Na megpróbálom elmesélni a tegnapot, remélem nem hagyok ki semmit.
Zsoltival (ikszZsoltiiksz) 4-re beszéltünk meg találkozót a Blahára. Felmentem busszal, a villamosmegállóban találkoztam Mezővel meg Marcival, mint kiderült, ők is a koncertre mentek, úgyhogy örültem, hogy sok ismerős lesz. A találkozás könnyen ment, bemutatkozás után gyorsan indultunk is. Jó társaság volt, jól elbeszélgettünk, gyorsan ment az idő.
Kicsit elkezdtünk parázni, mert állítólag a Left Alone 7-re volt kiírva, és féltünk, hogy be is tartják ezt, mi meg nem érünk oda időben. De Zsolti mindent megtett, laza 180-at mentünk még az itthoni részen, fél7-re Bécsben voltunk. Útközben elkapott minket egy elég durva eső, féltünk is, hogy mi lesz ha ott is szakadni fog, de aztán megegyeztünk, hogy akármilyen idő is lesz, nem számít. :) Vettünk pár sört, és más érdekes nem is történt az úton.
Sikerült egy utcányi tévedés után odatalálni, és jó helyen tudtunk parkolni is. Már gyülekeztek a fiatalok nameg persze az öregek. :) Összeszedtük magunkat (cipőváltás, kaja, stb :D), aztán gyorsan a bejárat felé vettük az irányt, hogy nehogymár lemaradjunk a Left Alone-ról. Eléggé meglepődtünk, hogy még bemenni se lehetett. Viszont találkoztunk ismerős arcokkal. Máté meg Matyi a Szeszkorból, meg az egész Aurora zenekar ott volt. :)
Kis várakozás után végre bejutottunk, körbejártam a helyet, én most voltam az Arenaban először. Tetszett. Király kis komplexum, kár hogy ritkán jön olyan zenekar ami igazán érdekel, pedig szívesen mennék oda többször is. Ez a kinti színpad főleg fasza, a lejtős nézőtér miatt, meg hogy oldalt vannak "páholy"-ok. :) Az egyetlen hiba, hogy nagyon magas a színpad, így nem igazán éri meg nagyon előre menni.
Kezdés még elég soká volt, addig beszélgettünk, pl "nézd ott van Mike Ness...á késő" és hasonló dolgokkal múlattuk az időt. :)
Közben összefutottam Dannal is, meg még 1-2 pesti arccal. Matyival találtunk egy remek magazint, amiben félmeztelen csajok, meg seggek voltak. El is rakta. :D
Na aztán kezdődött a móka.
Durango Riot:
Hát a móka erre sajnos nem volt igaz. Ilyen divatgitárzene szerűségnek tűnt elsőre, hülyén kinéző (buziforma énekes, motorosrocker basszgitáros, szintén buziforma énekes, surfrockos dobos) tagokkal. Az elején egész energikusan kezdtek, de aztán iszonyú unalmassá vált. Meg nem igazán jött be a pózerkedésük. Szerencsére nem is játszottak sokat.
Ja, ki volt rakva 2 régi tv a színpadra, reméltem, hogy lesz legalább valami törés-zúzás, de nem. A szerepük az volt, hogy a koncert elején meg a végén statikus zajt szolgáltassanak. Ezért kár volt kirakni...
Left Alone:
Nemrég ismertem meg, de eléggé megszerettem. Sokat hallgattam az utóbbi időben, úgyhogy nagyon vártam a koncertjüket. Megnéztem 1 számot távolról, aztán utána máris a kedvencemet játszották, úgyhogy odamentem a színpad környékére. Nem volt nehéz, mert még ekkor is alig voltak arrafelé emberek. Kivéve persze azt a rózsaszínhajú vén punkot, aki már a koncertek előtt kiterített egy törölközőt a színpad elé pár méterre, és lefeküdt rá. Aztán már a koncertek előtt hányt, majd elfeküdt... Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb valaki rálép a fejére, de aztán ez valahogy mégse következett be.
Na szóval a Left Alone jól játszott, és jó számokat. Nem sokat pofáztak, dehát nem is ez volt a dolguk. Viszont a basszgitárosuk nagyon állatul nyomta a színpadon. Én meg énekelgettem a dalokat. :)
Végeztek, pakolás, stb, és kezdődött a Social Distortion.
Na erről nem fogok tudni sokat mondani, ugyanis pontosan olyan volt, mint amire számítottam. Tökéletes előadás, nagyon élveztem, már csak azért is, hogy ilyen élő legendá(ka)t láthatok játszani tőlem pár méterre. Jók voltak a számok is, de én el tudtam volna viselni még néhányat. Az új számok nagyon jók lesznek, játszottak talán 3-at ha jól emlékszem. De azért nekem hiányzott nagyon a Don't Take Me for Granted, 99 To Life, Far Behind, 1945. Ezeket szerettem volna élőben is hallani, kicsit csalódott voltam, hogy nem voltak, de cserébe volt sok más nagyon jó szám, nem lehetek telhetetlen. :)
Mike Ness nem tűnt fáradtnak, egészen élvezte a bulit, legalábbis úgy tűnt, még 1-2 vicceskedésre is futotta. :)
A koncert egyik legérdekesebb része számomra az volt, hogy volt pár érdekes csaj, akik elszórakoztak egymással, pl az egyik levette a másik pólóját, de ez egy dolog. Az már meglepőbb volt, mikor a Prison Bound alatt megfordultam, és egyikük a kezével a bugyijában turkált, és közben úgy kiabált. Ilyet még nem láttam koncerten. :)
Utolsó szám természetesen a Story Of My Life volt, akkor már szállt is a por rendesen. Aztán levonultak. A roadok osztogattak még egy rakás pengetőt, dobverőt, számlistát, ilyesmit.
Még a Left Alone után vettem egy Left Alone pólót. Azért azt, mert Social Distortion pólót egyrészt könnyebb beszerezni, másrészt azért a 30 eur egy kicsit sok érte. Amit vettem az 10 volt... Persze gondolom az osztrákok megveszik a 30 euros pólót is, de azért ez mégiscsak túlzás. Amin viszont meglepődtem, hogy Left Alone-ék maguk árulták a cuccaikat. Mikor odamentem, a basszgitáros egyből jött kezetfogni, kérdezte a nevem, megköszönte a singalongot, tök jó érzés volt, hogy ilyen közvetlenek. :) A Social Distortion után aztán visszamentem hozzájuk, mert eszembe jutott, hogy ha már ottvagyok, jó lenne velük egy fénykép vagy valami, úgyis elég kicsi az esélye, hogy újra látom őket. Persze egyből be is álltak, úgyhogy lett remek képem SzeszkorMáté nővérének köszönhetően.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy akkor elindulunk. Nade a srácok már odafelé beszélték, hogy akármi lesz, ők találkozni akarnak Mike Ness-szel. Én őszintén szólva nemnagyon hittem benne, hogy esélyes. Zsolti elrohant az autóhoz fényképezőért, filctollért meg papírért, biztos ami biztos. Odamentünk a kapuhoz, ahol a turnébusz állt bent. És vártunk. Sokat. És nem úgy tűnt, mintha ide szívesen kijönne akárki. Aztán ahogy telt az idő már le is tettünk a dologról, mikor egyszercsak kijött hozzánk Atom Willard. Hát nem kicsit voltunk megilletődve. Szerencsére Zsolti tudott vele azért értelmesen kommunikálni így is, úgy tűnt, hogy örült a "rajongásnak". :) Fura volt, hogy milyen így "civilben". A színpadon tök fiatalos volt, meg átélte a dobolást, itt meg úgy nézett ki, mintha a 80-as évek Magyarországáról jött volna. SZTK szemüveg, kockásing, pici, csendes, öreg, borostás emberke. Dehát akkor is hihetetlen. :)
Amúgy az egész zenekar elég "szarul" néz ki. Johnny 2Bags konkrétan csöves kinézetű ezzel az őszülő, szerteszét álló hajával.
Nade elbeszélgettünk kicsit vele, megkérdeztük, hogy esetleg Mike Nessnek tud-e szólni, de mondta, hogy nem hiszi, hogy kijönne, ő nem igazán tud tenni semmit. Kezet fogtunk, bement. Még valószínűbbnek tűnt ezután, hogy nem fog összejönni a nagy találkozás. Aztán egyszercsak beállt egy ilyen kisbusz a kapuhoz. Na akkor elkezdtünk reménykedni. És igen. Egyszercsak jöttek kifelé. Most vagy soha alapon "Mike, please, come hear, photo" és hasonlókat kezdtünk mondani, először úgy tűnt, hogy meg se akarja hallani, de aztán odajött. Na hát mi kb úgy nézhettünk ki mint valami óvodások mikor először találkoznak a Mikulással. :D
Azért persze láttuk rajta, hogy nincs olyan nagy kedve ehhez a dologhoz, úgyhogy próbáltunk tisztelettel maradni, és gyorsan megcsinálni a képeket. Megvolt, aláírt pár papírt, aztán elköszönt és beszállt a buszba. Még gyorsan szereztünk onnan pár aláírást, és mentek is el.
Utána mi is mentünk az autóhoz, és indultunk haza. Sima volt az út, nem történt semmi extra.
Összességében nagyon fasza este volt. Egyrészt láthattam egy zenekart, amit nagyon akartam. Másrészt láthattam egy zenekart, ami nagyon fontos a punktörténelemben, és örülök, hogy sikerült elcsípnem őket. Na és a hab a tortán, hogy találkozhattunk a tagokkal, és elkészülhettek ezek a képek. 10/10-es este volt. :) | |
|
|
