És hogy a Good Riddanceről is essen néhány szó. Sokáig nagyon nagy kedvenceim voltak és elég elfogult is voltam velük kapcsolatban. Ennek leginkább az az oka, hogy egy ígéretes kezdés után csináltak két tökéletes lemezt (a Comprehensive Guide...-ra és a Ballads From the Revolution-re gondolok), két nagyon fasza számot az Ignite-al közös splitjükre, majd az Operation Phoenix-re egy csomó középszerű és pár nagyon fasza hardcore dalt. Ha itt fel is oszlottak volna akkor valószínűleg sosem változik meg a véleményem velük kapcsolatban, csak sajna nem így tettek. Az utolsó két lemezük - bármennyire is próbáltam pozitívan hozzáállni - már kifejezetten unalmas. Főleg a legutolsó, a Symtomps...-on még van egy-két jó szám, de saját magukhoz mérten nagyon alulteljesítettek.
Amikor először láttam őket az 88 Fingers Louival, akkor még teljesen letaglóztak, viszont amikor másodszor, a Death By Stereo-val, az annyira kiábrándító lötyi volt, hogy nem is értettem mit keresnek egyáltalán a színpadon. | |
|
|
