dei szétterült az egész világon. Saját bevallásuk szerint több mint 600
ujság szerkesztöségében valamint 50 televizioállomásban vannak jelen. Pénzelésüket
többek közt a "Center Parcs" holland szabadidöközpont konszern végzi, de sok
más ipari érdekeltségük is van. Spanyolországban a Franco kabinettben is ültek
tagok.
Nagy sponsora volt a szervezetnek José Mateos, egy idöben Spanyolország
leggazdagabb
embere aki a pénz egy részét Calvi-val Argentinában kereste sötét
(fegyver-)üzletekkel is.
Calvi Luciano halála után visszatért Olaszországba, de az ügyészség már
érdeklödött utána.
Emilio Alessandrini vádemeléssel foglalkozott volna, a L' Espresso szerint Calvi
és tárasi
ellen elfogatási parancs volt kilátásban. két nappal késöbb Alessandrinit szitává
lötték.
Pecorellit kocsijában találták meg két golyóval a fejében. Gyanusitott Antonio
Viezzer
volt az olasz titkosszolgálat (SID) tagja és P2 tag. Pár nappal korábban
"hirtelen"
elhunyt Jean Villot Kardinalis is. Az USA-ban elfogták Sindona-t és 99 rendbeli
csalás, sikkasztás és hamisitás vádjával 3 millio $ caution ellenében futni
hagyták.
Közben Sindona bakját a Banca Privata-t a felszámolóbiztos vette szemügyre és
megállapitotta, hogy a csöd akarattal lett létrehozva, tehát csalás van a
dologban.
Ennek ellenére az USA nem adta ki Sindona-t mert ott is folyt ellene eljárás.
Ambrozoli -a felszámolóbiztos- egyre több bünügyre talált bizonyitékot. Egyik nap
egy ügyvéd, Rodolfo Guzzi, felajánlotta, hogy megveszi a bankot igy kivonja a
felszámolás
alól. Ambrozoli kideritette, hogy Sindona megbizása van a dolog mögött. Ekkor
a miniszterelnök Andreotti próbálta meg a központi bankkal átvetetni Sindona
bankját.
Késöbb ez, és néhány más akcioja a maffia-tagsági vádját alapozták meg
Andreottinak.
Ambrozoli talált egy listát is 77 névvel akik fekete devizaügyleteket végeztek a
bankon
keresztül. Ezek között volt Vatikán szine java is, pl. Massimo Spada és Luigi
Mennini
Valoszinüleg ezek után nem meglepö, hogy Ambrozoli négy golyóval a mellében
végezte.
Sindona ennek ellenére 25 évet kapott. Sindona ügyében Licio Gelli házát is
átkutatták
az olaszok és meglepetésre a P2 tagjainak majdnem teljes listáját a
páncélszekrényben találták.
A listán 50 generális és admirális mellett 36 képviselö is volt. A rendörség is
jócskán
benne volt a pakliban. Gellit nem találták otthon, az utolsó pillanatban
Dél-Amerikába
repült, Calvit viszont lecsukták. A Vatikánhoz megintcsak nem lehetett
hozzányulni.
Calvi ügyvédei fellebbeztek, és Calvit szabadlábra helyezték a tárgyalásig. Egy
héten
belül megint a Banco Ambrosiano fönökévé választotta az igazgatótanács.
Cody kardinális sem lett leváltva ahogy Luciani akarta, hanem miután magas
összegek
folytak töle Lengyelországba és Vatikánba meg lett erösitve a hivatalában.
Ennek ellenére kötelezte egy biróság az üzleti feljegyzéseinek kiadására. Végül is
a Chicago Sun Times 1981 szeptemberében, két évi adatgyüjtés után, kiteregette
Cody szennyesét. Argumentácio helyett Cody csak annyit mondott, ez a támadás nem
ellene hanem minden katolikus ellen irányul és felhivta hiveit támogatására.
Kedvenc szólása : "csak Istennek és Rómának tartozok felelösséggel". Cody
szerencséjére meghalt mielött az ügyészség kényszeritette volna a könyvelis
kiadására.
Utodja megállapodást kötött az ügyésséggel, hogy belsö vizsgálatot tart az
egyházban,
ennek fejében leállitják az állami vizsgálatot. 1982 decemberében meg is jelent az
eredmény ami alapján Cody tevékenységében semmi kivetnivalót nem találtak.
Szépséghibája a dolognak, hogy a könyvvizsgáló cég nem volt hajlandó az eredményt
aláirni mert alapvetö dokumentumok hiányoztak.
Gelli közben jól élt Argentinában. A Vatikánbank és Banco Ambrosiano segitségével
Exocet rakétékat szerzett be. A Falklandi háboru közepén visszatért Europába friss
árut venni. Az angol titkosszolgálat szólt az olaszoknak akikk egy kommandót
küldtek
a francia színhelyre. Gellit nem sikerült elkapni végül is mert a francia DST
megakadályozta.
Calvi olaszországból Londonba menekült és ott "öngyilkos" lett. Gellit Genfben
hamis
argentin utlevéllel a kezében kapták el. Marcinkus püspök maradt a helyén de nem
hagyhatta el Vatikánt egy ideig mert az olaszok elfogatóparancsot adtak ki a
nevére.
Sindonát az amerikaiak végülis kiadták az olaszoknak. Elsö komoly kihallgatása
elött
meg lett mérgezve. Az olaszoknak a Vatikánbol Luigi Mennini-t sikerült végül is
elkapniuk (Vatikanbank director) és 7 évet sóztak rá.Igaz ö nem is volt püspök.
Sok évbe telt amig a fökolomposokat _részben_ sikerült kikapcsolni, vagy egymással
kivégeztetni. A Keresztapa könyvek/filmek csak a felületét karcolták a valóságnak.
Luciano az elsö volt aki megpróbálta megállitani a Vatikan - Chicago - Milano
maffiát, ezért megölték. Nem ö volt az utolsó áldozata a maffia elleni harcnak.
Hollywood is lerótta a maga módján a tiszteletét egy komédia formájában, amely
nagyon is elgondolkoztató volt. A német címe "Ein Papst zum küssen".
Nemrég volt a TV-ben is.
|
