Hazai erős: Magyar Taraj
2004. január 6. (15. oldal)
Lófő Lévai Tamás
A fanzine-készítők csinálják a legjobban. A lapot, természetesen. Tán azért, mert a fanzine-t, ahogy a lelkes előtag jelzi, nem a lapzárta nevű dzsinn hódoltjai, azaz újságírók készítik, hanem olyan csókák, akik inkább írói lelki képletek, s csak akkor hajlandók a billentyűzetet öklözni, ha jön a jel.
Mivel a fanzine, azaz rajongói magazin készítője az elejétől a végéig saját maga fésüli össze művét, kénytelen az újságírás minden csínját-bínját elsajátítani. A jó fanzine-s katona tud kérdezni, érti a riportkészítés lényegét, eleven hangulatú koncertbeszámolót ír, és csuklóból rázza ki a műbírálatokat, amelyek nem udvarias riszálások, hanem markáns hangvételű kritikák.
A punkmozgalom palotaerőit kezdettől fogva a fanzine-ek jelentették: ezek segítségével sikerült kikapcsolni a bizniszkultúra sógunjainak piacvezérelt orgánumát és megvalósítani a totális függetlenséget. Amikor a brit punkforradalom idején a Sex Pistols hónapokon át csak a házilag összetűzött, ám több- ezres példányszámú ’zineknek volt hajlandó nyilatkozni, a végén a hivatalos rocksajtó valósággal őrjöngött, annyira szerette volna. Megkapni a Pisztolyokat.
A honi fanzine-láz a kilencvenes évek elején szökött magasba, amikor Hunniában, nem tévedés, több száz házi gyártmányú lapocska látott napvilágot. Az idén már kilencedik számával kirukkoló Magyar Taraj tekinthető az utolsó mohikánnak. Két bátor legény készíti, beleadva minden keserűségét és dühét, természetesen a punkörökséghez híven ádáz humorba csomagolva. E számukban többek között a kaliforniai punkporondot veszik górcső alá: a befutott hírességektől a „nevezetes névtelenekig”. Ezek nem mosópornevek, de amikor „dolgoznak”, rendesen szétmegy az ember.
Kár volna hallgatni a férfiszemeket fényesítő Bettie Page-megemlékezésről. Az ötvenes évek „Sötét Marilyn”-je idén nyolcvanéves. 32 évesen (!) lett a hónap nője a Playboyban, ’55 januárjában. Szex-ördögimidzse a Xena sorozat készítőin kívül számtalan punk- és psychobilly-zenekart elbűvölt, írt hozzá dalt a norvég Turbonegro, de hunnus büszkeségünk, a Mystery Gang is. A képeket látva nem csoda.
Mint ahogy az sem, hogy a Magyar Taraj szerkesztői kiegyensúlyozott kíméletlenséggel faggatják mind a bal-, mind a jobboldali hazai punkbandákat. Szívesen megnézném, ahogy egy élő műsorban megnyúzzák D–209-est interjú örvén. Abban a pillanatban leáldozna a hét mohó bohócnak és a többi öszvérarcú mikrofonállványnak. Sajnos erre még várnunk kell. Addig is, ha valaki úgy érzi, elsivatagosodik a lényeg a magyar sajtót olvasva, ügessen e punkoázisba: fel fog üdülni. Mert magyar. Mert taraj.
|
