Hehe, csá Tokcsi, tök vicces, mert velem hasonló sztori esett meg tegnapelőtt. Itt Keszthelyen van egy lemezbolt, ami elég átlagos, minden van,ami mainstream, meg kúl, meg azért megvan az összes Björk meg Beck lemez, szóval nem olyan rossz a helyzet, így gondoltam, hogy végre veszek is valamit, ha már ismerem valamennyire a tulajt, akiről úgy gondoltam, hogy valamit konyít a zenéhez. Na szóval, teljesen céltalanul mentem be, nem volt konkrét elképzelésem, mivel az első The Smiths lemezt hallgattam a walkman-ben, ezért gondoltam megrendelem azt. Oda is mentem az a sráchoz, kérdezem tőle: " Helló, a The Smiths lemezeket meg tudjátok hozni?" Erre ő: "Smiths, az milyen zene?" Na, én egy kurva nagyot néztem, mert azért mégiscsak úgy állítja be magát, mint valami nagy zeneprof. Meg különben is, erre mit mondjak? Hát ezt mondtam: "Hát, ilyen alap indie-rock, pop zenekar, eléggé ismertek, gondoltam ti is be tudjátok szerezni." Megígérte, hogy utánanéz, persze később kiderült, hogy nem tudja beszerezni, ezért vettem egy Beck lemezt.
Amúgy én zavarban vagyok, csak makogok, mikor a zenei ízlésem felől kérdezgetnek, és ez főleg akkor volt így, mikor tényleg elvakult hardcore-rajongó voltam, akkoriban mindig csak annyit mondtam, hogy metalt hallgatok, és ez így általában bejött, bár utálom, ha metalosnak tartanak, mivel nem vagyok az. Manapság már csak azt mondom, hogy mindenevő vagyok zeneileg, ami igaz is, és ha konkrét zenekarra kíváncsiak, akkor mindig azt mondom, hogy imádom a Björköt és a Nirvanat, ami abszolút nem hazugság, sőt ez az igazság. |
