A liberális felfogás alapja, hogy a kapitalizmus az egészséges piaci versennyel kell, hogy egyenlő legyen. De a piac már a kapitalista termelés előtt is létezett, habár nem ennyire kifejltt formában. A tőkés termelési mód egyáltalán nem nyugszik a piaci versenyen, hiszen a 19.sz. második fele óta monopólkapitalizmusban élünk. A neoliberálisok erre válaszként az állam kiegyensúlyozó tevékenységét emelik ki, de nyilván ekkor már mégis belepofázik valami külső gazdasági monopólium a gazdaság működésébe.
A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a gazdasági verseny alapvetően nem a számosabb retégek, a dolgozók osztályának tesz jót. Hiszen ott van a munkaerők egymással való versengése, amelynek csak nagyon sok előfeltétellel lehet valami pozitívumot adni, mivel éppen ez a berendezkedés teszi lehetővé, hogy az emberek a saját munkaerejüket bagóért, ti. versenyképes árért eladják. Ha az állam pedig minimálbért szab ki, akkor meg még ott a feketemunka, a fizetetlen túlórák, melyeket a munkavállalónak, a munkásnak el kell fogadnia, ha versenyképes akar maradni. Nem is beszélek a vesztesekről, akiket pedig a téli minuszok várnak az utcán. Az egyre nagyobb kívánalmaknak, a versenyképesség megtartása miatt pedig a gyerekvállalás kitolódik, a megnövekedő munkaidő megnövekedése, mivel mint két szülő dolgozik, a családok egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülnek. Ebből aztán következik szépensorban a szingliélet, rohamosan csökkenő népesség, az egyre kevesebben lévő dolgozókra jutó eltartottak számának növekedése, stb. Sok jelenség van, amit meg tudunk magyarázni a neoliberális tervekkel, a szabadpiaci verseny következményeivel. De nem ez a baj alapvetően.
A kapitalizmus nevéből is adódóan a tőkés termelési módot jelöli. Elsajátítási rendszere az, hogy ami a tőkét tőkév teszi, és ennek semmi köze a versengéshez. Azt jelenti, hogy a piacon a tőkés fellel minden eszközt, ami az termelni kívánt áruk előállításához szükséges, legelsősorban azt az eszközt, ami értéket termel. Ez pedig az emberi munkaerő. Ezt pénzért tudja megvásárolni, tehát már kifejlett árutermelést feltételez, ahol a munkás a munkaerejének ellenértékért adott munkabérből tudja biztosítani a saját fogyasztási szükségleteit. A bére pedig ennek megfelelően azoknak a fogyasztási eszközöknek az összértéke pénzben kifejezve, amelyek szükségesek a munkakör elvégzéséhez. Majd termelő módon alkalmazza a munkaerejét a tőkés, ahogy erre, mint a munkás munkaerejének tulajdonosa, lehetősége van. Természetesen a szükségletek kielégítéséhez szükséges értékmennyiség kevesebb, mint az a munka, amit elvégez a munkás. Mivel csak a szükségleteit elégítette ki, ezért nem jelenik meg számára olyan pénz ebben a rendszerben, ami akár termelési eszközök vételét lehetővé tenné a számára, aminek pedig az a következménye, hogy újból meg kell jelennie a munkaerő piacon, hogy újból eladja a munkaerejét. Tőke az a tulajdon, amely önmagát értékesítő értékként jelenik, azaz ami bejárja ezt a ciklust, és értéktöbbletet termel.
Az élethez ez pedig annyiban tartozik hozzá, hogy ma kapitalizmus van. De nem volt mindig kapitalizmus, és akkor is jelen volt? Az obscsinában? A uradalmi termelésben? A despotikus társadalomban? Nem volt ott, nem volt az élet része. |
