a szövegek elvileg benne vannak a letöltésben, de a kontrol c + kontrol v néhol picit megviccelt minket:
INTRO / SZELLEM
csinálhatod azért, hogy több figyelmet kapjál.
vagy azért, hogy többnek érezd magad.
de én nem hiszek neked, mert nem hallom a hangod.
vagy csinálhatod szívből, vagy mert nincs más kiút.
-------------------------------
SÉTA
fiatalok egy buszmegállóban az estéről beszélnek
arról, hogy milyen volt, mikor valamit megéltek
hajnali mámorban hazafelé, az esőben
sétálok, szerte foszlott álmokban és cipőben.
vajon a most átélt pillanatok majd szép emlékek lesznek,
vagy idővel ezek is semmibe vesznek?
a villódzó ablakok álmatlanságot rejtenek
boldog vagyok, hogy nem tartozom közétek
most úgy érzem, hogy végre mindent értek
az ilyen estékért élek
rom testemben most éppen élek
------------------------
ELVTELENSÉG
elegem van abból, hogy ideologizálsz minden szart
és te mondod meg nekem, hogy mitől leszek az
aki más, mint azok, akik csukott szemmel élnek
mindenkinél butább vagy, mert körbe zárnak az elvek
az elvek, miket meg sem próbálsz megérteni,
mert egyszerűbb csak mögé bújva ordítani
öntudatlanul mást ellenségnek vélni
könnyebb ez neked, mint ésszel élni.
---------------------------------
JELENTÉKTELEN
az arany közép számomra nem járható,
mert unalommal van kikövezve.
a csendes békességet pedig
a halál szürke bűze lengi be
annyi minden középszerű már, aminek pont ellene kéne lennie
középtempó, visszafogott punk bandák, csak hogy legyen valami.
mennyi önjelölt művészt kell még elviselni?!
---------------------------------
MÚLT, JELEN, JÖVŐ
percről percre érzem, hogy közelebb lépek
oda, ahol az élet semmi több, csak élet.
de fiatal haragom használva húrnak
közlöm a jövőmmel: én már téged unlak.
régóta vagyok szobám önkéntes fogja,
az én vágyaim nincsenek táblára írva.
elérkeztem arra a pontra,
a múltban feltett dolgokkal
el kell számolni,
a jövőbe vetett hitemet
át kell gondolni
unom már, unom már a betöltött szerepet
kérem már az életből a beígért szeletet
folyton csak kiutat, kiutat keresek
de a percek csak múlnak és én szóróm magam a semmibe | |
|
|
