VOLT - július 5. péntek
Alvin és a Mókusok legvége- nekem csomószor rejtély, hogy mitől lesz népszerű egy zenekar, de ebben az esetben tényleg tippem sincs. És még mindig nem tudják eljátszani a béna saját számaikat koncerten. 10/2
PASO eleje- egyre idiótább ez az egész. Krsa megtanult énekelni a három évvel ezelőtti önmagához képest. 10/4
Csókolom vége - egyik legfaszább magyar zenekar, és sajnos még mindig a magyar alternatívok harmadvonalában tengődik, persze nem színvonalilag, hanem fellépési lehetőségeit, a skatulyát meg ilyeneket tekintve. Kurva jól megszólalt, ilyen retkes és jól megírt szövegeket bárki megirigyelhetne, egyszerűen jók a számaik. Még a Kex feldolgozás is ült a végén, amit ráadásnak szoktak. És ahogy időnként az amúgy is anti-rocksztár énekesnő kibontakozott a füstből, az álom volt. 10/10
Moog eleje - a nap legjobban megszólaló zenekara, állatul reszeltek meg ugráltak, király a szinti, jók a számok - kit érdekel a művészet - nem lehetett nem élvezni. Külön jó pont, hogy Tokió leintegetett nekem a színpadról (hacsak nem a mögöttem állónak), igazából szinte elvárnám a többi fellépő bandától is, hogy előre köszönjenek, szép gesztus. Ahogy itt mondani, szokták: negi volt 1. a mellények, 2. énekes a számok között. 10/9
Qimby - az általam legjobban rühellt magyar zenekar, az új Sziámi. Jól hangzó semmi, idegesítő farok énekes, faszverő zenészek, köcsög közönség. (A jól hangzó semmi nem egészen igaz, mert szerintem pont, hogy még csak jól sem hangzik - "nem vagyok ez, nem vagyok az", ilyen ellentétező szarság minden számban). Pfúj! 10/1
Manu Chao - nem én vagyok az az ember, aki komoly pofával a hangosítás milyenségéről szokott értekezni, de ez kritikán aluli volt: halk, nem szólalt meg rendesen. Amúgy nagy energiák, profi módszerek az integettetéshez, jó számok. A koncerten ebből annyi hallatszott, hogy Manu Chao máshogyéneklése miatt alig lehetett felismerni a számokat, a harmadik percben pedig átmentek kalapálásba meg hujjogásba, és ettől mind ugyanolyan lett. Csalódás. 10/6
Nouvelle Vague - mindenre el voltam készülve, kezdve a swinges fosolástól az ötperces improvizatív nyervákolásig. Ehhez képest úgy megküldték a dobot, hogy arra egy szót sem lehetett szólni, és nem improvizált senki egy percet sem. Két énekescsaj, az egyik aki nagyon kurvásan néz ki, az szarabbul énekel, a másik, a Melanie, ő valamivel szerényebb és hatalmas nagy karakter a hangja. Ennyi erotikát én még nem láttam színpadon (mondjuk csak koncertekre járok, night clubokba nem), ezek a franciák tudnak. Fasza volt ez a pantomim-szerű mozgás, nagyon. Meglepetés volt a God Save the Queen kíséret nélküli színpadra állítása, hát itt kiderült ki a pánk a közönségben. 10/10
még megjegyezném, hogy Kruger egész nap botrányosan viselkedett. | |
|
|
