Ha irigylem valaki agyát az Perezé. Mert neki egy nagyon jó agya van. A legzseniálisabb a dolgokban, amiket gondol és mond, amiért szeretjük őt, az az, hogy ezek a gondolatok önmagukat szülik meg. Nem reakciók, tanulságok, vagy válaszok. Hanem Perez saját világa. Perez kreált egy saját világot a fejében, amit leginkább egy dolog táplál, a lelkesedése. Legyen az egész pozitív vagy negatív csengésű. És most megosztja velünk ezt a világot a fanzine-jében. Verseken, koncertbeszámolókon vagy semmittevéssel eltöltött estéket leíró novellákon keresztül. Minden egyes mondat, minden egyes gondolat csak az övé, kizárólag hozzá tartozik miközben egy pontos korképet is ad a füzet arról, hogy milyen is 2011-ben fiatalnak lenni budapesten, a fű, az unalom, a félelem és az élni akarás körében. Ez tényleg nem egy szarós zine, amit egy szarás alatt ki lehet olvasni, és a polc helyett a szar után dobni a lefolyóba. Amilyen mániákus lendülettel lettek megírva az oldalak, annyira akarom én is újra és újra olvasni ezeket az egyszerű mondatokat, hogy még jobban lenyűgözzenek, a mély jelentésükkel. Végre valaki írt egy fanzine-t az életről. Gondolom, majd nemsokára osztogatva lesznek koncerteken.
| |
|
|
