Hétvégén valahogy megjött a kedvem, hogy írjak egy kritikat, ajánlót, akármit az új Against Me- ről. Itt van:
2003-ban az Against Me (AM) volt a kedvenc zenekarom. Simán elhittem, hogy a punk még nem halt meg. Elhittem, hogy nem maradtam le semmiről, akár a négy fal között gubbasztva hallgattam őket, de még inkább akkor, amikor koncertjükön lehettem. Többen is úgy gondolták akkor, hogy az AM lehet a 2000-es évek amolyan punk megmentője, megváltója.
Ám két igazán zseniális nagylemez és több nagyon fasza kislemez után elfogyott a lendület. A Fat Wreck Chords által kiadott, és közepes Searching For A Former Clarity után aztán jött minden újkori punk rémálma: a nagykiadó. Nyilván valamennyire csalódás volt a váltás, de ettől függetlenül vártam ezt az új lemezt. És ez a részemről őszinte, messze sem cinikus várakozás megmutatta, hogy nem elsősorban (hangsúlyozva: nem elsősorban) a punk attitűd volt az, amivel megfogott a banda korábban. Egész egyszerűen nagyon jó dalokat csináltak. Az, hogy ezek mellé még társult egyfajta hozzállás, már csak a hab volt a tortán.
A jó dalokat vártam most is, de ezen a New Wave lemezen nagyon nehéz találni akár egyet is. Bárcsak az lenne vele a legnagyobb gond, hogy nagykiadónál jött ki! Talán csak a Born on the FM waves érdemel külön megjegyzést, mert az tényleg egy jó kis nóta. Az előző lemez - az éppen aktuális indie divatot is idéző - táncosabb ritmusai után érezhetően a fogósabb, punkosabb dolgokra próbálták építeni ezt az albumot, de érdekes módon, az első két lemez idején sokkal fülbemászóbb, slágeresebb (bocsánat) számokat játszottak, mint most, amikorra már kvázi popzenekarrá váltak. Talán emiatt is, úgy érzem, hogy ez a kiadóváltás amolyan menekülés lehetett. Mint egy kiöregedő bokszoló, aki az elvesztett mozgékonyságot, fürgeséget súllyal, tömeggel szeretné pótolni, így egyre magasabb súlycsoportban indul. De a végére úgy is csak egy megfáradt, pocakos boxzsák marad belőle.
Bár a punk is meglehetősen dogmatikus dolog, de szerencsére nem annyira, mint a kereszténység, és nincs kőbe vésve, hogy évezredeket kell várni egyetlen megváltóra. A punknak minden pár évre jut legalább egy. 2003/2004-ben az Against Me volt az egyik messiás. De lesznek még. Én például, most is tudnék mondani pár nevet - de biztos vagyok benne, hogy ti is.
| |
|
|
