Múlt héten letölthetővé vált a G.A.P. zenekar Tüntetés cimű száma...
Tüntetés... A gyanútlan egyszeri ember a cimből kiindulva olyan kényszerképzetekkel /előítéletekkel harcol amelyek nem teljesen alaptalanok.
Én is látatlanban véltem látni magam előtt a piros bakancsfűzős, frissen osztott tarajú srácokat, akik a globalizáció ellenes tüntetéseket a tévé készüléke előtt, amolyan futball drukker attitűd és magatartásforma elsajátításának a biztos tudatában lázadozzák végig, és közben ezt a dalt éneklik két PICSA nóta között . Képzeletemben (lassan jött le a dal, nagyon lassan) már-már úgy jelent meg a dal, mint a demókazetta B oldalának első dala. Gondoltam, olyan dalról van szó, aminek az A oldalán már szóba került a szubkultúra legyalázása, és az anarchia lejáratott témája helyett most egy lehetséges B oldalon helyett kapnak a -mondjuk csak ki- hagyományosabb témák.
A dal letöltése után kellemsen csalódtam. Hálaégnek nem a zúzazúza B oldalas dal, hanem kellemes, rancid iskolán nevelkedett basszusjátékot és képembe érces ska- gitárjátékot hallottam...
AHa, akkor ez nem B oldalas dal! -gondoltam, és rögtön nekiálltam a szöveg boncolgatásának...
Hmm.
A szintéren két álláspont figyelhető meg. Az egyik amolyan poszthippiskedő, 90-es évekbeli 'szeressük egymást gyerekek pécsi picsa-punk' attitűd, szikár, szigorú, punkságához ragaszhodó, a másik a mulatságosabb és kreativabb, önmaga farkát véresre harapó, mindenkit és mindent leoltó akkordfojtós kigyópunk.
A dal alapján ilyen a G.A.P is. Hiba lenne azonban egy dal alapján megítélni egy zenekart, kategorizálni, leirni, felmagasztalni. Már van G.A.P. demóm. CD-n.
A CD nagyon paraszt dolog... Szarik a kazettán nevelkedett fintorgó emberre, itt A és B oldal nem érvényes. Adott viszont 4, kellemesen kikevert dal. Csoportosithatóak is, asszongya van két lelkizős, meg kettő olyan, ami igy vagy úgy, de a szintérre hat vissza.
Nekem tetszik. A két befelé forduló dal elvont szövegével már-már költői magasságokat ér el (Eposz /ez miért is eposz ?:) / Minden reggel ), aztán visszaránt minket a szarba, úgyis ott toporgunk.
A másik két dal (liberalizmus, tüntetés) nyújthat számunkra egy kis vigaszt:ott is a helyünk.
A lányokafrikábáék nagyon trükkösek.. Most mi is van tulképpen? Van-e kiút, vagy ők tudnak-e?
A demót meghallgatva nekem ez nem tiszta, de nem is baj. Legalább ők nemcsak hogy nem vállalták fel a messiási szerepet, de jól meg is korbácsolták azokat, akik ilymód tetszelegnek.
A G.A.P. mindenképp korlenyomat és tükrözi azt, hogyan toporog egyhelyben a mai punk.
A zene egyszerű, de hatásos, és letisztult. Matyi lépegetős basszjátéka betalál, Saci gitárjátéka meg a férfiember farkáig hat, aztán ott jól elkapja, majd véresre karmolja a hátát.
Boki dobjátéka olyan, amilyennek lennie kell, Laci egyensúlyozza Saci egyenetlenségeit, Gyuri meg a ritmusra pontosan, hiba nélkül ráénekbeszél.
A multimédia részen található videók azt mutatják, koncerten üvölt, ami a billi idol barázdaképére emlékeztető arcjátákával igen tetszetős. Henry Rollisnak kicsi, Glenn Danzignak nem elég gonosz.
Ez pont igy van jól. A G.A.P. hálistennek punk zenekar a javából, esetleges HC-s neve ellenére is.
Belénkrúg, szivünkig kiált, táncra perdit.
A boritóért külön ötös.
ui. Bocs ezért a szarért, nem vagyok én kritikus.:)
| |
|
|
