Már ne is haragudj, de az SCHC jelene a legkevésbé sem érdekel, mindjárt meg is mondom, hogy miért, de előbb elmondom, hogy én hogyan viszonyulok ehhez az egész SCHC dologhoz, mert ahogy látom, a Trial után találtál megint valamit, amit piedesztára emelhetsz, holott nem is ismered. Hogyan is ismerhetnéd? Sehol nem voltál, mikor az SCHC a fénykorát élte.
Na tehát, én és a Colonia. Bár keszthelyi vagyok, én a hc-t nem a Colonia révén ismertem meg, rám ezerszer nagyobb hatással voltak a budapesti történések, azon belül is a Sedative Bang. Az oldaladra kitett interjúban elhangzik egy nem kicsit nagyképű kijelentés, miszerint azok, akik ott voltak a '90-es években és itt vannak ma is, azok a Colonia miatt azok akik, vagy valami ilyesmi. Na, ezt én kikérem magamnak, rám az SCHC semmi, de semmi hatással nem volt, és ezt elmondhatom azt hiszem az összes haveromra, akik akkor kezdtek el hácéskodni mikor én. Emlékszem, mikor megjelent a Social Free Face demo, úgy 95-96 tájékán, ha jól emlékszem, már akkor sem tudtuk komolyan venni. Úgy hívtuk, hogy az aerobic demo. Állj fel, nézz fel, törj át, és így tovább. Aztán jött a Liberal Youth, akik valamiért nem voltak szimpatikusak, a mai napig nem tudom megmondani, hogy miért. Az egyetlen zenekar, amit kedveltem a három közül, nem nehéz kitalálni, a United Side volt. A demó teljesen rendben volt, és a zenekar is jó arcokból állt, és tekintve az akkori gondolkodásmódomat, az is a javukra szólt, hogy straight edge-ek voltak. Viszont őket is akkor ismertem meg, mikor már évek óta hallgattam hardcore zenét, szóval róluk sem mondhatnám, hogy bármilyen téren is befolyásoltak volna.
Ennek az egész SCHC dolognak volt egy, maximum két jó éve, úgy 97-98 tájékán, mikor a Végállomásban király koncertek voltak. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen az interjúban említett összes koncerten ott lehettem. Viszont azt hozzátenném, hogy hiába örültem ezeknek a koncerteknek, sosem estem hasra tőlük, hiszen Pesten is király koncertekre juthattam el. Emlékszem, mikor Szociális Béla egyszer valami pesti koncerten nagy büszkén újságolta, hogy micsoda színtér van Szombathelyen, 300 emberről beszélt, és mi csak annyit reagáltunk az egészre, hogy térjünk vissza erre a dologra egy év múlva. És milyen igazunk lett. Egy év múlva már megtörtént a törés, amiről az interjúban is szó van, és amiről vajmi keveset tudok, és ami szintén sosem érdekelt. Ezt én nem traumaként éltem, ahogy rajtam kívül jópár ember sem. 1999-ben a győri fesztiválon megjelent a Warning Again fanzine, amit én a SCHC (és az egyetemes magyar harcore) mélypontjaként értékeltem. Ha jól emlékszem, már abban is szó volt az SCHC válságáról, de nem kellett bennfentesnek lenni, hogy az ember észrevegye, hogy az SCHC, mint minden más, a legtöbb embernek csak egy trend volt, amit menő volt felvállalni. 2000-re az SCHC a nullával volt egyenlő, legalábbis a kívülállók számára. Nem voltak már fasza koncertek, a Liberal Youth feloszlott, az Embers szintén, a Social Free Face sem volt aktív, néha koncerteztek, de ennyi. Én meg voltam róla győzödve, hogy már ők is abbahagyták. Egyedül a United Side (Speak Up) tartotta magát. Emlékszem, ott voltam 2000-ben Ábri búcsúján Sárváron, és kb. 30-an voltunk, abból kb. 15-en az ország más részeiről jöttünk. Hol volt már akkor a 300 ember? Miután Ábri kiszállt, őket is leírtam. Hiába kedveltem, és kedvelem még ma is Bercit, sikerült a legalkalmatlanabb embert megtalálni Ábri helyettesítésére. Mivel a zenéjük is megváltozott, és elmentek ebbe a Sick Of It All irányba, igazolva láttam magamat.
Miután a Speak Up is feloszlott, végérvényesen halottnak tekintettem az SCHC-t. Ezért ért meglepetésként, amikor hallottam az SCHC új generációjáról, a Derkovbois-ról, az Embers-ről, no és a Liberal Youth újjáalakulásáról. Nem akarok senkit megbántani, de a Liberal Youth újjáalakulásnak mi értelme volt? Ez a mostani egy teljesen más zenekar, semmi köze az eredetihez, nekem mint kívülállónak úgy tűnik, hogy egy bejáratott nevet használtak fel arra, hogy zenélhessenek. Persze biztos nem így van, de akkor sem értem az egészet, és kétlem, hogy valaki elfogadható magyarázatot tudna nekem adni. Ugyanígy az Embers-t sem értem. Az eredeti Embers-t sokan viccesnek tartották, de én bírtam, még Integrity-t is játszottak, ha jól emlékszem, szóval nem lehetett kifogásom ellenük. A mai Embers viszont köszönő viszonyban sincs a régivel. Pont azt a zenét játszák, amit én ki nem állhatok, és most megint nem akarok megbántani senkit, aminek szerény véleményem szerint semmi köze a hardcore zenéhez. A Derkovbois-t meg mókás, hogy úgy állítják be, mintha más közegből jött volna, mint a többi SCHC zenekar. Könyörgöm, az énekes pár éve még tradicionális hardcore rajongó volt. Az egy dolog, hogy most éppen skinhead. Szóval nem értem én ezt az új SCHC dolgot. És amit a legkevésbé értek, az a felhívásuk pár hónappal ezelőtt, hogy az SCHC nem egy helyhez kötődő valami, hanem egy életérzés. Gyerekek, ne áltassuk magunkat, az SCHC mindig is Szombathely és környéke volt.
Arról mindig is mentek viták, hogy mikor kezdődött az SCHC, én úgy ’95-re teszem, persze majd biztosan lesz valaki, aki azt mondja, hogy sokkal előbb, ahogy haine úr is, akinek hiszek is, hiszen tudom, hogy ő mióta hallgat ilyen zenéket, de ahogy ő is mondja, régebben inkább csak punk élet volt. Én annyit tudok, hogy Béla a „ki volt itt előbb” típusú vitáknál előszeretettel hivatkozott a Mommy’s Flowers nevű zenekarára, amivel ő már ekkor meg ekkor hardcore-t játszott. Nekem volt szerencsém látni ezt a zenekart, ’94-ben talán, egy szombathelyi rock fesztiválon, és emlékeim szerint nem hardcore-t játszottak, hanem inkább ilyen metalos valamit.
Nem akarok én itt vitatkozni az interjúban elhangzottakkal, mert szép dolog a nosztalgia, meg minden, de azért voltunk páran, akik kívülről láttuk ezt a Colonia dolgot, és gondoltam elmondom, hogy mi hogy éltük meg azokat az időket. Ettől függetlenül én is azt mondom, hogy az SCHC egy jó dolog volt anno, de gyorsan ki is pukkadt, ami nem is baj, mert nem egészséges, amikor valami ennyire divat lesz. Így legalább lemorzsolódtak a komolytalan emberek, azok meg maradtak, akik komolyan is gondolták.
|
