Punk Portál >> Fórum >> Összes téma >> Horror

Bejelentkezés - Regisztráció - Elfelejtett jelszó - Segítség

Tartsd kézben.... a beleid

Elejére << Előző < 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 ... > Következő >> Végére

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-04-01 18:24:36 (4282)

Banshee Chapter (2013) Valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a film jó lesz. Kicsit reménykedtem benne, hogy talán még ijesztőnek is találom, de sajnos egyik előzetes elképzelésem sem vált valóra. A történet a CIA egyik titkos katonai kísérletéről szól, aminek következményeként a kísérletben résztvevők egy démoni lény látogatásáról számolnak bele, majd nyomtalanul eltűnnek. Anne újságíróként tengeti mindennapjait, amikor értesül róla, hogy egyetemi legjobb barátjának/titkos szerelmének hasonló körülmények között veszett nyoma. Természetesen elkezdi saját nyomozását, ami meglepő fordulatok sora után egészen furcsa véget ér. A film kézikamerás/áldokumentarista darabként kezdődik egy csomó híradós snittel, de hiába próbálja nagyon komolyan venni magát, ha a sztori olyan blőd, hogy néha a falba verné a fejét az ember. Arról nem is beszélve, hogy a szereplők folyamatosan hülyeségeket csinálnak, kezdve James idióta döntésétől, hogy megissza azt a szart. Szóval a film nem teljesítette amit vártam tőle, néhány izgalmasabb momentumot leszámítva kidobtam másfél órát az életemből, de annyi baj legyen! Blőd. 10/4

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-03-29 09:25:02 (4281)

Carrie (2013) Annak ellenére, hogy óriási rajongója vagyok Stephen King munkásságának, valahogy sosem tudtam igazán megszeretni az igazi áttörést jelentő első regényét. Hasonló érzésekkel viszonyulok Brian De Palma 1976-os filmes adaptációjához, bár azért kár lenne tagadni, hogy 8-9 éves korom környékén volt néhány álmatlan éjszakám a befejező képsorok miatt. Hallgatnom kellett volna édesanyámra, aki szigorúan megtiltotta, hogy megnézzem azt a videókazettát, de hát ki tudott ellenállni egy ilyen izgalmasnak hangzó darabnak? Nos, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom ez a remake szerintem senkinek sem fog álmatlan éjszakákat okozni, mert annak ellenére, hogy a tisztességes iparosmunka kategóriát eléri, hiányzik belőle, azaz elemi erő, ami az eredetiben (és a könyvben) is megtalálható. Gyakorlatilag egy az egyben másolásról van szó, sok újragondolást vagy eredetiséget ne várjunk ettől az alkotástól. A legerősebb pont egyértelműen a főszereplő hölgy-duó alakítása (Julianne Moore és Chloe Grace Moretz), bár ezúttal egyiküknek sem hozott Oscar-jelölést a film. Sissy Spacek és Piper Laurie anno szerencsésebbek voltak az Akadémiával, bár azóta sokat változtak az irányelvek a jelölések kapcsán. Az alapsztorit szerintem nagyjából mindenki ismeri: a film Carrie White és bigottan vallásos édesanyjának kapcsolatára fókuszál. Míg Carrie a nővé érés egészséges útját szeretné járni, addig Margaret egyre nagyobb nyomás alá helyezi lányát, aki szép lassan felfedezi magában a telekinézis erejét. Carrie egy kisebb fajta csoda folytán még is eljut a végzős bálba, ám a tökéletesnek ígérkező este óriási tragédiába torkollik. A klasszikusnak számító tornatermes jelenet ezúttal is impozánsra sikerült, de összességében ez a darab a teljesen felesleges újrafilmek sorát gyarapítja. OK. 10/6

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-03-05 21:29:56 (4280)

Berberian Sound Studio (2012) Mivel ezen írásom pont két remake közé került nem túlzás kijelenteni, hogy minden kicsit eredeti és/vagy izgalmas történet kiemelt figyelmet érdemel a horror-rajongók oldaláról. Megtippelni sem tudom hány darab horrorfilmet láttam életem során, de az biztos, hogy ilyet egyet sem. Sőt, ehhez hasonlót sem. Mondjuk a szó klasszikus értelmében ez inkább egy nagyon erős, szürrealisztikus dráma némi horror elemmel, de talán ehhez a zsánerhez áll a legközelebb a témája miatt. Toby Jones szenzációs alakításában láthatjuk Gilderoy-t, a brit hangmérnököt, akit meginvitálnak egy olasz hangstúdióba. Nem nagyon sejti, hogy mire számíthat, de a Berberian Sound Studio termeiben egy tipikus, olasz horrorfilm hanganyagának rögzítése van folyamatban. Az már az első percekben kiderül, hogy ő alapvetően nem a téma szakértője, kreatív tehetségét jellemzően gyerekműsorokban hasznosította eddig. A film első fele egész egyszerűen remek, a boszorkányos sztoriról kapásból Argento munkái ugrottak be, de ami nagyon érdekes, hogy kizárólag hangot hallunk a készülő filmből. A színészeket látjuk, ahogy utólag rögzítik a hangokat, valamint a különböző speciális effektek hangjának rögzítését követhetjük nyomon. A konfliktusok különböző szálon bontakoznak ki, lassan azonban minden abba az irányba mutat, hogy ez a film sohasem készül el. Remek praktikákat láthatunk, hogy milyen hangokkal reprodukálják a stúdióban az ablakból kizuhanó test földet érését, a hajszálak kitépését vagy a megkéselést. Sajnos a film második fele már nem olyan jó, talán David Lynch munkáihoz tudnám leginkább hasonlítani, de a kevésbé jól sikerültekhez. Gondolom, ha megnézném még vagy tízszer biztosan átjönne a befejezés, de ehhez túl kevés az időm. Sokkal több rosszat nem akarok mondani róla, mert nem érdemli meg a darab, aki fogékony az ilyen jellegű alkotások iránt mindenképpen tegyen vele próbát, mert ilyet nem mindennap láthat az ember. Nem egy tucatdarab. 10/6

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-02-24 22:34:53 (4279)

We Are What We Are (2013) Nem tartom magam a remake-hullám ádáz ellenségének, sőt általában megadom az esélyt az újragondolt/újraforgatott daraboknak, de az eredeti mexikói alkotás 2010-ben készült, ami azért nem volt olyan régen, ráadásul finoman fogalmazva sem írta át a nagy XXI. századi horrorfilm-térképet. Azért nem állíthatom, hogy ez egy rossz sztori lenne, sőt egy igen erős atmoszférával rendelkező filmet rakott össze Jim Mickle (Stake Land, Mulberry St.), bár korábbi alkotásaihoz képest ez határozott visszalépés. A Parker család életébe nyerhetünk betekintést, akik tragikus hirtelenséggel kénytelenek feldolgozni az anya elvesztését. A halál körülményei erősen gyanúsak, de az is teljesen egyértelmű, hogy nagyobb titkokat is rejt a család élete. Rose és Iris veszik át édesanyjuk teendőit, de mivel a család egy ősi hagyománynak is hódol, ez jóval többet jelent a vasárnapi ebéd elkészítésénél. Frank Parker mindent megtesz a titkuk megóvása érdekében, de a dolgok szépen lassan kicsúsznak a kezei közül, ráadásul az extrém időjárás is ellene dolgozik. Ha eltekintünk a némileg felesleges jelzőtől, akkor egy szépen fényképezett, hangulatos filmet kapunk, ami az én ízlésemnek túlzottan lassú volt. A főszereplők egytől egyig jól alakítanak, igaz ehhez az erős drámai vonal és a karakterközpontú forgatókönyv is nagy teret ad. Azért az eredeti alkotás egy egészen más megközelítése a történetnek, ilyesformán azért van létjogosultsága az újragondolásnak. Aki kedveli a klasszikus rémsztorik modern interpretációját bátran rámozdulhat, nem fog csalódni! Jó. 10/6

© #Murphy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-02-15 20:37:31 (4278)

nekem spec bejött ez az okkultos-voodoos tematika. igaz, hogy a második évadot baromi nehéz túlszárnyalni, azért itt is bőven megmutatkozott a forgatókönyvírók kreativitása, és még ha a vége nem is lett annyira durva, mint amilyent elvártam volna, szerintem teljesen korrekt. [előzmény (4276)]

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-02-13 23:37:27 (4277)

Jug Face (2013) Nincs sok ellenvetésem a kis költségvetésű horrorfilmek ellen, egy jó ötlet szerintem pénz nélkül is megállja a helyét. Az alapsztori első blikkre sem volt nagy durranás, de néhány helyen kifejezetten jókat olvastam a filmről, úgyhogy úgy döntöttem nekifutok. Nem akarom lelőni a poént, de összességében úgy ment el mellettem a film, mintha nem is láttam volna. Az egyetlen előnye, hogy 80 perc alatt le is pörög az egész, így nem húzza sokáig az időnket. A történet középpontjában egy erdőben élő, a civilizációtól teljesen elszigetelt, vallásos közösség áll, akik teljes hitüket a falu középpontjában lévő kútba vetik. Ez a kút gyógyít, öl és emberáldozatot kíván, ha épp rosszul mennek a dolgok. Főhősnőnk Ada éppen csak férjhez megy, amikor őt dobja a gép, mint a soron következő áldozat. Szerencséjére az isteni kérés látomás formájában érkezik a helyi látnokhoz, aki történetesen teljesen bele van zúgva. Csalás hazugságot követ, mire veszett módon elkezdenek hullani az ártatlan emberek, mert a kút nem nézi jó szemmel Ada ármánykodásait. Eközben kiderül, hogy azért ő lett kiválasztva, mert nem érintetlenül ment férjhez, ráadásul gyereket vár a saját testvérétől. Ha valaki még követi a spanyol szappanoperákat megszégyenítő sztorit, akkor örömmel jelentem, hogy több váratlan fordulat nincs. Egyetlen erős aspektusa a filmnek a színészek teljesítménye, messze átlag felettit kapunk a szereplőktől, de sajnos csodát ők sem tudnak tenni. Őszintén szólva olyan veszettül azért nem volt rossz, bár kétségtelen, hogy életemben nem nézném újra. Vannak ennél jobb filmek is, nyugodt lelkiismerettel kihagyható. Passz. 10/4

© ate01 válasz erre | adatok | e-mail - 2014-02-11 22:37:23 (4276)

Nem tudom miért, mert már az első rész nagy csalódás volt, de végignéztem az American Horror Story 3. évadot. A Horror szó szinte teljesen indokolatlan, kivéve talán Delphine kínzásait. Az egész olyan mintha valami tini boszorkány sorozatot néztem volna. Szomorú, hogy ilyen irányba ment el a dolog

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-02-08 10:07:15 (4275)

Dark Touch (2013) Egy európai koprodukcióban készült horror, melynek középpontjában egy kislány és sötét múltja áll. Sajnos a szülők igencsak távol állnak a példás kategóriától, de azzal ők sem számolhattak, hogy ilyen hamar megfizetnek bűneikért. Niamh ezután átmenetileg a család közeli hozzátartozóihoz kerül, akik sajátjukként bánnak vele, de túl nagyok a lelki sebek, így szép lassan kezdik feladni a dolgot. Időközben az is világossá válik, hogy a törékeny kislány sokkal erősebb, mint amilyennek tűnik, valamint a rejtélyes balesetek megszaporodásával egyre egyértelműbb, hogy ezekhez bizony elég nagy köze van Niamh-nak. A tragédia látszólag elkerülhetetlen, de a Galin-család mindent megtesz a kislány megmentéséért. Hangulatos eurohorror, ami lassan bontakozik ki, de a kevésbé eredeti ötlet ellen kifejezetten élvezetes. Talán a legnagyobb hiba a főszereplő kislány kiválasztása volt, hiszen Missy Keating első szerepében talán egy kicsit nagyobb súlyt kapott a vállaira, mint amit kezelni bírt. Ezt leszámítva kifejezetten korrekt darabbal van dolgunk, ami ugyan nem váltja meg a világot, de egyszeri megtekintésre mindenképpen érdemes. Jó. 10/7

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-02-01 23:36:58 (4274)

You’re Next (2011) Adam Wingard (V/H/S, V/H/S II) filmje meglehetősen rögös utat járt be a mozibemutatóig, de tavaly nyár végén a Lionsgate felkarolta a darabot és azt hiszem, hogy nem is jogtalanul. Tipikusan az a film, amiről minél kevesebbet tudsz, annál jobb, de alapötlet szintjén az idei felhozatalban volt egy eléggé hasonszőrű alkotás (No One Lives, 2012). Azt nem tudtam mire vélni, hogy sok helyen (IMDb-t beleértve) valamiért horrorvígjátékként van feltüntetve, mert őszintén szólva én nagyon kevés helyen találtam viccesnek ezt az alkotást. A Davison-család a szülők házassági évfordulója kapcsán összegyűlik a vidéki házukban, ahol nem várt fordulatot vesznek az események. A négy gyermek (3 fiú, 1 lány) családi kapcsolata meglehetősen komplex, de az biztos, hogy a szülőknek van mit a tejbe aprítani. Viszonylag lassan építkezik a film, de az már az első perctől egyértelmű, hogy nincs minden rendben a testvérek között, a konfliktus pedig hamarosan tragédiába torkollik. Természetesen innen kezdődik a film legjobb része, mivel sajnos színészi fronton meglehetősen gyenge a felhozatal, így azt várjuk nagy érdeklődéssel, hogy ki/mikor/hogyan halálozik el a maszkos őrültek által. Mondjuk mit várhat az ember a színészektől egyáltalán, ha még Ti West is bekerült közéjük? Egyedül a főhőst megformáló Sharni Vinson (Bait) alakításával voltam elégedett, de szerencsére ettől a faktortól eltekintve a film remekül el van találva. Minden benne van, amit egy klasszikus slasher-től elvár az ember, ugyanakkor pont annyira van megcsavarva a történet, hogy kellően friss legyen. Összességében nagy kár lenne kihagyni, mivel tele van meglepetésekkel és remek gore jelenetekkel, ráadásul sokat segíthet a túlélésben hasonló szituáció esetén. Ugyan a spanyolviaszt nem találták fel, de még így is 2013 egyik legjobb horrorjáról van szó. Ütős. 10/8

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2014-01-19 17:52:30 (4273)

Insidious - Chapter II (2013) Azt hiszem nem túl erős kijelentés, hogy 2013 horror szempontból James Wan éve volt. Mindkét rendezése (The Conjuring, Insidious – Chapter II) igazi kasszasiker lett, közel 500 milliót kaszált a mozipénztáraknál, miközben a gyártási költségek 25 milliónál megálltak. Természetesen nem csak bevétel szempontjából alakultak jól a dolgai, szerencsére minőségileg sem adott alább a maláj direktor, ami további bizakodásra adhat okot későbbi munkái kapcsán. A film nagyon erősen kapcsolódik az első részhez, így azt javaslom mindenkinek, hogy azzal kezdjen, mivel a korábbi epizód történéseinek ismerete nélkül igen könnyen elveszíthetjük a fonalat. Ez némileg megkérdőjelezi a magyar forgalmazó azon döntését, hogy ez a film nálunk a mozikban startolt, míg az első rész semmilyen formátumban sem jelent meg itthon. No mindegy, ne húzzuk a szánkat, legalább jó horrorokat is lehet látni a mozikban. Megpróbálok minden spoilert kerülni, de nem ígérem, hogy nem fedek fel néhány titkot, mivel mindkét film tele van csavarokkal és meglepetésekkel. A Lambert-család látszólag megkönnyebbülhet, mivel kisfiúk visszatért hozzájuk, ugyanakkor a szeánszot nem élte mindenki túl. Visszaköltöznek Josh gyerekkori házába, ahol azonban újra rejtélyes események sora kezdődik. Renai egyre nyugtalanabb, amin a férje ellen folyamatban lévő rendőrségi nyomozás sem könnyít. Szépen felpörögnek az események, a több szálon vezetett nyomozás szereplői pedig szinte mind ismerősek lehetnek a visszatérő nézőknek. Az viszonylag egyértelmű az elejétől kezdve, hogy a férj körül nem stimmel valami, de azt hiszem a végkifejletet csak nagyon kevesen látják előre. Már az első rész is egy nagyon jól sikerült, de nálam ez az epizód még egy lapáttal rátett az előzőre. Remekül vannak összefűzve a történések, ráadásul itt a végső megfejtést sikerült jobban megoldaniuk, mint korábban. A színészek hozzák, amit kell, a fényképezés és a zene pedig mind-mind elsőosztályúak. Őszintén szólva nem csodálkozom, hogy ezután a két horrorfilm után más stílusban próbál meg maradandót alkotni Wan (Fast & Furious VII), mivel ebben a műfajban elérte a zenitet. Erősen ajánlott darab a stílus szerelmeseinek, de érdemes az elsővel kezdeni. Remek. 10/8

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-12-28 10:39:24 (4272)

American Mary (2012) A történet Mary Mason sebészhallgató életét mutatja be, aki habár nagyon tehetséges, folyamatos anyagi gondokkal küzd. Végső elkeseredésében elmegy egy night club meghallgatására, de az interjú nem várt fordulatot vesz. Ezután rájön, hogy sokkal hasznosabb módon is kereshet pénzt, mint a vetkőzés, de egy hatalmas trauma hatására hátat fordít orvosi elképzeléseinek. A Soska-ikrek ezúttal is kellően beteg sztorit dobtak össze, ami néhány pillanatra egy átlagos torture porn darabra emlékeztet, de ennél azért összetettebb a kép. Katharine Isabelle alakítja a főszerepet, aki nagy magabiztossággal mozog a terepen köszönhetően meglehetősen extenzív horror múltjának (Ginger Snaps trilógia, Freddy vs. Jason, stb). A film viszonylag vérszegény, legalábbis a történet jóval véresebb kivitelezést is lehetővé tenne, de azért kár lenne letagadni, hogy van benne eredetiség. Ha egy szóval kellene összefoglalnom a filmet, akkor a bizarr lenne a legnyerőbb kifejezés. Őszintén szólva tőlem az ilyen jellegű alkotások elég távol állnak, de még így is bőven találtam benne érdekességet, szóval egy próbát mindenképpen megér. Bizarr. 10/6

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-12-28 10:38:58 (4271)

Open Grave (2013) Gonzalo López-Gallego előző rendezése (Apollo 18) nem sikerült túlzottan maradandóra, de idei alkotásával határozottan emelte a tétet. A teljes egészében Magyarországon forgatott (Bakony) misztikus horror/thriller szépen felkúszott a 2013-es top 10-es listámra, a roppant feszült és remekül felépített történet gyakorlatilag végig székhez szegezi a nézőt. Főhősünk (Sharlto Copley – District 9, Elysium) egy hullákkal teli gödörben tér magához az erdő közepén, némi segítséggel kimászik és eléri a közelben lévő házat. Ott csatlakozik öt idegenhez, akik szintén nem emlékeznek semmire. A film azt mutatja be, ahogy a kis csoport végigjárja emlékeik útját, felfedezik a környéket, illetve a házat és megpróbálnak rájönni, hogy mi köti össze őket és vajon mit keresnek a vadon közepén. A rejtélyes sztori lépésről lépésre bontakozik ki, ehhez nagyon jó színészi alakításokat is kapunk, így végig remekül szórakozunk. Nem szeretnék egyetlen poént sem lelőni, de az biztos, hogy mindenképpen érdemes próbát tenni vele. Aki kedveli a lassan kibontakozó, végig bizonytalanságban tartó darabokat, biztosan imádni fogja. Talán egy kicsit hosszabb, mint ami indokolt lenne, de egy pillanatra sem unalmas, így hamar elszáguld az a száz perc. Szuper. 10/8

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-12-28 10:38:23 (4270)

Going to Pieces - The Rise and Fall of the Slasher Film (2006) Másfél órás dokumentumfilm a horror egyik legfontosabb szubzsáneréről, a slasher filmekről. Elég könnyű felismerni ezeket az alkotásokat, mivel sokan haláloznak el benne valamilyen éles eszköz által (pl. kés, balta, láncfűrész, olló, stb), a lényeg pedig a minél véresebb és explicitebb módon ábrázolt erőszak. Természetesen az sem árt, ha akad egy rejtélyes pszichopata, aki kergeti a lenge öltözetű lányokat, mielőtt végez velük. A történeti áttekintés 1960-ból indul, ekkor született a műfaj két alaptétele. Míg Hitchcock Psycho-ja tovább emelte az ázsióját és világsiker lett, addig Michael Powell Peeping Tom-ja gyakorlatilag tönkre vágta a rendező karrierjét. A film ezután John Carpenter Halloween-jét (1978) méltatja, bár szerintem a kanadai Black Christmas (1974) is érdemelt volna néhány percet. Az aranykor a ’80-as évek elejére tehető, amikor gyakorlatilag évente több slasher alkotás lett kasszasiker az USA-ban. Az összes ünnep és speciális alkalom ki lett használva, egészen a Silent Night, Deadly Night (1984) bemutatójáig tűrték is az amerikai szülők, de akkor kiborult a bili. A karácsony intézményét már nem hagyták megcsúfolni, így ezután már leginkább csak folytatásokat láthattak a nézők. A rétestésztává váló szériák (Péntek 13, Halloween, Rémálom az Elm Utcában, stb) minősége egyre gyengébb lett, így fokozatosan fogyott az érdeklődés a műfaj iránt. A slasher egészen a 90’-es évek közepéig parkolópályára került, amikor is elkészült a Sikoly, ami új impulzust adott az alkotóknak. A történelmi áttekintés azért lehetne részletesebb is a filmben, talán a legnagyobb hiba az, hogy szinte kizárólag csak amerikai filmekre koncentrálnak, pedig pl. az olasz giallo jóval több időt érdemelt volna. Ugyanakkor jó sokan megszólalnak a filmben, rendezők (John Carpenter, Wes Craven, Sean S. Cunningham, Rob Zombie, stb), maszkmesterek (Greg Nicotero, Tom Savini) és színészek, így jó néhány érdekes történetet hallhat az ember. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan darab, de mivel nincs túlkínálat az ilyen jellegű alkotásokból, így azért egyszer érdemes megnézni. OK. 10/6

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-12-06 12:13:41 (4269)

The Walking Dead - 3. évad (2013) Folytatódik minden idők egyik legnépszerűbb horror-sorozata, a remek nézettségnek köszönhetően a poszt-apokaliptikus zombi széria 5. évada is bejelentésre került már. Egy kis lemaradással ugyan, de a napokban sikerült befejeznünk a 3. évadot, ami nálam eddig a leggyengébb eresztés volt. Lehet, hogy túl sokat vártam, mindenesetre a felütés bizakodásra adott okot. Rick kezébe vette a gyeplőt, véget vetett a demokráciának és a túlélők sikeresen belakták egy börtön szárnyát. A honfoglalás azonban komoly veszteségekkel járt, aminek következményeként kedvenc seriffünk óriási lelki válságon ment keresztül. Mindeközben kiderűlt, hogy van még máshol is remény, egy Woodbury nevű helyen jónéhány túlélő próbálta megalapozni az új, civilizált élet alapjait. A két cselekményszál ügyesen egymásra talált és egyre világosabbá vált, hogy Woodbury vezetője, a Kormányzó, gyakrolatilag pszichopata. Eddig még nagyjából rendben is mentek a dolgok, de a kétpólusú konfliktusból sajnos nem sok igazán érdekes részt hoztak össze a készítők. Továbbra is nagyon erősen koncentráltak a drámai vonalra, ami persze rendben van, hiszen pont ettől sikeres a sorozat, de sokkal több izgalomra lett volna szükség. Ha reálisak akarunk lenni, akkor a Kormányzót úgy egy tucatszor likvidálhatták volna, de a két tábor között ingázó szereplők sem javítottak sokat a helyzeten. Természetesen ezúttal is elbúcsúzhattunk néhány stabil és új szereplőtől, de olyan állleesősen váratlan haláleset nem történt. Félreértés ne essék, összességében még így is bőven átlag feletti a végeredmény, de az előzmények és a trailer tükrében én azért jobbra számítottam. A 16 epizódot kicsit soknak éreztem a cselekmények tükrében, talán jobb lett volna, ha maradnak a 13 rész mellett. Majd meglátjuk mit hoz a következő évad, a fele már le is ment a tv-ben. Még így is jó. 10/7

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-12-04 10:41:01 (4268)

Cockneys vs Zombies (2012) Mi lenne, ha fognánk a Blöfföt és a Haláli Hullák Hajnalát, majd megpróbálnánk egy filmet csinálni belőlük? Matthias Hoene tovább lépett a gondolati síkról és meg is tette, szerencsénkre egy roppant szórakoztató stílus-egyveleg lett belőle. Persze az alapötlet egyszerűsége elég sok csapdát rejt magában, de azt hiszem a végeredményben tükrében nyugodtan kijelenthető, hogy ezek nagyrészét sikerült elkerülnie. A sztori egy londoni lakópark építkezésén kezdődik, ahol két munkás arany reményében behatol egy frissen megtalált középkori kriptába. A bentlakók ezt rossz néven veszik, ezzel kezdetét is veszi Kelet-London legcsúnyább zombijárványa. Ezután két síkon halad a történet, az egyik helyszín egy nyugdíjas-otthon, ami napokon belül le lesz dózerolva az épülő lakópark miatt, a másik pedig Terry és Andy, valamint egy szenzációsan kivitelezett bankrablás. Természetesen a szálak szorosan összefüggnek, hiszen a testvérek nagyapja a nyugdíjas-otthon lakója, a zsákmányt pedig teljes egészében jótékony célra fordítanák a srácok. A tavalyi Juan of the Dead után egy újabb roppant szórakoztató zombis horror-vígjáték, ami tele van jópofa karakterekkel, oltári poénokkal és kellő mennyiségű vérengzéssel. Mindezt ékes brit akcentussal megspékelve. Sok rosszat nem tudok elmondani a filmről, talán néha kicsit statikus és az önismétlés csapdájába esik, de szerencsére nem túl zavaróak ezek a kis hibák. Mindenképpen megtekintésre érdemes darab, főleg egy ilyen horror szempontból viszonylag gyenge évben mint az idei. Frankó. 10/8

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-27 16:18:41 (4267)

Europa Report (2013) Újabb found footage jellegű alkotás, ami ezúttal az űrben játszódik. A téma alapján talán az Apollo 18 (2011) áll hozzá a legközelebb az utóbbi évekből, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Mars helyett ezúttal a Jupiter egyik holdján próbálnak szerencsét főhőseink. Bevallom őszintén a tört idősíknak ezúttal nem láttam sok értelmét, bár azért volt benne egy kis trükk, de szerintem a lineáris történetvezetés jobban passzolt volna a darabhoz. Az alaptörténet egy magánforrásból finanszírozott űrkutatási programot mutat be, ahol hat tudós/asztronauta a Jupiter negyedik holdjának (Europa) inváziójára készül, mivel a műholdas felvételek és felszíni adatok alapján víz van a vastag jégmező alatt. Ahol pedig víz van, ott az élethez szükséges alap is rendelkezésre áll, így kezdetleges életformák begyűjtésére készülnek. Az utazás meglehetősen hosszú, nagyjából öt évük menne rá a kirándulásra, de ahogy az előre sejthető is, nem biztos, hogy mindenkinek retúr-jegyre van szüksége. A klausztrofóbia érzése remekül van ábrázolva, ráadásul az út korai szakaszában elveszített társ hiánya is egyre jobban rájuk telepszik, de a sikeres landolás újra meghozza a kedvüket a kutatáshoz. Ahogy az azonban lenni szokott az ilyen filmekben, főhőseink sem tudják elkerülni a félelmetes felfedezést, mi szerint nem vagyunk egyedül az univerzumban. A film sokkal közelebb áll a sci-fi műfajához, mint a horrorhoz, szóval azért én több izgalomra számítottam. Ahogy az Apollo 18 esetében, ezúttal is rengeteg ékes terminológia díszíti a párbeszédeket, szóval erre nem árt lélekben felkészülni. Összességében rendben van a film, lehetne kicsi félelmetesebb, de műfaján belül egy korrekt alkotás, amit kicsit több pénzzel még jobbá is lehetett volna pofozni. OK. 10/6

© #Murphy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-19 20:28:47 (4266)

végre megnéztem a The Purge-t. egy igazán klassz utópisztikus ötletből sikerült egy közepes szart összehozni, tele logikai buktatókkal meg a szereplők indokolatlanul WTF-megmozdulásaival. kár érte 10/6

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-14 15:53:50 (4265)

Pokoli egyezség (Dead in Tombstone, 2013) Mi jó sülhet ki abból, ha Mickey Rourke Lucifer, míg Danny Trejo vadnyugati bandita? A költőinek szánt kérdésre adott egyértelmű válasz az, hogy semmi. Azonban néha győz a kíváncsiság a józan ész felett, érdemes saját szemünkkel is megbizonyosodni arról, hogy a hosszú évek során kialakult előszűrők miért is működnek olyan jól. Az alapsztorit egy szombat délelőtt összedobom, de nyilván nem is ezért nézi az ember az ilyen jellegű alkotásokat. Én személy szerint arra lennék kíváncsi, ahogy Machete bestiális módon legyilkolja az őt eláruló cimboráit, miután visszatér a pokolból. Nos ez csak részben valósul meg, mivel utána is pisztollyal lövi az ellent, ami amúgy westernként működhetne, de nem ezért néz az ember horrornak beharangozott filmet. Sok horror itt nincs, az egyetlen pokoli a filmben Danny Trejo magyar hangja. Amúgy pedig egy átlag alatt prezentált és eljátszott, tucat westernt láthatunk, ami mentes minden maradandó pillanattól. Mondjuk Mickey Rourke egész jó a pokol koronázatlan királyaként, de abban a pár percben nem tudja megváltani a világot. Azért a fejem nem vertem a falba, szóval végig lehet nézni, speciel az Asylum-os hányásoknál dimenziókkal jobb, de jó szívvel én ezt senkinek sem tudnám ajánlani. Rossz. 10/3

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-14 15:53:42 (4264)

Chucky átka (Curse of Chucky, 2013) Minden játékbabák legcifrábban káromkodója visszatért, úgyhogy némi kimaradás után újra felkaptam a fonalat Chucky-ügyben. Még jó rég volt, hogy láttam a sorszámozott epizódokat és tisztán emlékszem rá, hogy kölyökkoromban kifejezettem féltem tőle. Az első részt rezzenéstelen arccal nevezném klasszikusnak, de a többinél azért rezegne a léc. Nekem ez a menyasszony és gyerek dolog kimaradt, de nem érzem nagy hiányát, úgyhogy két rész után újra esélyt adtam Don Mancini őrült agyszüleményének. A születése óta kerekesszékben élő Nica együtt él édesanyjával, aki szemmel láthatólag nem örvend éppen túl jó kedélyállapotnak. Egy nap ismeretlen csomag érkezik, a tartalma pedig kedvenc késsel rohangáló babánk, Chucky. Nem kell sokat várni az első tragédiára, a temetés kapcsán pedig további hullajelöltek érkeznek a házba, köztük Alice, aki tökéletes célpont Chucky terveihez. Ahogy látszik is a rövid leírásból a történet alapvetően visszatérés a gyökerekhez, ennél fogva a vígjáték elemek nincsenek annyira bőlére eresztve. Ráadásul valamennyire prequel-ről is beszélhetünk, hiszen flashback formájában időben visszamegyünk az első rész elé. Sok elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban, nagyjából azt kapja a néző, amire számíthat, ha egy játékbabába egy sorozatgyilkos szelleme költözik. Chucky-fanatikusoknak mindenképpen ajánlott, de másoknak csak óvatosan, mivel ő viszi a hátán a filmet. A stáblista utáni jelenet miatt adok egy plusz pontot, mert az nagyon frankó volt. Chucky visszatért. 10/5+1

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-08 09:34:25 (4263)

I Spit In Your Grave II (2013) Azért az nagy általánosságban kijelenthető, hogy még ha a remake jól is sikerül, annak a folytatása túl sok bizakodásra nem adhat okot. Az 1978-as botrányfilm újrája 2010-ben készült el és őszintén szólva szerintem erősebbre sikeredett, mint az eredeti. Direkt nem használom a tetszik kifejezést, mivel az alaptémából kiindulva erősen kétlem, hogy ez bárkinek is igazán tetszhetne. A folytatás egy teljesen más történetet mutat be, Katie megpróbálna betörni a modellvilágba, ehhez azonban szüksége lenne egy frankó portfólióra. Pincérnőként dolgozva nincs sok pénze erre, de talál egy hirdetést, ami profi fotókat ígér ingyen és bérmentve. Rászánja magát és jelentkezik, azonban a fotózás nem úgy alakul, ahogy szeretne. Próbálja elfelejteni a dolgot, de arra nem számít, hogy élete egyik legrosszabb döntését hozta, amikor feltárcsázta a számot. A film nagyon kellemetlen látnivaló, le a kalappal Jemma Dallender előtt, aki aztán tényleg szó szerint bevállalt mindent. Emlékeim szerint az előző rész írónője megközelítőleg sem szenvedett ennyit, bár nyilván mindkét esetben borzasztó nagy traumák sorozatáról van szó. A csodával határos menekülés után azonban elesett főhősünk beindul és hozzá képest MacGyver egy amatőr hobbibarkácsoló. A bosszú vonal végig okosan van felépítve, Katie folyamatos reflektál a korábban történtekre, ami tovább emeli az amúgy is realisztikusan ábrázolt erőszakot. Durva halálnemek következnek és abban biztos vagyok nincs olyan férfi a földön, aki ne könnyekkel a szemében nézné az utolsó jeleneteket. Mondjuk nálam a vágatlan változat landolt a lejátszóban, de nem hiszem, hogy a rated verzió könnyedebb szórakozást nyújtana. Nem lesz a kedvenc filmem, de exploitation-rajongóknak ajánlott, újrafilm folytatásához mérten igen erős darab. Kőkemény. 10/7

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-04 17:39:58 (4262)

Antiviral (2012) Nagy teher nyomja Brandon Cronenberg vállát, főleg ha horrorfilmet ír és rendez. Édesapja (David Cronenberg) öröksége ebben a műfajban megkérdőjelezhetetlen, apuka korai munkái (Shivers, Rabid, The Brood, Scanners, Videodrome, The Dead Zone, The Fly) szerintem minden jóérzéssel rendelkező horror-rajongó gyűjteményében benne vannak. Ezen filmek megtekintése után új értelmet nyer a bizarr és a groteszk fogalma, a testi deformitás és az emberek állatias ösztöneinek ábrázolásának koronázatlan királya a kanadai író és rendező. Ezután viszonylag egyértelműnek tűnhet, hogy Brandon is hasonló stílusban nyomul és alapvetően nem is teszi rosszul, bár még jócskán van hova fejlődnie. Az alapsztori egy olyan utopisztikus világot vázol fel, ahol a celebek körül forog minden, a hétköznapi emberek mindent megtesznek azért, hogy minél jobban azonosulhassanak a hírességekkel. A nagy kozmetikai cégek óriási versenyben állnak egymással, főhősünk (Syd March) pedig nem játszik éppen tisztán. A cégek kínálata némileg eltér a szoksástól, ők ugyanis a celebek különböző betegségeit/vírusait (pl.: nátha, herpesz, stb) árulják természetesen genetikailag módosított szerzői jogok védelme mellett. A kettős ügynökség egy darabig kifizetődő, de aztán az egyik modell rejtélyes körülmények között elhalálozik, Syd pedig szintén magában hordozza a vírust. Ahogy látszik is az alapötlet kellően bizarr, a fényképezés steril, a hangulat pedig erősen depresszív. Gyakorlatilag semmilyen pozitív impulzus nem ér minket ebben az új világban, ami azért közel 2 órán keresztül elég húzós. A film óriási negativuma azonban az, hogy borzasztóan unalmas és vontatott, legalábbis én keményen megszenvedtem vele, főleg az utolsó harmadban. Érezni a potenciált, de azért nálam ez még messze van az igazán jótól. Annak azért örülök, hogy talán hamarosan lesz egy új/régi Cronenberg, aki újra lesokkol majd, szóval Long live the new flesh! Kezdésnek elmegy. 10/5

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-04 00:42:15 (4261)

V/H/S II (2013) Én nem népesítem az első rész rajongóinak népes táborát, de mivel maga az antológia alapötlet és a kivitelezés tematikája remek, úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a folytatásnak. A kerettörténet ezúttal még gyengébb lábakon áll, ez a magánnyomozós sztori nekem egyáltalán nem jött be, mondjuk a múltkori betörős sem volt egy nagy durranás, de nem is ez a lényeg. A legfontosabb az, hogy összességében határozott minőségi javulás érezhető az antológia szegmenseiben. Gyakorlatilag nincs benne nagyon rossz vagy értékelhetetlen darab, bár azért az ufós utolsó rész a kutyára szerelt kamerával eléggé határeset. Az egyértelműen jót tett az összképnek, hogy rövidebb lett a film, így egy történettel kevesebb van, de legalább kevesebb a töltelék. Szóval van itt nekünk egy új szem-implantátumot kipróbáló csóka, aki nem számol a kevésbé kívánatos mellékhatásokkal, illetve egy szuicid hajlamokkal megáldott zombi downhill-es fejkamerával. Mindkét sztoriban van eredetiség és korrekt módon vannak összerakva, szóval panaszra semmi okunk. Ami viszont óriásira sikeredett az a Safe Haven, ami gyakorlatilag hibátlan. Gareth Huw Evans neve a The Raid kapcsán lehet ismerős, de amit itt összerakott az gyakorlatilag maga a megtestesült rémálom. Oknyomozó riporterekből álló csoport megpróbál egy gyanús indonéz vallási szektát feltérképezni, de az időzítés borzasztóan rossz és a dolgok egészen hihetetlen fordulatot vesznek. Brutális jeleneteknek lehetünk szemtanúi, végre valami kellően friss darab a távol-keletről. Szóval azért érezhető az előrelépés, kifejezetten kellemes darab lett a V/H/S II és ha sikerül még javítani rajta, akkor a harmadik rész már egészen emlékezetes is lehet. Érdemes. 10/7

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-11-01 15:26:29 (4260)

Halálhegy - A Gyatlov-rejtély (The Dyatlov Pass Incident, 2013) Úgy veszem észre, hogy mostanában egyre kevesebb kézikamerás horror készül, amit személy szerint én bánok. Kedvelem az áldokumentarista stílust, persze bőven vannak gyengébb darabok, de azért akadnak kincsek is szerencsére. Ezúttal Renny Harlin (Die Hard II, Ford Fairlane kalandjai, Cliffhanger) vezényelt le egy laza ujjgyakorlatot, ami inkább misztikus thriller, mintsem horror. A film valós eseményeken alapul, a konspiráció-teóriák kedvelőinek egyik favoritja a Gyatlov-rejtély. 1959-ben 9 hegymászó halt meg rejtélyes körülmények között az Ural-hegységben. Természetesen rengeteg elmélet született, hogy mi történhetett valójában és a film jónéhányat meg is próbál lefedni ezekből. Nem célom lelőni a történet fő csattanóját, de annyi biztos, hogy kevesen okoskodják ki előre a végkifejletet. Természetesen a nagyszerű ötlet amerikai egyetemisták fejéből pattan ki, hogy mi lenne, ha a valós helyszíneket bejárva megpróbálnának fényt deríteni a titokra. Ambíciózus csoportvezető és arrogáns túravezető akad, de persze senki sincs, aki kicsit konyítana az orosz nyelvhez, vagy ismerné a terepet. Lassan épül fel a darab, elég sok teret hagynak a szereplők jellemének kibontakozásához, de sajnos ettől ők nem lesznek érdekesebbek. Azért a hegyen már felpörögnek a dolgok és nem kell sokat várni arra, hogy egymás ellen forduljanak egyetemista barátaink. A sokat markol keveset fog kifejezés abszolút találó a filmre, de azért összességében megtekintésre érdemes. Sok izgalom nincs benne, de aki kedveli az érdekesebbek sztorikat az tehet vele egy próbát. A könnyedebb szórakozás kedvelőinek ajánlom, mert tényleg mentes szinte minden horror elemtől. OK. 10/6

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-10-22 11:40:32 (4259)

House At The End Of The Street (2012) Egy jól eltalált trailer vitt rá, hogy előbányásszam ezt a jó néhány hónapja eltemetett DVD-t, így utólag azt kívánom bárcsak ne tettem volna. Anyuka és tinédzser lánya éppen új otthont keres magának, mi sem tűnik jobb ötletnek, mint beköltözni egy olyan ház szomszédságába, ahol a kislány kalapáccsal legyilkolta szüleit. Nem baj, olcsó és amúgy sem lakik ott senki, úgyhogy minden okés. Persze hamar kiderül, hogy a fiú visszaköltözött a kétes hírű házba és mi sem természetesebb, mint hogy ő a legjobb fej a környékén. Az teljesen egyértelmű, hogy Ryan ránézésre is minimum pszichopata, de Elissa érzelmeit ez nem befolyásolja, sőt még anyja intő szavaira sem figyel oda. A történet ezután több olyan fordulatot vesz, ami simán megjósolható és ráadásul mindezt olyan lassúsággal teszi, hogy addigra nagyjából már nem is érdekel senkit. A trailer baromi nagy átverés volt, mivel teljesen más típusú filmet sugallt, mint amilyen valójában, de annyi baj legyen. Szerencsére azért a főszereplők (Jennifer Lawrence, Elisabeth Shue) hozzák a tőlük elvárható minőséget, összességében azonban nem kapunk mást, csak egy tök átlagos thrillert, ami ráadásul indokolatlanul hosszú is. Butaság, hogy a film legvégén bemutatott vonalat nem használták ki jobban, mivel akkor sokkal különlegesebb lehetett volna a sztori, bár nyilván olyat is láttunk már. Nagyot nem sérül, aki belevág a film megnézésésben, de 100 szabad perccel sokkal jobb dolgokat is lehet kezdeni. Unalmas. 10/5

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-10-15 20:00:12 (4258)

No One Lives (2013) Aki napjainkban igazán maradandót akar alkotni a slasher műfaján belül, annak fel kell kötnie a gatyáját. A tapasztalt horror-rajongók gyakorlatilag láttak már mindent, ami vásznon ábrázolható, úgyhogy azért nem árt egy eredeti ötlet, ha nem tucatfilmet akarsz készíteni. Ryuhei Kitamura (Midnight Meat Train, Versus) neve azért ismerősen cseng a szakavatott fülekben, így érdeklődve vártam, hogy a japán rendező mire jut ezzel a tök átlagosnak induló történettel. Úgy alakult, hogy két napon belül másodszor is jutott egy WWE szupersztár a kiválasztott filmembe, bár Brotus Clay nem igazán kapott nagy teret színészi tehetségének kibontakoztatásához. Ami persze nem is baj, hiszen profi pankrátor lévén inkább ijesztőnek kell lennie, az pedig gyárilag rendben van. A mérsékelten boldognak tűnő fiatal pár épp szeli át Amerikát, amikor egy semmi közepén lévő étteremben beléjük köt egy helyi vagány csávó. Ekkor még ép bőrrel távoznak, de pár kilométerrel odébb már nincs ilyen szerencséjük. Mondanom sem kell a sztori eddig rettenetesen eredetinek tűnik. A helyi banda rablásnak szánt akciója azonban nem várt fordulatot vesz, és ezután aztán már semmiben sem lehet biztos a néző. Nem szeretném lelőni a legnagyobb poénokat, de bátran állíthatom, hogy a stílus szerelmeseinek mindenképpen ajánlott darabról van szó. Nem váltja meg a műfajt, de pont annyi csavar van benne, amitől szórakoztatóvá válik. Ugyan a kis költségvetés végig érezteti hatását, de azért az explicit vérengzésnek nagy teret engedtek az alkotók, és Luke Evans kőkemény. Abszolút kellemes meglepetés volt a No One Lives a mostani horrorfilmes felhozatalban, másfél órát simán megért. Ajánlott. 10/7

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-10-09 16:26:28 (4257)

A bűn éjszakája (The Purge, 2013) Ez a film tipikus példája annak, hogy néha az egyszerű ötletekben rejlik a nagyszerűség. Azt gondolom, hogy nincs olyan ember a földön, akinek legalább egyszer ne jutott volna már eszébe, hogy mi lenne, ha bármilyen erőszakos bűncselekményt elkövethetne következmény nélkül. Nos ebben a nem túl távoli jövőben játszódó szép, új világban mindenkinek állampolgári joga, hogy az új államalapítók által kiválasztott éjszakán bármit megtehessen, amit akar. Mivel az ember eredendően erőszakos lény, ezen az éjszakán egyféle terápiás jelleggel mindenki levezetheti a feszültséget, majd utána minden megy tovább a maga tökéletes útján. A tőzsde szárnyal, a gazdasági konjunktúra mellett gyakorlatilag nincs munkanélküliség és a közbiztonság is sokkal jobb, mindez persze a Megtisztulásnak köszönhetően. Történetünk főszereplői a Sandin család, akiknek van mit a tejbe aprítani, így szuperbiztonságos házukban próbálják kibekkelni azt a 12 órát, amialatt bármi megtörténhet. Természetesen ez így nem lenne túl izgalmas, úgyhogy több váratlan esemény hatására roppant nehéz döntéseket kell meghozniuk az éjszaka folyamán. Sajnos az alapötlet nagyszerűsége még nem garancia a sikerre, esetünkben a film sajnos szinte minden fronton elhasal. A legnagyobb hiba talán az, hogy a rengeteg irracionális cselekedet miatt nagyon nehezen tudunk bárkivel is azonosulni. A bénán és hiányosan megírt dialógusok sem könnyítik meg a dolgunkat, bár az alapkonfliktus morális vetülete nyilván evidens. A lakásba betörni igyekvő csürhére a legjobb kifejezés talán a gagyi lenne, igazából semmiféle félelmet nem tudtak kiváltani belőlem, ráadásul néhány jobb jelenet után már ki is írták magukat a sztoriból. Ethan Hawke és Lena Headey finoman szólva sem brillírozik a főszerepekben, de a többieket még így is simán lejátszák a vászonról. Őszintén sajnálom a dolgot, mert szerintem ennél sokkal több potenciál lett volna ebben a történetben, de azért nagy kárt sem okoztak az alkotók, egyszeri szórakozásra megfelel. Mivel a film elég jól szerepelt a kasszáknál (közel 90 millió dolláros bevétel 3 milliós büdzsével szemben) már készül a következő rész, így reméljük a készítők majd kiköszörülik a csorbát. Nézhető. 10/5

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-09-28 13:39:56 (4256)

Démonok Között (The Conjuring, 2013) A 2000-es évek elején több olyan fiatal rendező is felbukkant, akiktől a horror-rajongók azt várták, hogy idővel egy lapon emlegethetőek lesznek majd a műfaj nagymestereivel. Az előző évtized egyik legjobb horrorfilmje vitathatatlanul a Fűrész volt, amit ugyan felemás folytatások követtek, de egyértelműen kijelenthető volt, hogy a maláj származású James Wan munkásságát érdemes figyelemmel követni. Én is így tettem és nagy örömmel konstatáltam, hogy a direktor szépen haladt tovább az úton (Dead Silence, Insidious), képes volt eredetiséget vinni a műfajba, de végig megmaradt a klasszikus formulák mellett. Aztán elérkezett 2013 júliusa, amikor a 20 millió dollárból készült The Conjuring a mozikba került a tengerentúlon és eztán már nemcsak a műfaj elvakult rajongói gondolták azt, hogy ez a srác tud rendezni. A klasszikus kísértetházas sztori közel 300 millió dolláros összbevételnél tart és James Wan fogja rendezni a következő Halálos Iramban filmet. Szerencsére minden évben van néhány olyan horrorfilm, ami megéri a várakozást, amiért érdemes figyelemmel kísérni az új darabokat, és biztosan kijelenthető, hogy ez a darab ott lesz mindenki toplistáján év végén. A sztori ezúttal megtörtént eseményeken alapul, Ed és Lorraine Warren paranormális nyomozók, akik a ’70-es évek elején életük egyik legnagyobb kihívásával néznek szembe a Perron család újonnan vásárolt házában. Roger és Carolyn Perron öt lányával együtt hamar észreveszi, hogy valami nagyon nem stimmel új lakhelyükkel és az akkor már nagy ismertségnek örvendő Warren házaspár segítségét kéri. Összességében elmondható, hogy semmi különleges nincs a történetben, semmi olyat nem láthatunk, amit még ne láttunk volna, de mégis olyan kompakt módon prezentálja ezt James Wan, hogy le a kalappal előtte. A történetvezetés, a feszültség felépítése, az atmoszféra, a fényképezés és a színészek is tökéletesek, ráadásul félelmetes jeleneteknek sincs híján a film. Talán a filmzene elbírt volna még néhány maradandóbb momentumot, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. Erősen ajánlott darab a műfaj szerelmeseinek, sokkal jobbat idén biztosan nem fognak látni. Remek. 10/9

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-09-09 12:16:56 (4255)

Maniac (2012) Habár nem tartom magam annyira öregnek azért néha azon kapom magam, hogy én is idült nosztalgiával gondolok vissza a ’80-90-es években készült horrorfilmekre. Nyilván egy újszülöttnek minden vicc új alapon az akkoriban látott filmek roppant nagy hatást gyakoroltak rám, de nem árt tisztázni, hogy mai szemmel nézve ezeknek a filmek a döntő többsége nem állta ki az idő próbáját. Persze szórhatjuk a klasszikus jelzőt, de attól egy film nálam nem lesz klasszikus, hogy régen készült. Az utóbbi pár mondat fogalmazódott meg a fejemben, amikor úgy döntöttem, hogy újra előveszem William Lustig 1980-ban készült Maniac c. darabját, mivel hevenyészett emlékeim voltak csak róla. Bevallom őszintén sosem rajongtam túlzottan ezért a filmért, még Tom Savini maszkjai sem mentik meg és véleményem szerint ez a horror-rajongók által erősen túlértékelt darab nem érdemli meg a klasszikus titulust. Az apropó az újranézés okán természetesen az volt, hogy ennek a filmnek is elkészült az újrája, még pedig Frodo főszereplésével. Engem a remake-hullám abszolút nem zavar és mivel Alexandre Aja neve is ott szerepelt a forgatókönyvírók között szinte biztos voltam benne, hogy kizárt a csalódás. Az első pár perc után már tudtam, hogy teljességgel megalapozott volt a film iránti magas elvárásom és akár fogadtam is volna rá, hogy ez a verzió jobb lesz, mint az eredeti. Ugyan a sztori nem esik át nagy változásokon, de azok a finomhangolások szinte mind működnek. Frank viselkedése és akciói sokkal jobban tükrözik egy anya-komplexusban szenvedő pszichopata szimptómáit, az igazán gyomorszájba-vágó élmény azonban a folyamatos első személyű kamera. Nyilván a Peeping Tom (1960) óta ez sem spanyol viasz, de nem véletlen, hogy ilyen ritkán használják ezt az eszközt a rendezők. Megrázó és hihetetlen sokkoló jeleneteknek lehetünk ezáltal (bűn)részesei, néha odanézni sem mer az ember. A zene és a fényképezés kiváló, Elijah Wood pedig a Sin City után újfent bizonyítja, hogy nem áll tőle távol ez a szerep. A film kitűnően prezentálja, hogy napjainkban sajnos bárkiből lehet áldozat és a híreket hallgatva nem is tudjuk egy kézlegyintéssel elintézni, hogy ez csak fikció. Ennek ellenére a hölgyek sokkal jobban teszik, ha messzire elkerülik ezt a darabot, de az urak közül is csak kifejezetten erős idegrendszerűeknek ajánlom. Nagyon durva. 10/8

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-08-30 11:25:40 (4254)

World War Z 3D (2013) A Corvin Moziéjszaka keretén belül csak sikerült elcsípnem egy horror jellegű alkotást is, bár hajnali kettő magasságában három film után már nem kívántam annyira a 3D-s szemüveg viselését. Gondolom Brad Pitt is úgy volt vele, hogy az újkori zombi-lázat - melyet elsősorban a remek The Walking Dead sorozat indított el - le kellene valahogy rabolnia, erre pedig keresve sem találhatott volna jobb alapanyagot, mint a World War Z (Max Brooks). Ugyan nem olvastam a könyvet, de a film sokszori újravágáson és direktorcserén esett át, így annyira nem meglepő, hogy a végeredmény szinte mindenki egyöntetű véleményével egybecsengően, már köszönőviszonyban sincs a címadó könnyvel. A történet egy kőék egyszerűségével bír, Brad Pitt ENSZ-alkalmazott a családja érdekében mindent megtesz, hogy felfedje a vírus kitörésének rejtélyes körülményeit, ezáltal gyógyírt taláva a korra. A sztori Amerikából indul, de Korea és Izrael is érintve lesz, mígnem Új-Skócia partjainál ér véget. A zombik itt hihetetlen gyorsasággal mozognak és bevallom őszintén, ahogyan csordában hömpölyögnek az bizony tényleg félelmetes. A sztorin én annyira nem éreztem a többszöri átírást, viszonylag koherens végig, Brad Pitt jól hozza az aggódó családapát, aki bármit megtesz szerettei érdekében. Egyetlen komoly bajom volt az alkotással, ez pedig a korhatárbesorolából adódó hihetetlen vérszegénység. Azért egy valamire való zombifilmben ez szó szerint vérciki, főleg, ha azt nézzük, hogy a The Walking Dead szinte minden egyes epizódjában van legalább egy premier plan fejszétroncsolás. Talán ide is kellett volna Greg Nicotero, aki ennyi pénzből biztosan csodákat művelt volna. Ettől a nem kis hibától eltekintve viszont jól szórakoztam, pörgős darab, helyenként kifejezetten izgalmas. Talán a DVD/BD kiadásra majd ráfér a nálunk forgatott moszkvai nagy csata, amiből pár képet azért ellőnek a film végén. A világ legdrágább zombifilmje címet a közel 200 millió dolláros büdzséjével méltán kiérdemlő alkotást nagyjából mindenki óriási anyagi buktának várta, erre azonban alaposan rácáfolt a kasszáknál, hiszen több, mint 500 milliót hozott. Mivel csak Amerikában megtérült a gyártási költség szinte biztosan lehetünk benne, hogy készül a folytatás. Reméljük az már nem ilyen vérszegény lesz! Vérszegény, de jó. 10/7

© sick boy válasz erre | adatok | e-mail - 2013-08-29 09:21:32 (4253)

:))) [előzmény (4252)]

20 30 40 50 75 100 200 400

Elejére << Előző < 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 ... > Következő >> Végére