a mai napig keresem a szavakat, hogy mondjak valamit a buliról, de egyelőre hallgatok, mert ezt inkább át kellett élni. aznap még egy ismerősömnek írtam a buliról, azóta viszont mindenki akivel csak beszélek a barátaim, meg a zenekartagok közül, csak olyan szavak jutnak mindenki eszébe, hogy "bazmeg, kemény volt, jézusom" és ezek angol megfelelői. mindenesetre itt a topikban szeretném megköszönni norbi barátomnak (és persze mindenki másnak, aki kibaszott keményen kitartott mellettünk és segített), hogy ezt az egészet megcsinálta velem és hogy hónapokon át keményen dolgoztunk, terveztünk, szenvedtünk, mentünk tönkre agyilag, görnyedtünk a gép felett, aggódtunk, de az a 16 szám és az az őszinteség, energia és szenvedély ami zenei kontextusban számomra elveszettnek tűnt minden egyes nehéz pillanatért kárpótol és ez egy olyan éjszaka lesz, amit soha nem fogok elfelejteni. |
|
|