Nem tudom, mit is ignoráltam pontosan, de ha ez így is van, akkor csak azért, mert az hsz.-hez eszembe jutnak dolgok, és mivel egyébként egyre szélesedik a vitánk, ezért lehet, hogy kifelejtődnek részek, tervezett kihagyás nincs benne. A másik, hogy a történelmen sajnos azért kell "végigszaladnom", mert a legnagyobb tévedéseket az okozza, hogy a társadalmat, annak viszonyait nem folyamatukban vizsgálja a polgári ideológia, hanem sokszor csupán események sorozataként, a tendenciákat felmutatását megtartja egyes ideológiák változásainak, de az anyagi, társadalmi rendszer teljes felépítését nem vizsgálja meg ebben a vonatkozásban. Ennek tipikus példája az, hogy a bizonyos történeti folyamatokat úgy értelmez, mintha azok célja a ma létező dolgok elérése lett volna, vagy legalábbis valahol, valamilyen végső cél felé törekednének. Ez nálad úgy jelent meg, mint a _javuló_ tendencia a polgárjogi mozgalmakban.
A helyzet az, hogy a gazdasági mu"ködés vetületeit próbáltam meg vázolni nagy vonalakban, hogy hogyan is alkotnak intézményeket, so"t tudatokat, kultúrákat. Pl. olyan, hogy politikai uralom egymagában soha nem létezhet. Kell hozzá fegyver, amit valahogy le kell gyártani, meg kell venni, el kell rabolni, stb., kell hozzá olyan ideológikus háttér, amely a valós helyzetet tudja olyan módon fejreállítani a tudatban, hogy hihető is legyen. Kell hozzá tájéokztatási rendszer, amely a lehető legnagyobb tömegeket tudja elérni (Minnél nagyobb ez a területlefedés, annál hatékonyabb). Mindezek az eszközök a termelés fejlettségének fokától függenek, a gazdaság tehát igencsak összefüggésben van a politikai rendszerrel. Amennyiben a termelést akadályozza a politikai forma, úgy egyszerűen szétfeszíti annak kereteit. A rendszer hibáit Hitler lehet, hogy felismerte, még sem írt erro"l, vagy nem is szándékozott megváltoztatni azt, hiszen a nemzetiszocializmus semmit nem változtat a kizsákmányolás tényén, legfeljebb ero"síti azt. A kapitalizmusra pedig nem lehet a kapitalizmus válasz.
A rendszer hibáinak felismerése helyett inkább magának a rendszernek a teljes kritikájáról van szó a kommunista mozgalomban. Ha a magántulajdon "rossz dolog", akkor ebbo"l következik a tulajdon nélküliség, mivel a magántulajdon az, ami minden eddigi tulajdonforma legáltalánosabbja. A magántulajdonnal szembeni fellépés tehát nem csak egy mozzanata a kapitalizmus kritikájának, hanem teljes támadás minden tulajdon ellen, amely az osztálytársadalmakban kialakult.
Abban igazad van, hogy teljesen függetlenül társadalmi adottságoktól nem tud kialakulni semmilyen új politikai forma, így valamilyen módon magában hordozza az eddigi rendszer maradványait is, miközben meg is semmisíti azokat. Az viszont, hogy a kultúra, a régi politiakai struktúra is minek hatására volt olyan, amilyen, az nem lehet független az ottani emberek mindennapi termeléséto"l.
Álljon itt még egy lényeges dolog: Az ideológiák sorában a marxizmus is ott feszeng, amelyet a bolsevikok, és szocdemek emeltek tudománnyá. Kétségtelen, hogy sok dologban pozitív eredményeket értek el, de kívül helyezkedett szemléletként kezelt egy olyan tárgyat, a társadalmat, amelyben valójában mindenki él. Etto"l pedig olyanná vált, mint minden tudomány-ideológia: tudati fegyverré egy uralkodóosztály kezében. Jelesül itt a bolsik kezében.
A "középosztály" elképzelése eleve elhibázott: milyen más osztályok léteznek még a te nézeted szerint? Én próbáltam a leheto" legegzaktabban megfogalmazni, hogy mi egy osztály. Ezek szerint viszont gazdasági értelemben nem létezik harmadik osztály. Másféle csoportosítás szerint viszont nem lehet o"ket osztálynak tekinteni, tehát... Egy rétegro"l beszélünk, akit a munkája besorolása szerint válogathatsz össze. Egy szóval sem mondtam viszont soha, hogy tudatilag is egységes osztályról van szó. Szigorúan én a gazdasági cselekvésro"l beszéltem, mint munkásról. A tudatilag egységes forradalmi osztályként a proletariátust használtam kifejezésként, teljesen más kontextusban. Az, hogy a proletariátus kialakulását az a fajta tudati megosztás gátolja, ami középosztályra-nagytőkésekre-egyéni vállalkozókra-melósokra, egyedülállókra és nagycsaládosokra, etnikumokra, jókra-rosszakra, szemüvegesekre és dohányosokra osztja fel a társadalmat, amelnyek nincs köze a konkrét társadalmi felépítéshez.
Az orvosok, ügyvédek, tanárok tőlem akár meg is sértődhetnek a dolgon, de itt nem érdekes az ő szubjektív megitélése magukról, hanem az a lényeges, hogy milyen módon épül fel a tőke társadalma. Ebben a társadalomban pedig a bérmunkások(legyenek bár az általad említett szakmákban dolgozók is) termelik azt az értéket, amelyből az értéktöbblet létrejön, amelyért az egész balhé megy. A tőkések közötti rétegződés, munkamegosztás ugyanúgy létezik, mint a bérmunkás osztályon belül. Persze vannak különböző szakmák, amik a termelés belső szemszögéből más-más csoportot is jelentenek. De a társadalmi össztermék kifejezésének bármilyen formája elfedi ezeket a termelési különbségeket, és a lényeg a következő: a nemzetgazdaság számára csakis egyetlen dolog létezik: a pénz. Egynemű áru, mely bármilyen szükséglet kielégítésére cserélhető. A tanár is csak pénzből megy vásárolni, és pénzért dolgozik. Nem birtokolja a tantermet, és nem birtokolja a termelést. Fájó a dolog, de ugyanolyan prostituált, mint bármelyikünk. Én pl. programozó vagyok, gondolom a te definícód szerint a "középosztály" tagja. Ellenben nekem is csak be kell járnom dolgozni, pénzt kapok, pénzt költök, az időmet adom el. Mert nincs másom. Nem érzek különbséget a sormunkában betöltött társadalmi szerepem, meg a mostani között. Van tanár ismerősöm, ő sem. Akkor most hol is van ez a középosztály? Ráverem a farkamat arra, hogy a több időt kellett eltöltenem a tanulással, mint a sormunkásnak, és aztán már mások is vagyunk? Mást adunk el? Nem. Intellektuális nyálverés nem változtat a tényeken.
A kommunista mozgalom azért tekinthető víziónak, mert a látvány társadalmában éppen hogy egy olyan dolog, ami a földre akarja visszarántani a munkásságot, ha még lehet. Nem problémákat foltozgat, miközben az egész roncs társadalom rádől, hanem egyenesen le akarja rombolni. Nem akarunk mást, mint megélni a saját történelmünket, közvetlen emberi közösségben élni, amelyet nem szakít szét semmilyen dologi hatalom. Ezért küzdünk, évszázadok, évezredek óta. A helyzet az, hogy a kapitalizmus megteremtette azokat a feltételeket, amelyek egy internacionalista harchoz szükségesek. Tapasztalatok mutatják, hogy a harcunkat csak úgy tudja kordában tartani, ha hamis mintákat pakol elénk, és elszigetel bennünket. Ez nem a hibák másra kenése, hiszen itt valójágos háború folyik minden nap. Bangladeshtől, Detroitig. Tudatos, és kevésbé elkötelezett módon. | |
|
|
