Én próbáltam majdnem mindent... (heoint, kokaint, salviát és kaktuszt nem).
Volt ez két éve, amikor egy évig minden hétvégén buliztam és az elég csúnyán elvette két napomat. Szombat déltől, nagyjából hétfő estig. Közben egyszer aludtam pár órát.
Emellé hozzátenném h közben leérettségiztem kitűnőre, most vagyok másodéves pszichológián és néha szívok. De az is olyan h egy hónapig igen, aztán mondjuk két hétig nem, aztán pár napig megint, aztán hónapokig nem... Este, otthon, kedvesemmel, elalvás előtt szórakozunk egy kicsit. Alkoholt már szinte alig iszom, nagyon-nagyon ritkán egy pohár sört.
Ezzel csak azt akarom mondani h a tartós fogyasztástól sem lesz valaki függő, még akkor sem, ha élvezte. Persze, ez lelki alkat kérdése: nekem vannak céljaim az életben, amiket el akarok érni és ha azt a (tév)utat folytattam volna, amin jártam, ma nem itt tartanék. Ehhez kellett a szakítás az akkori barátommal és egy teljes életmód-váltás.
Hogy mi a jó a drogban? Aki nem próbálta és nem érezte, sosem fogja megérteni. De talán mivel egyidős az emberiséggel, talán mégis csak van benne valami pillanatnyi jó, ami aztán észrevétlenül szétszedi az embert. Pl. a spuritól fájt a fogam mindig másnap.
Nem hiszem, hogy aki szerfogyasztó az buzi, köcsög és társai.... Ezt választotta, optimális esetben másnak nem árt vele... Mindenkinek meg van az egyéni szabadsága, hogy úgy tegye tönkre magát, ahogy akarja. Ha azt akarja, akkor öngyilkos lesz, ha azt,akkor tüdőrákban hal meg.
Minden szer-fogyasztó tisztában van a lehetséges következményekkel, ezt felvállalva csinálja, akárcsak a dohányosok.
És reagálva a halálesetre: ha tényleg napi szinten találkoztatok a baráttal, akkor a heroint észre kellett volna vennetek! Ha már régóta szúrta volna magát, akkor az feltűnő lett volna, de nem csak nektek, hanem a szülőknek is! Valószínű, az első volt az utolsó...
Azt hiszem, kimerítő választ írtam. | |
|
|
