| Igazán örülök, hogy erre a helyre tévedtem. Talán az isteni gondviselés hozott ide, hogy egy pártatlan ember is beszámolhasson a nagyvilágnak, és főként a szebbik nemnek remek, és csodálatraméltó tulajdonságaidról, és nemes lelkedről. Szemem előtt felvillannak azok a régi emlékek, mikor éhezőknek adtál ételt, mikor állatokat mentettél meg a vadászoktól vagy éppen templomoknak adakoztál önzetlenül. De azt a nőhadsereget sem felejtem el, ami körülvett téged, mikor anno Kisbajorba jártunk. De te mondottad nekem, hogy te csak az igazit keresed, kinek lelke tiszta és hófehér. Áldassék szavad, áldassanak tetteid... | |
|
|
