erre a kérdésre egy kisebb regényt tudnék írni... leírok pár dolgot, ami hirtelen eszembe jut:
- megtaláltam azt a műfajt, aminek az egész kultúrája közel áll hozzám, nem pusztán csak a zene, az ami tetszik
- megtudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem szeret beállni a sorba mindenféle kérdésben
- hogy nem muszáj úgy öltözködnöm, vagy bizonyos dolgokban úgy gondolkodnom, mint amit a körülöttem lévők elvárnak
- hogy nem én szeretem egyedül ha az emberek jól kiakadnak :)
- hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem azért szeret egy zenét, mert az mennyire technikás, és nem egyedül én rühellem a gitárszólókat :)
- eljutottam olyan városokba is, ahova egyébként nem mentem volna el
- megismertem rengeteg havert, és barátot. Olyan embereket, akik képesek az utolsó korty piájukat odaadni, vagy az ország másik feléből zenét küldeni postán
- kaptam rengeteg negatív tapasztalatot is, de azt sem bánom, mert erősödtem általuk
nem adtam mindezekből vissza semmit sem, bár a punk az életem
|
|
|