Hogy miről…
Nem vagyok valami nagy dalszöveg író, úgyhogy ezen nem gondolkoztam még…
Egyszer mondjuk írtam egyet, amikor elment az áram az egész városban.
Arról szólt, hogy az ember miközben éli a mindennapjait, azt hiszi minden rendben, haladnak a dolgai. De amikor egyedül van és kikapcsol egy pillanatra a rohanásból, akkor előjöhetnek belőle dolgok. És akkor előjött belőlem a félelem. Olyan érzésem volt, mintha ez a sötét már régóta ott ólálkodott volna a város körül, csak gyűlt és gyűlt, mint a gát mögött a végtelen erejű ár… És szembesültem vele, hogy a nagybetűs evolúciónk során eltompultak érzékeink, a sötétben nem tudtam, hogy melyik a valós árny és melyik az, amelyiket csak a félelmem rajzolja. Ez a félelem valami ősi dolog, nem tudtuk levetkőzni. Rám tapadt, mint egy polip..körbefont karjaival.
Éreztem, hogy valami nincs rendben, bűnös vagyok. A félelem az az érzés, ami végigropogtatta gerincem húrját, megtöltötte füleim, mint valami folyadék, majd eláztatta agyam szivacsát.. Teljesen megrészegültem ettől.. És elképzeltem egy történetet egy szörnyszülöttről, aki most jön elő, keresi a félőket. Mert míg azok normális körülmények között a napfényben jártak, őt kigúnyolták, megalázták. Neki a sötét lett a fény, nyirkos hűvös a melegség. De ezzel az új felállással átrántja a gúnyolódókat a másik oldalra. Azok nemrég még mosolyogtak, mikor vele ijesztgették a gyerekeiket. Most bezzeg a félelem rántja görcsbe az arcukat.
Persze a dalszövegben nem ölte meg ezeket a tagokat a szörnyszülött, hanem eljön minden éjjel és újra játsza ezt velük..
Valami ilyesmiről szólt a szám, amit írtam, de már nem találom, mert -gondolhatod- nem lett valami nagy szám.
Amúgy ha főállásban dalszövegeket kéne írnom, tudja a fasz miről írnék :)
|
