83 fizető volt faszikám!!!! plusz a csókosok és zenekarok.
én most voltam sokfelé, gondoltam írok egyet egyben.
To be Punk fesztivál - Novi Sad - November 15-16:
ez a fesztivál mindig király (életemben egyszer voltam, tavaly) és nevetségesen olcsó (kb 5ezer forint a 2 napos belépő).
első nap: kötelező körök (pár mézes rakija és sör az Crni Ovan-ban, ahol el lehet csípni privátabb bandázásra általában a külföldi bandákat, fullos vacsora és dínár szerzés) után mentünk is a helyre. első nap nem érdekelt egyik zenekar sem, a Pure Impact-re voltam kicsit kíváncsi, ami elvileg egy legendás szerb banda, akik most újra nyomtak egy koncertet, de olyan volt, mint amire számítottam, sablonos és hát szerbül énekeltek. a helyiekből pár öregnek azért bejött, azt láttam! hülye vagyok, mert a Koridor azért érdekelt, őket bírom, faszák is voltak az est zárásának.
második nap: itt először az Idoru érdekelt (lol).é szerintem életemben nem láttam még őket és hát elég furák is voltak ebben a közegben. pár régi slágerre azért felkapta a fejem a bennem szunnyadó tini. utánuk jött a Demenzia Kollektiva, amiben Ruidosa/Suicidas ...stb tag van, marha jó volt. na de utána jött a lényeg, amiért mentünk a SYNDROME 81!! egyszer már láttam őket (fluffon), nem tudom eldönteni melyik volt a jobb, de nem is kell szerencsére. király volt, hogy a koncert legelején az énekes úgy beleköpött a Dadányi szájába, mintha direkt lett volna, csont nélkül, de ahogy később láttam, Dadányit ez nem akadályozta meg abban, hogy végig nyomja elől középen a közönség vezénylését és a kamu francát. (én koromból adódóan elől, de a szélén álltam). levezetésnek meg tökéletes volt a Chain Cult, az új lemezük is kurva jó, és már jó rég volt a pesti koncert az aurórában. koncertek után még kicsit építettük a szerb-magyar kapcsolatokat (ez később fontos lesz) aztán húzás vissza a szállásra.
Schedule 1 / Paks 3 / Messer - Kripta - November 19:
szerencsére, hogy egyáltalán ne tudjam kipihenni magam, a zenekar már előtte nap megjött hozzám, mert day-offjuk volt. a basszusgitárost már ismertem, mert itt volt 9 éve a Systematikkal. kurva jó arcok voltak, várost néztünk, este kocsmáztunk, meg volt egy kis zenehallgatós session a konyhában. (itt derült ki, hogy a turnéra beugró dobos a Spectresban játszik!). a koncert napján a zenekar elment a gellértbe, csak a basszeros spanom maradt velem otthon, főztem nekik, meg netflixeztünk (ez vicces volt, mert a tag ilyen location scout sorozatokhoz meg filmekhez, egy kanadában felvett sorozatot néztünk - Resident Alien - és kb minden házról meg utcasarokról mesélte hol van). kajálás után indulás a kriptába, elkezdett esni az eső..
hamar eszembe jutott, miért nem szeretek egyszerre szervezni és játszani, mert nagyon izgultam mennyien lesznek (voltam párszor mostanában pultozni random keddeken...), plusz még akkor végigmenni a szokásos fellépéses pre-ceremónián, meg azért nem árt kicsit koncertezősbe átszellemülni, de szépen érkeztek az emberek. kb 40-50nél már elégedett lettem volna, végül 83-nál állt meg a számláló (a To be Punk feszt szervezője is eljött szerbiából). ennek nagy része már ránk is megérkezett szerintem (Messer), erről én nem akarok írni, de nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. a Paks3 robbantotta Eriket, mint új énekest, aki szerintem tök jól áll ennek a bandának. a Schedule 1-t szarrá hallgattam idén, nagyon jó is volt, a hangulat is baró volt. a zenekarnak nagyon tetszett az egész, a hely is, hálásak voltak, végülis ez a lényeg.
Unbroken - Prága - November 23
sikerült még az első kör árusításnál jegyeket lőni az esti bulira. most az klasszik prágai városnézős dolgokat nem írom le, ugorjunk a koncertre. nagyon menő, hogy a strahov007-ben volt, ami kb akkora, mint az auróra, de a színpad előtti rész, lehet, hogy kisebb. természetesen miven ilyen horderejű buli volt beszorítva ilyen kis helyre, a hangulat 10/10 volt, maga a koncert is nagyon klassz, nem volt semmii allűrködés. mivel a Life. Love. Regret. 30. szülinapja köré épült a turné a setlist számai nagyjából ebből álltak, de persze egy Fall on Proverb se maradhatott ki. (az előzenekaroakt kicsit ellógtuk, a deaf club második felére értünk le, ami kicsit kár volt, mert az nagyon tetszett, és ott hívta fel rá matyipotter a figyelmem, hogy az énekes a locust/swing kids énekese - végülis kb csak egy évem lett volna utánanézni)
punkrock a király |
