Most vasárnap izomból bekúrtunk az új félév örömére a koleszban, és megéhezik az ember, hát ettem egy kis hazait: hűtőből kivettem a húsgombócot tésztával szafttal, és úgy hidegen ettem belőle nem is keveset. (1. hiba)
Másnap reggel kicsit rossz volt a gyomrom, hát ittam rá egy fél pohár hideg tejet. (2. hiba) Az első előadás elmaradt, addig leültünk, és ittam fincsi kakaót, fél litert. (3. hiba)
Beültünk előadásra, már akkor rossz volt a gyomrocskám, éreztem hogy nem lesz ez így jó. Aztán ott pakolgatott a tanár, és elkezdett tekerni a gyomrom, mondom kimegyek, ez nem lesz jó. Haverom mondta hogy ne mindjárt kezd nemár. Megfogadtam tanácsát, és azután nem is volt gond, még jegyzeteltem is órán.
Ám az óra vége fele megint rámtört, de úgy emberesen. Ránézek az órámra: 10:00. Á már csak 20 perc az óra végééig, kibírom lazán.
Hát nem bírtam. 10:07kor már annyira tekergette a beleimet és olyanokat korgott, hogy azt hittem megdöglök. A padot téptem. Felálltam a 3. sorból, és a 400 ember szeme láttára kimentem. Akiken átkellett magamat szenvednem ("bocsi légyszi, ki szeretnék menni") azokat majdnem lefostam.
Ki az előadóból, és próbáltam méltósággal futni a budira. El is értem, persze papír sehol, de a 30 m-re levőbe már nem tudtam volna átmenni. Ám legyen, majd széthúzom a picsám, és 1 zsepi van nálam.
Ráülök, és nem jönmás csak ordenáré fing. És csak ültem, ugyanúgy fájt a gyomrom. Aztán megindult, de rendes kemény kaksi! És nem is kulabácsi hanem egész kulacsalád. Lehúzom, de többi ugyanúgy folytogatta a belsőségeimet. Már a kilincset markoltam a fájdalomtól. De végre...
Elszabadult a pokol. Ekkor jöttem rá hogy a külső ajtót nem csuktam be, a büfé előtt beszélgetőket tisztán hallottam, tehát valószínüleg ők is engem. Közben olyan 5x 6x húztam le magam alatt. Addigra elérkezett a szünet is, jöttek be az emberek, hogy "Bazmeg de beszart ide valaki, hahaha" én meg ott ültem benn fehér fejjel.
Aztán abbhagyta, de mivel gólyatáborban is volt hasonló esetem, ezért vártam hátha lesz 2. forduló. De nem lett szerencsére, ezért kitöröltem, és örömmel a konstatáltam hogy a széthúzott segg-technika még mindig frankón beválik, egy zsepi elég volt.
A következő előadásra természetesen nem mentem be, nem bíztam önmagamban :)
Egyik haverommal a kolesz fele vettük az irányt. Ám itt még nem volt vége...
A sulitól kb 50m-re rámtört megint. Azt hittem végem, fényes nappal, hova menjek be, hova kéretőzzek be hogy "csókolom fosni szeretnék, könyörüljön rajtam"? Fornettis? Bálás? De mentem tovább, és igen, megpillantottam a Bölcsészkar épületét. Haveromnak mondtam hogy MOST azonnal ODA!
Portás csak nézett amikor berohantam, körülnéztem, és azonnal a legközelebbi budifele vettem az irányt.
Papír itt se volt, nembaj van nálam füzet :) De szerencsre volt valami kéztörlő, azt bedobált haverom. Kifele menet a portáls ferdeszemmel vagy buzinak, vagy drogosnak nézett minket, de akkor már (stílszerűen) szartam rá :) |
|
|