végre, egy tisztességes ufóelrablás! persze, ahogy az lenni szokott, a katarzisnál most is felébredtem.
az utcánk végében lakott a gyerekkori legjobb barátom, aki tizenéves korunkban kiköltözött angliába. álmomban valamiért sokszor kijukadok az ő elhagyatott házukban, ahol rendszerint ő már nincs jelen, de az apja (aki azóta már meghalt, mármint a valóságban is) szelleme mindig ott kísért. ma az volt az alapszitu, hogy a haverom visszajött angliából, úgyhogy elmentem meglátogatni őt, meg az apja szellemét. a házuk romos volt, elhagyatott, szellemfater nem nagyon volt beszélőképes állapotban, csak csapkodott meg zajongott, üres diszperzites vödröket dobált a földre. éreztem, hogy elkéstem, a haverom hazajött, de már el is indult tovább valamerre, szóval elindultam kutatni őt, valamiért tudtam, hogy merre ment, mert kiskorunkban mindig azon az útvonalon bicikliztünk. Az utcánkat az ő háza felől keresztező utca (a Kőszirt utca, xvi ker) egy fákkal szegélyezett kis kertesházas utca, aminek a fái olyan sűrűn álltak, hogy az egész úttest járdástul mindig árnyékban volt. ez a mai álmomban úgy jelent meg, mintha nem is a föld felszínén lett volna, hanem alatta, alagútként, ami szintén elég elhagyatott és üres volt, kb mint a batmanben amikor a batcave-be megy be a brúsz kocsival, és átmegy egy ilyen földalatti alagúton, arra emlékeztetett. itt hajtott végig a haverom a simson motorjával, ami álmomban félig batmobil volt, kurvagyorsan zúzott vele, én lemaradva tőle párszáz méterrel hajtottam a kis gyerekbringámat. végül egy zugosabb helynél (asszem talán az alagút-utca falából nyílt egy kisebb, titkosabb vele párhuzamos föld alatti utca-szakasz) értem őt utól, ahol addigra már ott volt egy harmadik tag is, akire nem emlékszem, hogy ki volt, talán a haverom valami haverja, aki nekem nem volt túl szimpatikus. hajnal volt, tudtam, hogy még nem jött fel a nap, szóval az egésznek volt egy ilyen titkos-kuckós éjszakai kaland hangulata, a haverom meg a haverja elő is kaptak egy pakk füvet, meg szólt valami szar zene is. Én kicsit feszengve éreztem magam, nem akartam füvezni, de a haveromat sem akartam otthagyni, mert tök rég láttam, ritkán látogat haza, szóval gondoltam maradok a feszengés ellenére, de hamar kiderült, hogy ez szar ötlet volt, mert egyszer csak dörömbölni kezdtek az ajtón a rendőrök, pontosabban egy nyomozó. ránktörte a titkos barlang-alagút ajtót, a haverom haverja rögtön elmenekült, mi ketten ottmaradtunk a haverommal lebukni. Vagyis én magamat nem éreztem bűnösnek, de azt is éreztem, hogy a rendőrnek hiába magyaráztam volna, hogy jaj, én nem is szívtam, az a haverom elárulása lett volna, szóval inkább kussoltam. Ilyen klasszik kioktatós-fellengzős rendőrködő stílusban basztatott minket a tag, és közben mindakettőnk kezébe belenyomott egy paksamétát. Az enyémből kihullott egy csomó rajz, kockás iskolali matekfüzetre voltak rajzolva fekete tintával. Akkor vettem észre, hogy ezek az én rajzaim, vagy legalábbis némelyik tutira az, némelyik meg ilyen más rajzolók rajzainak fénymásolatai. Ezt valamiért rohadt viccesnek találtam álmomban, és úgyéreztem, hogy egy aduász került a kezembe a rendőr faszkodásával szemben. Kérdeztem, hogy tudja-e, hogy ezek az én rajzaim, amire már nem emlékszem mit mondott, de az lett az ügy vége, hogy a haveromat el kell vinnie az örsre, engem meg otthagy. Időközben elkezdett feljönni a nap, és a Kőszírt utcának annak a szakaszára kerültünk, ahol kiskoromban mindig megálltam átkukucskálni a kerítésen, mert bent a kertben volt egy rohadt nagy kerti úszómedence, és ez nekem akkoriban mindig kurva izgalmas volt. Ahogy a rendőr vitte el a haveromat, észrevettem, hogy a hajnali égbolton élénk kék színű, vízfodrozódás-szerű ilyen plazma gecik villódzanak a medence felett. Mutattam a rendőrnek, meg a haveromnak, hogy nézzétek már baszdmeg, ez mi a fasz? De ők közönyösek maradtak az egésszel szemben. Nekem ekkor esett le, hogy ezek tutira ufók, csak mivel nekik interdimenzionális a természetük, ilyen fura kék fényjelenségként érzékelem csak őket a valódi, általam (meg a kis fejletlen földi 3d-s érzékszerveim által) megtapasztalhatatlan formájuk helyett. Ekkor a kék fodrozodó fények mellé megjelent egy rózsaszín is, ezeknek a forrása már sokkal jobban kivehető volt, és közelebbinek is érződött, mint a kék, formára pedig a vízben úszó halikrákra emlékeztetett. Ekkor már tudtam, hogy el fognak rabolni, éreztem is, hogy a testem tehetetlenül lebeg a mindent egyre jobban elárasztó kékes-rózsaszín fény felé, és hogy én is egyre inkább fénnyé lényegülök át, miközben ahaverom meg a rendőr épp szálltak be a rendőrautóba. Erre ébredtem fel. Utána még visszaaludtam, és amikor megint felkeltem, csak arra emlékeztem az egészből, hogy volt valami rohadt durva álmom aminek a végén lebegtem, de a többi full nem volt meg. Viszont az előbb kutyasétáltatás közben egy pillanat alatt visszajött az egész tök tisztán, szóval hazajöttem és most gépelem ide ezt a fost. the end | |
|
|
