interjú: torzó magazin:
Ugyan csak jövőre lesz új Idoru nagylemez, de hamarosan egy Ep-t is hallhatunk a budapesti bandától. Szalkay Tibi (az egyik gitár) válaszolt kérdéseinkre és mondjuk meg őszintén, nem fukarkodott a mondatokkal. Örüljünk neki, hiszen így legalább megtudhatjuk mit keres az Idoru Dél-Amerikában, vagy újra Japánban. Emelett egy kis Blind Myself (ahol szintén gitáros) infót is csepegtet nekünk...
Még egy Blind Myself-es turnébeszámolóban azt lehetett olvasni, hogy a basszusgitárosotok szó szerint lelépett. Pontosítanád ezt az infót egy kicsit?
Ez a fenti állítás teljes mértékben megállná a helyét, amennyiben egy mondatban kellene összesűríteni ezt a már régóta érlelődő dolgot, ami éppen ott és akkor, szeptember 20-án reggel érte el a tetőpontját a csehországi Hradek Kralove-ban.
Arról van szó, hogy egy csomó lenyomott feszültség került felszínre ebben a híres nevezetes „El Diablo” klubban, ahol amúgy könnyen pórul járhat egy zenekar a helyi viszontagságok miatt. A tulaj „jóindulata” következtében, amit ital és egyéb „elemek” formájában előszeretettel felkínál a zenészeknek. Tutira veszem, hogy a cseh ördög ott lakik klubhelység sötét alagsorában. (nevet) Viszont a történet ennél is összetettebb, és ennek kapcsán nem árt megemlíteni pár dolgot, hátha tanulságul szolgálhat az utókornak.
Halljuk!
Van egy olyan mondás, hogy lakva ismerni meg az embert. Ez a mondás áttehető sokféle csoportosulásra, példának okáért egy zenekarra is. Ha egy banda csupán belföldi tevékenységet folytat, akkor könnyebben ki lehet küszöbölni a problémákat, illetve együtt élni velük, mert a tagok nincsenek összezárva, egymásra utalva egyhuzamban sokáig. Könnyebb toleránsnak lenni, kompromisszumokat kötni, és a fenti okok miatt nem is jönnek elő olyan problémák, olyan jellembeli hiányosságok, mélyebbről jövő ellentétek, mint mondjuk egy külföldön is turnézó bandánál, mert sokkal kevesebb tényező, sokkal kevesebb szitu van, ami előhozhatná a problematikus dolgokat. Szóval egy turnézó, főleg külföldön mozgolódó zenekarnál már merőben más a helyzet. Itt rengeteg problémával találkoznak az emberek, rengeteg érzés, gondolat, addig nem is hitt emberi tulajdonság tör felszínre, mind erény, mind hiányosság terén az összezártság és a kényelmetlenségek következtében. Ezek a helyzetek, akadályok, pofonok térítik rá az embert a helyes útra, hívják fel a figyelmét arra, hogy mit is akar kezdeni az életével, ki is ő valójában, és gondolkodtatják el azon, hogy tényleg akarja-e ezt a „zenészkedést” csinálni, vagy esetleg tévedett, amikor azt gondolta, azt hitte, hogy ez az élete…
Ilyen sokat jelent egy turné?
Egy turnézó zenekarban játszani teljesen más érzés, teljesen más kritériumoknak kell megfelelni. Merem állítani, hogy a kedvenc zenekarjaink mind turnézó bandának mondhatják magukat, és itt jön a képbe egy fontos dolog, amit talán szűrőnek is nevezhetünk. Van a turnézásnak azért jó oldala is, sőt mi több, csak a turnézás árán lesz egy zenekarból igazán jó, profi zenekar. Ez a szűrő. A turné kiszűri, amire nincs szüksége egy jól működő, profi zenekarnak, és a nehézségek árán megváltjuk a jegyünket egy jobb helyre a zeneipar mozivászna előtt. Az elsumákolhatatlan tanulópénzt, ha idejében nem csengetjük be, akkor kamatostul kell majd befizetni. A turnék után, feltéve, ha leküzdöttük annak akadályait, egyszer csak arra kapjuk föl a fejünket, hogy sokkal jobbak vagyunk, hogy egyre több embert érdekel a zenekarunk, egyszóval, hogy „felnőttünk”. Ez azért van, mert egy turné hihetetlen mértékben tudja összekovácsolni az embereket, fejleszteni a képességeket, egyszóval érettebbé, profibbá tesz - tehát nem csak szétverni, eltávolítani tud. Máshogy fogsz annak az embernek a szemébe nézni, akivel három hétig össze voltál zárva egy buszban, mint mondjuk annak, akivel hétvégenként bulizni jársz. Tehát egyetlen recept van, ha jobbá akarod tenni a bandád, ha mélyebben meg akarod ismerni önmagad és másokat: Menj turnézni!
Visszakanyarodva a basszusgitáros témához… Az út, amelyen az Idoru halad, nem Ács Máté útja, pont. Sok sikert és minden jót kívánunk neki az élete további szakaszaiban!
Akkor most ki kezeli ezt a hangszert?
Jelenleg Mohácsi Mátyás kezeli, aki a Shall Beach nevű projektben tolja Ivánfi Danival, a Blind Myself ex-dobosával.
Ez a végleges megoldás?
Háááát, látod, ezt nem tudnám megmondani. Szerintem egy társulásnál vannak olyanok, akik „főbb” beosztásban vannak, akik meghatározók, akiknek mélyebb, tisztább rálátásuk van a dolgokra és ennélfogva irányítani tudják a brigádot, és vannak olyanok, akikre ez nem igazán jellemző, viszont ugyanúgy szükség van ezekre az emberekre is. Ebben nincs semmi meglepő, így lesz kerek az egész. Ha bármely társulat úgy van berendezkedve, hogy túlnyomó többségben vannak az irányítók, akkor annak mindig konfliktus lesz a vége, mert az energiák egymással szemben kezdenek áramlani, és nemhogy erősítenék, hanem még ki is oltják egymást. Általában az a tendencia, hogy ezek az úgynevezett „primer” tagok nem szoktak cserélődni, mert nehezen, vagy egyáltalán nem pótolhatók. Nagy a valószínűsége a feloszlásnak, ha egy ilyen meghatározó „energiaforrás” kerül ki a társaságból, de látott már olyat a világtörténelem, hogy egy „primer” tagot lehetett helyettesíteni, sőt felülmúlni is. Amúgy én is kíváncsi vagyok, ahogy hogyan fog majd változni még a zenekar arculata. Szerintem lesz még meglepetés, de az időúgyis mindent eldönt, mindenre választ ad. Ha más nem marad hátra, akkor lehet, hogy kirúgom magam. (nevet)
Miután a Blind Myself-ből kilépett Kolozsi Peti basszusgitáros, mindenki hihette azt, hogy majd az Idoru bőgőse kerül a Blind-ban, mivel már a fél zenekar úgyis játszik itt is, ott is. De ezek szerint nem…
Jó feltevés, magam is elgondolkodtam rajta. Az egyszerűség kedvéért jó lett volna, de az összes többi érv ellene szólt a kivitelezésnek. Kolozsi Péter kiválásával is sok mindent újrafogalmaztunk magunkban a Blind-ban. Itt más a szitu, mint az Idorunál. Péter kiválásának nem voltak mélyen megalapozott okai, és valószínűleg rossz döntést hozott, bár kívánunk neki is sok sikeres, boldog percet, és egy kicsit több önismeretet az életben! Most már csak egy eredeti tag van a Blind Myself-ben, Gergő, az énekes-frontember, és érdekes módon mégis jól működik a zenekar. Úgy látszik itt ő a numero egy. Elgondolkodtató az az elmélet, miszerint egy zenekart az énekes határoz meg, és nem fordítva. Hogy majdnem teljesen mindegy, kik állnak mögötte, mert úgyis vele azonosítják a bandát.
Figyelmébe ajánlanám mindenkinek a Trial koncertet. Ha nem láttátok, szerezzétek meg videón. Az a frontember bebizonyította, miközben tudat alatt fityiszt mutatott a mostani átlag pozőr tendenciának, hogy nulla pozőrséggel, ezzel szemben maximális hitelességgel mennyit lehet adni a színpadon. Volt mondanivalója, jól is kommunikálta, és valami óriási spiritusz ömlött ki belőle, pedig egy hót szerény arcnak tűnt, mikor megjelent a színpadon. Viszont miután elkezdődött a koncert, magabiztos volt, megnyerő, és elementáris erejű. Mindent képviselt, ami manapság nem divat. Nem volt trendi ruhácskája-hajacskája, még koreográfiája sem. Nem is volt nagy technikai tudása, még csak olyan erős hangja sem, de volt egy a mai generáció számára rég elfeledett, „iszonyatos” karizmával rendelkező karaktere. Mögötte teljesen mindegy, hogy ki zenél…
Az, hogy Te is és a dobosotok is játszik a Blind Myself-ben is, mennyire volt megterhelő a Blind – Idoru közös turnén?
Ennél kényelmesebb, praktikusabb formációt el sem lehetett képzelni. Befértünk egy buszba, ismertük egymást /legalább is azt hittük…/, és az átszereléseknél sem volt sok gond.
Az embereket nem érdekelte, hogy két tag ugyanaz, mert nem volt értelme ezen rágódni, hisz két, teljesen más értékeket képviselő bandát láthattak, teljesen más attitüdű frontemberrel. Nagyon sikeres volt ez az együttműködés, noha néha voltak viták az önérzet és az ego jelenléte miatt, de ezeket könnyűszerrel megoldottuk. Viszont ennek a fasza kis együttmuködésnek pont ez a két ember itta meg a levét, jobban mondva ihatta volna meg… hiszen két bulit kellett letolni minden este, rendszerint egymás után. A turné előtt nagyon következetesen rákészültünk Lackóval a kihívásra, és a koncertsorozat vége felé annyira formába jöttünk, hogy simán le tudtunk volna nyomni egy este még egy harmadik bulit is teljes intenzitással. Neki, azóta kétszer akkora a karvastagsága, nekem meg a combom a sok pózolástól. (nevet)
Ez az utóbbi külföldi turné menyivel volt másabb, mint az előzőek?
Egyrészt hosszabb volt, másrészt érdekesebb, mert vendégszereplőket vonultattunk fel. Azóta nem győzünk gratulálni nekik, és hálásnak lenni, mert remek teljesítményt nyújtottak! Somló Pálról /Idoru/(Shall Beach) és Bodnár Péterről /Blind/(ex-Hollywoodoo) van szó. Remélhetoleg a dél-amerikai „bűntényt” is a „Blindoru” felállásban sikerül elkövetni…
Dél-Amerikai bűntény?!
Elvileg márciusban megyünk turnézni Dél-Amerikába. Aztán majd meglátjuk mi lesz a gyakorlatban. Ez sok mindentől függ. Viszont biztosra vehetjük a turnét, csak az időpont lehet változni fog.
Értjük! És a japán turnéval összehasonlítva milyen volt ez az utolsó? Azért nem sok magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy Japánban turnézik.
Japánnal talán semmit nincs értelme összehasonlítani. Teljesen más kultúra, általában fényévekkel előbbre lévő állapot jellemzi. Lehet szeretni, utálni, de elmenni mellette szó nélkül semmiképp. Bár nem élnék ott, nem áll közel a szívemhez az életforma, de van valami a japán mentalitásban, ami irigylésre méltó. Ez, pedig a másik iránti tisztelet. Nem kell tartani attól, hogy az utcán incidens éri az embert, és egyebek! Nem kell tudatlan, primitív, vadállat fiatalokat elviselni a közlekedési eszközökön, mert általában ilyen jelenség nem létezik! Nem kell tolerálni más elviselhetetlen viselkedését egy közhelyen, mert általában nincs ilyen! Nem kell figyelnünk a visszajárót, nem kell tartanunk attól, hogy lehúznak, hogy a hatóság szarakodik velünk! Nem kell tartani attól, hogy a koncerteken rendbontás lesz, mert az emberek kikapcsolódni, szórakozni mennek le, és nem egymást baszogatni, fikkantani!
A japán turnéból következően, azt gondolnák az emberek, hogy kint sokkal népszerűbbek vagytok, mint itthon…
Talán tavaly így volt, de most már ezt nem merném ilyen határozottan állítani. Majd a második japán kiruccanás után bővebb információval tudunk szolgálni a banda popularitása ügyében, ami 2006-ban lesz esedékes a tervek szerint.
Magyar körutazás várható egyáltalán tőletek?
Sajnos kis hazánkban jelenleg a körülmények, és a mentalitás hiányosságai egyelőre nem igazán teszik lehetővé egy underground banda sikeres turnéját. Bár a PANKKK programmal talán változik a helyzet, de amíg csupán profitorientált kocsmáros szellemiségű klubtulajok lesznek a KLUBTULAJDONOSOK, akik befektetni nem szeretnek, csakis „kifektetni”, addig nagy változásra ne számítsunk. Tisztelet a kivételeknek, akik viszont erősítik a szabályt. Sajnos nem tartunk még ott, hogy olyan, a kultúrával is foglalkozó, felelős, lelkiismeretes személyek üljenek a trónon, akik hajlandóak lemondani profitjuk egy részéről a „kulturális hadművelet” érdekében. Áldozat nélkül nincs siker, és ez az áldozat csupán kereskedelmi szempontok alapján figyelembe véve a kultúrát, nem lesz meghozva. Tökös, bevállalós, elszánt, kezdeményező, kitartó, jóindulatú egyénekre van szükség, akiknek van elég erejük ahhoz, hogy változást hozzanak, hogy teremtsenek, hogy kézzelfogható eredményeket érjenek el. Ehhez viszont a zenei kultúrában műveltnek, az üzleti életben ügyesnek, eszesnek, „pengének” kell lenni. Valljuk be őszintén, ez egy elég ritka párosítás…
Kis bátorsággal, kitartással megtérülhet a befektetett energia, mert az emberek befolyásolhatók, csak meg kell találni az eszközöket ahhoz, hogy jó irányba legyenek befolyásolva, és ne csak az agymosó main stream média hasson rájuk.
Visszakanyarodva a kérdéshez, szeretnénk véghezvinni egy magyar körutazást, egy úgynevezett „kulturális missziót”, amit minden valamirevaló bandának kötelessége megtenni, még ha nem is profitál belőle semmit. Mivel többnyire budapestiek vagyunk, nyilvánvaló, hogy itt van a bázisunk, de szívesen dolgozunk együtt nyitott szellemiségű vidéki koncertszervezőkkel, akik ugyancsak változást szeretnének tapasztalni a magyar rockzenei „közélet” szürke palettáján. Önmagában az nem igaz, hogy vidéken nincs értelme játszani, mert az érdeklődők száma alacsony. Rengeteg fiatal van, akiket megfelelő marketinggel meg lehet ragadni, figyelmükre szert lehet tenni. Ezen kívül sokak, akik nem a központban születtek, és nincs módjukban mindig felutazgatni a fővárosba a koncertekre, képben vannak az aktualitások, a mostani értékes bandák terén. Ezek az arcok a leghálásabbak, ha ellátogat egy ilyen zenekar a közelükbe. Többek között az internet által bárki bármihez hozzájuthat manapság, szóval adott a helyzet az információ továbbítására, gondolok itt, mondjuk a zenék elérhetőségére, bandák körüli információ gyűjtésére. Tehát a tájékozódással, tájékoztatottsággal nem lehet gond. Egy pazar mozdulattal ráklikkelünk a honlapra és kész, máris ott vannak a tudnivalók, letöltésre váró fájlok. Megfelelő promóciós munkával előbb-utóbb áttörést lehet elérni vidéken is, csakúgy, mint az már a fővárosban meg is történt, csak több energia befektetéssel jár.
Akkor térjünk át az új anyagra. Miért EP?
Azért Ep, mert ezek már régebbi számok, amiket a nagylemezt követően írtunk, és nem akartuk kidobni őket, mert ahhoz túl értékesek. Ezen kívül, mert ki akartuk magunkat próbálni egy magas színvonalú stúdióban, és egy Ep-nél kisebb a kockázat. Ráadásul Lp-re meg amúgy sem volt pénzünk. (nevet)
Nagylemez mikor lesz?
Jövo nyárra tehető a stúdiózás időpontja. Ez nem tőlünk függ, hiszen ha lehetne, mi éjjel-nappal a stúdióban garázdálkodnánk, de nem lehet, mert óriási a költségvetés, és először meg kell teremteni az alapjait az elképzeléseinknek. Egy professzionális stúdiónak professzionális árai is vannak, ezt támogatók nélkül egy underground banda nem igazán tudja fedezni. Célzok itt a kiadók nagylelkűségére…
Egy ilyen „föld alatti” bandának minden egyes fillért vissza kell pumpálni a zenekarba, aminek a segítségével aztán lépcsofokokat ugorhatunk, és jobban meg tudjuk alapozni túlélésünket, jövőnket a rohanó zenei világ vérgőzös csataterén. Ez elég kemény mozzanat, mert ha egy turnézó bandában játszol, akkor valószínűleg sosem lesz pénzed, mert mindet belefektetted, és a bevételek nem mindig tudják a kiadásokat fedezni. Ez egy ördögi kör, de ha egyszer kikerül, föléje kerül egy szerencsés társaság eme mókuskeréknek, akkor számíthat a nyugalomra, és biztos elégedettség, örömérzet kerül a meggyötörtség helyébe.
Feltéve, ha nem akkora fasz a brigád, hogy a fejébe szállítja a büszkeséget, mert akkor könnyen lehet, hogy megint belülről fogja csekkolni azt az átkozott kereket.
A kiadóváltás miért?
A Burning Season Records nincs megfelelő pozícióban az Idoru zenekar széleskörű európai promóciója és a lemez terjesztése tekintetében, ezen kívül nem tudtunk megegyezni a következő hanghordozó feltételeit illetően. Harmadrészt úgy látszik, hogy az „ex-Newborn” címke nem biztos, hogy önmagában elég egy sikeres együttműködéshez. Jó lenne, ha ez a szerintem nem igazán megalapozott „Newborn” legenda véget érne már, és sikerülne végre az új dolgokkal foglalkozni, túllépni a múlton. Ha valaki esetleg 2005-ös Newborn-t akarna hallani, akkor tegye be két külön cd lejátszóba a Bridge To Solace és az Idoru lemezét, és nyomassa őket szinkronban. Az új kiadó amúgy a szlovák Deadbutcher Records lesz, a szuper-szexi vegan-straight edge Mikitával az élen! (nevet)
A Blind Myself-ben is Te vagy most már a fő dalszerző zeneileg. Nem okoz ez gondot számodra?
Mostanában nagyobb teret kapnak a többiek is zeneírásban. Mind a két zenekar tagjai elég jól összeszoktak az utóbbi idők során, mióta Laci itt van velünk. Egyébként meg kell említeni Szabó László, becenevén Szabó zenei „talentumitását”, hiszen ő, elmondása szerint képzett zenész. (És direkt megkért rá, hogy ezt ne mondjam el, hogy ne tűnjön egy nagyképű segg arcnak.) (nevet) Még papírja is van róla, nem kamu, saját szememmel láttam. Ha majd egyszer lesz egy rendes zenekara, akkor talán sikeres is lehet, és akár sztárrá is válhat. (nevet)
Az Idoru énekesmadara, András is elég jól szerepel az alkotómunkában, az énekesekre általában nem jellemző módon /tisztelet a kivételnek/.
(Ja, egy éppen ideillő vicc zenészeknek. Honnan tudod, hogy az énekesed kopogtat az ajtódon? ONNAN, HOGY NEM TUD BELÉPNI!)
A Blinddal most rögzítettünk egy új számot a BPRNR 3 válogatás cd-re. Ezt hallván megnyugodhatnak a Blindot kedvelők, hogy most sincs semmi probléma a zenekar alkotóképességével, és jól működik a Szalkai-Szabó duó . (mosolyog)
Hála Istennek problémát még nem jelent két zenekarban kreatívnak lenni, és régen sem jelentett, hisz anno a Newborn-Dawncore „párocska” adott alapot a dualitásnak.
Az előző anyag eladási számairól tudtok valamit? Tényleg, ez most jön ki több országban is nem?
Japánnal kezdődött, aztán jött az európai kiadás, és reméljük a dél-amerikai megjelenés sem várat sokáig magára, mert már megegyeztünk a kiadóval /Brotherhood Recordings/. Japánban 1-2 ezer fogyhatott, Európában is körülbelül ennyi ez idáig. Reméljük a brazil srác Nery /B.R./, nem lép bele ugyanabba a kakába, mint Patrick /B.S.R./, hogy egy lejárt szavatosságú, lemerült akkumulátorral próbálja beindítani a közös gépezetet. (nevet)
Lemezfelvétel terén gondoltatok már külföldre?
Úgy gondolom, és úgy is érzem, hogy megtaláltuk a nekünk való stúdiót és embert belföldön, mégpedig a Bakery stúdióban, Varga Zoltán személyében. Igazából nem is értem, miért kell külföldre vándorolni egy rock-zenekarnak felvételt készíteni. Úgysem azon fog múlni. Jó számokat kell írni, jól eljátszani őket, és akkor nem lesz gond a hazai stúdió. Nagy híre van a svéd stúdióknak, de nem hiszem, hogy egy zenekart többen szeretnének azért, mert Svédországban vették föl a cuccot. Szakmai szempontból nem vitatom egy jól felszerelt skandináv stúdió értékeit, előnyeit, de szerintem nem sok értelme van oda repülni felvételt csinálni, főleg nem egy amerikai bandának, hisz az államokban is biztos van mód egy lemez professzionális megszólaltatásához. Ez az egész lehet, csak azért van, hogy el lehessen mondani, hogy DE A MI LEMEZÜNK ITT ÉS ITT KÉSZÜLT, SZÓVAL ÚGY HALLGASD! Mintha ettől jobbá válnának a dalok. Mindezektől függetlenül, ha valaki kifizetné a költségeket, lehet, hogy mi is rápróbálnánk. (nevet)
Koncertek?
December 10-én a budapesti Trafóban játszunk a Fallenintoashes-el, február 10-én meg a kultiban, az Antimaniax-szel.
Amúgy milyen zenét játszik az Idoru?
Jó kérdés. Igazából nem lehet kategorizálni műfajilag. A stílus sajátos, de max. rocknak lehet titulálni. Sokan azt gondolják, punkot játszunk. Ez érdekes megállapítás, mert sosem hallgattam punkot behatóan, pedig benne van a kezem a számokban rendesen. Úgy látszik, amiben éneklés van, és van tempója, az punk. (nevet)
/Interjú: Dankó Gábor/
---------
Nyomtatható változat
Küldd el levélben!
| |
|
|
.jpg)
